Egészen a kétezres évekig a férfiaknak borotválkozniuk kellett, hiszen ezt tekintették az ápoltság garanciájának. A borostás arc, pláne a szakáll egyfajta nemtörődömséget vagy vad férfiasságot sugallt, így elvárás volt, hogy minden férfi naponta borotválkozzon. Aztán fordult a divat és a lumbersexual stílus lett a menő. A „favágó stílushoz” hozzátartozik a kockás ing, a sportos alkat, a félhosszú haj és tökéletresre nyírt szakáll.

No de ki miért dönt úgy, hogy meghagyja a szakállát? Ez ma már nem csupán a divatról és a trendi kinézetről szól. Új kutatások kimutatták, hogy a szakáll viselése egyfajta üzenet, még a család iránti elkötelezettség jele is lehet.

A férfiak és a szakálluk

De eleve miért nő szőr a férfiak arcán? Evolúciós maradék, mint az erősebb testszőrzet? Csak a tesztoszteron hormon következménye? A kutatók szerint ennél nagyobb szerepet játszik. Főemlősként mi is társas lények vagyunk, a szakáll pedig jól mutatja a hímek és a nőstények közötti különbséget. Ráadásul mivel csak pubertáskor idején vagy az után jelenik meg,

jó jelzője annak, hogy viselője érett a szaporodásra is.

A szakáll jelzi az illető korát, de a csoportban elfoglalt helyét és a dominanciáját is, mint ahogy más fajoknál is megkülönböztetik magukat a hímek agancsokkal, tollakkal vagy felfújható nyaki redőkkel. Azaz a szakáll szándékos viselése vagy épp hossza utal a férfi pozíciójára. Ha visszagondolunk a történelemre, még a politikai hovatartozást is szakállak, bajuszok jelezték, gondoljunk csak Ferenc Józsefre vagy Adolf Hitlerre.

Egyre csak szaporodnak a borbélyüzletek a világon, olyan nagy az igény az ápolt szakállra, hajra (Kép: Getty Images)

Mit gondolunk a szakállról?

Manapság, amikor már nincs szükség szakállra ahhoz, hogy a férfiak kifejezzék férfiasságukat, érdekes elgondolkodni azon, ki miért növeszti meg mégis. A lengyelországi Sziléziai Egyetem és az olaszországi Padovai Egyetem kutatói összefogva keresték a választ a kérdésre. Abból indultak ki, hogy mindannyian gondolunk valamit a simára borotvált arcú, a bajuszos vagy épp a szakállas férfiakról.

Mindannyian kötünk tulajdonságokat az arcszőrzethez vagy annak hiányához.

A szakállasokról például azt feltételezzük, hogy egészségesebbek és jobb harcosok, mint a sima arcú társaik. Emellett megbízhatónak, barátságosnak tartják őket, ugyanakkor agresszívabbnak és dominánsabbnak is tekintik őket, mint a csupasz arcúakat.

Még a képzelt szülői képességeket is a szakáll határozza meg: szakáll láttán azt gondoljuk, hogy az illető biztosan családcentrikus és jó apa. Talán a Mikulás is ezért visel hatalmas szakállat? Vagy épp fordítva: a Mikulás miatt vannak pozitív előítéleteink?

Tényleg létezik ez az összefüggés?

A feltételezéseink nagyon gyakran tévesek, például azért, mert régi, elavult, meghaladott tényeken alapulnak. Amit a szakáll mondjuk száz éve jelképezett, azt ma már ha akarja, sem tudja senki általa kommunikálni. A kutatók ezért több, mint négyszáz, vegyes arcszőrzetű 18 és 40 és közötti férfival töltettek ki kérdőíveket, amelyekben pont a társadalmi státuszukról, apaságukról, dominanciájukról, párkeresési szokásaikról kérdezték őket, illetve persze arról, miért (nem) borotválkoznak. A válaszokat összevetették azzal, hogy a tesztalanyok milyen arcszőrzetet viseltek.

A stressz is szerepet játszik

Emellett azt is skálára vezették, mekkora stresszt élnek át a férfiak a nemi szerepüknek való megfelelési kényszer miatt. A nemiszerep-stressz skála létező mérési eszköz: a tudományos neve Eisler-Skidmore féle Férfi nemiszerep-stressz skála (angolul masculine gender role stress scale, MGRS).

Ez azt mutatja meg, milyen mértékű feszültséget él át az, aki férfias próbál lenni: hogyan talál szexuális partnereket, miként viszonyulnak hozzá a nők (könnyű férfiasnak érezni magunkat, ha bomlanak utánunk a nők, és nehéz, ha egyáltalán nem), sikeresebbek-e nála, mennyire érzi magát intellektuálisan alsóbbrendűnek kollégáihoz, barátaihoz képest (az észt sokáig a férfiassággal azonosították, mert a nőknek nem volt lehetőségük ugyanúgy tanulni), illetve

képes-e teljesíteni akár szexuálisan, akár a sportokban.

A férfiak nemcsak a nőkhöz és saját szerepükhöz mérik magukat, de egymással is összehasonlítgatják az eredményeiket, ezt a tudósok intraszexuális versengésnek nevezik. Minél inkább úgy érzi az illető, hogy férfiasabb társainál, annál kevésbé szorong vagy adja jelét féltékenységnek, irigységnek. Cserébe a felsőbbrendűségét olykor irritáló módon hangoztathatja.

A szakáll olyan férfias

No de térjünk vissza a szakáll problematikájához. A kutatócsoport eredményei szerint a több arcszőrzettel rendelkező férfiak a többiekhez képest magasabbra értékelték a hosszú távú kapcsolatok megtartását. Erősebben foglalkoztatta őket az, hogy gondoskodjanak a családjukról. A megállapodott férfiak szakállnövesztése mögött is ez állhat,

azt üzenik vele a világnak, hogy szeretik a családjukat,

hosszú távra terveznek és jó szülők. Megbízhatóak és jó barátok. A versenyképességet azonban nem mutatta meg a szakáll és a borotváltság közti különbség, ahogy a nemiszerep-stresszt sem. A szakállnövesztés tehát nem a férfiassággal kapcsolatos kompenzálás.

A szakáll nem minden

Azt azonban a kutatók is elismerték, hogy még rengeteg kísérletre és tanulmányra lenne szükség ahhoz, hogy jobban értsük a férfiak borotválkozási szokásaik közötti összefüggéseket. Hiszen gyakran egy férfi azért növeszt szakállat, mert az jobban áll neki és környezete megerősíti ebben pozitív visszajelzésekkel. Vagy azért hagy fel valaki a borotválkozással, mert elege van az irrtált arcbőrből.

Az időjárás is befolyásolhatja a döntést, hiszen a szakáll jól melegít hidegben, melegben viszont viszkethet.

A szőrtüszők száma is befolyásoló tényező: akarhat szakállas lenni egy férfi élete végéig, ha csak ritkás pamacsokban nő az arcán a szőr és nem tud látványos eredményt elérni. Fontos azonban megérteni, hogy a férfiasság nem szőrszálakban, centikben és képességekben mérhető, és nem szabadna teljesítményként tekinteni rá. Ez ugyanis olyan szorongást, versengést indít el, ami nem egészséges, nemcsak az adott férfinak, de a környezetének sem. A maszkulinitás jó tulajdonság, egészen addig, amíg nem párosul toxikus viselkedéssel vagy agresszióval.

Ha az embereket arra kérik, rajzoljanak egy férfit, szakállas alakot vetnek papírra. Vajon miért? Olvass tovább!

Kiemelt kép: Getty Images