Balerina alkat? Az miatta lett ilyen kecses és törékeny. Hátrafésült szoros konty? Ő hozta divatba. Spicc cipő? Ő találta ki, milyennek kell lennie. Nem csak a Pavlova tortát neveztek el róla: van Pavlova tulipán, kristálypohár, egy síkság a Vénuszon, aszteroida, repülőgép típus, parfüm, utca, még alga is. Sőt, ha ember kinyit egy zenedobozt, akkor abban azért pörög épp balerina, és nem más táncos, mert ezzel is előtte akartak tisztelegni.

Tökéletlen technika

Ezek után talán meglepő lehet kimondani: sem a kortársak, sem a mai szakemberek nem tartották kiváló táncosnak. A fennmaradt videókból is látszik, hogy amit akkoriban mondogattak a kritikusai: a technikája bizony nem volt tökéletes. Túlságosan magas volt a lábboltozata, vékony a bokája, hosszúak a végtagjai, ezért gyakran behajlította a térdét, rosszak voltak a forgásai, és helytelen a port de bras-ja.

Egy dologban Anna Pavlova jobb volt, mint bárki más: táncával olyan erős érzelmeket tudott átadni, amit senki más előtte. Amikor előadta leghíresebb számát, a „Haldokló hattyút” az emberek úgy érezték vele együtt pusztulnak el ők is, és lesújtja őket a világ minden fájdalma és szenvedése. Ez az erős színpadi jelenlét volt az, ami sztárrá tette nem csak őt, de magát a balett műfaját is. Tanára, Cecchetti egyszer ki is mondta: „Én mindent meg tudok tanítani, ami a tánchoz kapcsolódik, de

Pavlovában az is megvan, amit csak Isten taníthat meg.”

Fotó: Alexander Bassano/ullstein bild via Getty Images

Először elutasították

Anna Pavlova azonban nem a tehetség mindent eldöntő erejében hitt, hanem a gyakorlásban. „Isten ad tehetséget, de azt a munka változtatja zsenialitássá” – mondogatta, és ezért élete végéig minden nap 15 órát gyakorolt, hogy mozdulatait tökéletesítse. Talán azért is volt ez fontos számára, mert egyáltalán nem indult könnyen a karrierje. Minden idők legnagyobb balerináját ugyanis

első alkalommal elutasították a Szent Pétervári Balettintézet felvételijén.

Jogosan. Gyenge, törékeny egészségű gyermek volt, aki koraszülöttként jött világra. Nagyanyja hónapokig meleg palackok között tartotta, hogy megerősödjön, és senki nem tartotta alkalmasnak arra, hogy kemény fizikai munkát végezzen. Márpedig a balett akkoriban is ennek számított, ezért a 19. században kifejezetten erőteljes felépítésű, izmos, robusztus alkatú lányokat kerestek erre a feladatra, akik tökéletes technikával adják elő a gyakran akrobatikus tudást igénylő táncokat.

Anna Pavlova ezért nem számított „balettos alkatnak”. Beteges, vérszegény, görbe hátú kislány volt, de elképesztő szenvedély égett benne. Édesanyja szegény mosónő volt, aki lánya nyolcadik karácsonyára összeszedett annyi pénzt, hogy elvigye őt a Mariinszkij Színházba, ahol Csehov Csipkerózsikáját játszották. A kislányt teljesen beszippantotta az előadás. Akkor döntötte el, hogy ő is ezt akarja csinálni és egy év múlva már felvételizett is. De hiába.

Magyar balettművész még nem részesült ilyen rangos elismerésben, mint Balázsi Gergő Ármin 2024-ben.

Légies tünemény

A következő évben azonban a felvételiztetők, úgy döntötte kivételt tesznek, mert meglátták a tízéves Anna Pavlovávan a művészi érzéket, a rendkívüli muzikalitást, az elragadó előadásmódot, ami feledtette technikai tökéletlenségét.

Diáktársai azonban kegyetlenül bántak vele.

