A mell külleme, formája

és mérete tinédzserkorban kezd el kialakulni, de nem marad életünk végéig ugyanolyan, hatással van rá az életmód, a gyerekvállalás, és természetesen az életkor is. Az is gyakori, hogy valaki eleve nincs kibékülve természetes adottságaival, így már fiatalon változtatni szeretne. És sajnos az is előfordul, hogy valaki emlőeltávolító műtét miatt kényszerül arra, hogy plasztikai műtéten essen át. A háttérben álló okok és az egyéni adottságok mindig befolyásolják, hogy az emlőplasztikánál milyen lehetőségek jönnek szóba.

– Akik csak nagyobb, formásabb mellet szeretnének, vagy akiknek a szoptatás miatt esett össze az emlőállományuk, azoknál az úgynevezett primer emlőimplantátumok beültetése jöhet szóba. Ha ilyenkor a mellbimbó a mell alatt lévő áthajlási redővel egy magasságban vagy afelett van, akkor emlőfelvarrásra általában nincs szükség, de ha a mell sorvadása szülés következtében vagy az életkor előrehaladása miatt indul be, a bimbó pedig az áthajlási redő alá esik, akkor az implantátum beültetése mellett jellemzően felvarrás is kell. Utóbbit olyan esetekben érdemes átgondolni, ha valaki még szeretne gyereket, mert az ilyen beavatkozásnál sérülhetnek a mirigyállomány kivezető csövei és nyílásai, ami a szoptatási képességet ronthatja vagy akár meg is szüntetheti – mondja dr. Kovács András plasztikai sebész.

Bonyolultabb a helyzet olyankor is, ha valakinek ugyan nagy a melle, de megereszkedett, és szeretné helyrehozatni. Ilyenkor elég lehet a felvarrás, ez esetben csak a bőrből vesznek ki egy területet, de gyakori, hogy a kötőszövetből és a mirigyállományból is el kell távolítani valamennyit, és a legtöbbször a bimbót is feljebb kell pozicionálni. A helyzetet már ez is javíthatja, de a szép dekoltázshoz általában implantátum beültetésére is szükség van – függetlenül a mell eredeti méretétől. Ennek oka az, hogy hiába hozzák feljebb a mell­állományt, az a legtöbb esetben a gravitáció következtében valamennyit süllyedni fog – nagyjából az első év végére. Implantátum behelyezésekor más a helyzet, akkor a felső pólus kiemelése akár hosszú távon is megmaradhat.

Izom alá vagy fölé?

Kérdés az is, hogy a mellimplantátumot hova helyezik. Alapvetően az izomzat alá és fölé kerülhet, mindkettőnek van előnye és hátránya.

– Az izomzat alatti implantátum természetesebb hatású, és anatómiailag szebb képet ad, hiszen saját szövettel van borítva. Olyankor érdemes ezt választani, ha valakinek kicsi a mirigyállománya, illetve ha meg van ereszkedve a mell, de amúgy jók a kötőszövetek. Ilyenkor általában félizom alatti megoldást alkalmazunk, ami azt jelenti, hogy az izmot felemeljük, betesszük alá az implantátumot, a mirigyállományt pedig mobilizáljuk és kiterítjük annak alsó felszínén. Emiatt lesz az össz­kép szép és természetes. Az izom fölé, mirigy alá helyezett implantátum már természetellenesebb megjelenést adhat, de ha a méretválasztás megfelelő, a végeredmény így is szép lehet. Ez a megoldás olyan esetekben jellemzően jobb, ha a mell puhább és zsírosabb, a bőr nyúlós vagy a kötőszövet laza. Ilyenkor ezzel a technikával meg lehet előzni az úgynevezett „waterfall effectet”, azaz a vízeséshatást. Ez nem más, mint amikor a mell mirigyállománya megcsúszik a gravitációnak megfelelően lefelé, úgy, hogy az implantátum a helyén marad, úgymond „átbukik” az izom felett. Ezáltal létrejön a „szép dekoltázs”, de közben a mell lógónak fog hatni. Emiatt lehet jobb ilyen esetekben az izom fölé helyezni az implantátumot. Szintén érdemes elgondolkodni ezen a megoldáson azoknak – mivel itt az izmot nem választjuk le sehonnan –, akik nagyon sportosan élnek, naponta edzőterembe járnak – mondja szakértőnk.

Ha mindenképpen kell

A pusztán esztétikai okokból történő implantátumbehelyezéstől el kell választani a rekonstrukciós beavatkozásokat, amelyeket jellemzően akkor végeznek, ha valakinek daganatos betegség miatt eltávolítják a mellét.

– Ha az emlőből csak egy részt vesznek ki, akkor azt akár saját zsírral – amit jellemzően a hasról vagy a combról veszünk le – is lehet pótolni. Teljes eltávolításnál már többlépcsős rekonstrukcióra van szükség, ennek részeként először a bőrt kell kitágítani expanderrel. Utóbbi egy ideig­lenes implantátum, amit a szelepén keresztül fiziológiás sóoldattal töltünk fel, majd vele – rendszeres utántöltéssel – a bőrt és a környező szöveteket kellő méretűre nyújtjuk. Ez általában négy-hét hónap, attól függően, mekkora a kívánt méret. Ezt követően lehet eltávolítani az expandert, és betenni a helyére az implantátumot. Később a mellen a bimbót is pótolni tudjuk lebeny­plasztikával – mondja Kovács András. Maga a mellforma független attól, hogy a beavatkozást betegség következtében történő emlőeltávolítás miatt vagy egyszerűen csak esztétikai okokból végzik. 

A klasszikus, kerek darabok mellett ma már vannak anatómiai implantátumok is, amelyek csepp formájúak, megjelenésük természetesebb.