„Seprűnyélnek” és „kis vadállatnak” csúfolták a feltűnően vékony, görnyedt kislányt. Pavlova teste azonban hamarosan elképesztő változáson ment keresztül. A balettintézet napirendje ugyanis olyan szigorú volt, mint egy zárdáé. A kőkemény fegyelem és kimerítő edzés mellett ugyanis tápláló ételeket is kaptak a hallgatók, és délutánonként kiváló elméleti oktatásban is részesültek.

Anna Pavlova elméje kinyílt, teste megerősödött, és nemsokára már ő is megpróbálkozott azokkal a trükkökel, amiket elvártak a korszak balett táncosaitól: az akrobatikus elemeket, a nagy izomerőt igénylő extrém forgásokat. De nem volt benne túl ügyes. Első színpadi fellépése alkalmával, amikor a fáraó lányát játszotta, piruett közben beakadt a lába a súgólyuk dobozába, és hátra esett. Mindenki azt várta, hogy sírva szalad majd le a színpadról, ő azonban mosolyogva felállt és bocsánatot kért. Vastapsot kapott.

A közönség ugyanis soha nem a technikáját értékelte, inkább azt a kecsességet, finomságot, ami tökéletessé tette a romantikus szerepekre. Azt mondták, amikor táncol, olyan könnyű, mint egy hópihe, súlytalannak tűnik, mint aki képes a gravitációt erejét kiiktatni.

Bár testalkata akkoriban nem számított divatosnak, mert túl hosszú volt a lába, rövid a torzója, túl hosszú a nyaka és kicsi a feje – manapság pont ilyennek képzelik el az emberek a tökéletes balerinákat. Ahhoz azonban, hogy a színpadon a legjobbat tudja nyújtani, hiányzott még valami: a tökéletes spicc cipő.

Ő találta ki, hogy a szaténból készült cipők orrát megerősíti egy kis négyzet alakú bőrdarabbal,

amitől a lábbeli stabilabbá vált. Ezt akkoriban sokan csalásnak tartották, és ő maga is restellte kicsit, ezért kérte, hogy a róla készült fotókról retusálják ki. Találmánya azonban gyorsan elterjedt, és ma már mindenki az általa tökéletesített spicc cipőket használja, mert jelentős terhet vesz le a lábujjakról.

A hattyú halála

Miután 17 évesen végzett a balettintézetben, muszáj volt találnia egy gazdag pártfogót, aki egyengeti majd a karrierjét. Ekkor jött a képbe a nála tíz évvel idősebb gróf, Viktor Emmanuel Dandré, akinek a családja a francia forradalom elől menekült Szentpétervárra. Kettejük kapcsolata azonban túlnőtt a megszokott kereteken. Szerelem volt első látásra.

Dandré ezért nem csak virágokat, ékszereket, ruhákat és luxuslakást adott a lánynak – de ott volt minden előadáson is. Feleségül azonban a nagy rangkülönbség miatt nem vehette. A családja soha nem egyezett bele. Megkérte ugyan a kezét, de

Pavlova visszautasította, mondván, neki a balett az igazi szerelme.

Ennek a beteljesületlen szerelemnek a fájdalmát pedig tánccá formálta, és a legendák szerint így született Anna Pavlova leghíresebb előadása: a Hattyú halála 1908-ban.

Anna Pavlova 1920-ban (Fotó: Apic/Getty Images)

Ennek a három perces kis darabnak a koreográfusa, Mikhail Fokin, és a zene nem a Hattyúk tavából van, hanem a Camille Saint-Saëns által komponált Állatok farsangjának része. A zeneszerző azt mondta, miután meglátta, hogyan adja elő Anna Pavlova a művét, hogy csak ekkor értette meg, milyen gyönyörű zenét komponált.

A gyönyörű balerina az előadás után szakított Dandréval, otthagyta Szentpétervárt és Párizsba költözött a mecénás Szergej Pavlovics Gyagilev meghívására, ahol olyan nagy sikert aratott, hogy 1910-ben saját társulatát is megalakította. Kezdetben hat fővel – ami hamarosan 60-ra duzzadt. Míg ő Párizsban sikert sikerre aratott, volt szerelme, Dandré nagy bajba került, csalással és egyéb bűncselekményekkel vádolták.

Boldogan éltek

A szóbeszéd szerint mindennek az az oka, hogy II. Miklós cár szeretője, a szintén balerina Matilda Kseszinszkaja egész életében féltékeny volt Anna Pavlovára. Amikor Matilda megtudta, milyen sikeressé vált Anna, úgy döntött bosszút áll Dandrén. Feljelentette a férfit, hogy az kenőpénzt fogadott el, akit ezért börtönbe zártak és elkobozták a vagyonát.

Sok-sok pénzre lett volna szükség ahhoz, hogy lefizessék a bírákat és kiszabadulhasson, de a családja nem volt hajlandó segíteni rajta. A bajban Anna Pavlova lett a megmentője. Egy éven át minden munkát elvállalt, és heti 1200 fontot keresett egy olyan korban, ahol az éves (!) átlagfizetés 70 font volt. Az összetáncolt vagyon révén sikerült kifizetni a férfi adósságait, megvesztegetni ellenségeit és hamis papírokkal kijuttatni a férfit Oroszországból. Angliában találkoztak újra, ahol Anna Pavlova egy hatalmas kastélyt vásárolt kettejüknek London közepén, és összeházasodtak.

A férfi ezután mindent megtett, hogy meghálálja Anna Pavlovának a visszakapott életét.

Mivel tudta, hogy szerelmének a legfontosabb a tánc, esze ágába se jutott ettől megfosztani, sőt, épp ellenkezőleg.  Világkörüli turnékat tervezett neki, intézte a szállást, a fellépéseket, gondoskodott annak a 400 doboznak a szállításáról, amiben a díszletek és kosztümök rejtőztek, és mindenhol személyesen ellenőrizte a színpadok állapotát, hogy az tökéletes legyen az előadásra. Mindent megtett, hogy a nőnek más feladata se legyen: csak a tánc.

Anna Pavlova az elkövetkező években 44 országban lépett fel. Sok országban ő volt az első balerina, és általa ismerte meg az egész világ magát a balett műfaját. Ő pedig mindenütt elbűvölte a közönséget. Amikor 1927-ben Budapesten lépett fel, szokásos balett-előadása mellett csárdást és is palotást táncolt a közönségnek.

Haláláig táncolt

Az 1930-as évekre az egész világ a lábai előtt hevert. Szó szerint. A Pesti Naplóban Dandré azt mesélte az érdeklődő újságírónak, hogy miután Anna Pavlova II. Vilmos császár lányának esküvőjén táncolt, az uralkodó maga elé kérette a balerinát, és letérdelt előtte, majd azt mondta: „Művésznő, köszönöm. Boldoggá tett.”

Pavlovna pedig azt mesélte egy interjúban, hogy mennyire szomorú volt rövid neve miatt, mert Venezuela elnöke egy négy láb hosszú selyemdobozt adott neki fellépése után, amiben a nevét igazi arannyal rakták ki. Hollandában a tulipántermelők megbízottja engedélyt kért arra, hogy róla nevezhessék el legszebb hófehér tulipánjukat. Mexikóban Ramón López Velarde verset írt Pavlova isteni lábához, Boris Friedman-Kluzel pedig szoborba öntötte.

Elképesztően hosszú karriert futott be: 49 évesen még aktívan turnézott.

1931. januárjában a francia Riviérán telelt férjével, a vonat azonban, amivel Londonba utaztak volna lerobbant, és órákon át kellett várniuk a fűtetlen, hideg vagonban. Anna Pavlova meghűlt és sajnos mellhártyagyulladása lett. Az orvosok azt mondták, meg tudnák menteni egy operációval az életét – de soha többé nem táncolhatna. Erre azt válaszolta, akkor nem vállalja a beavatkozást, mert tánc nélkül úgysem tudna élni. 20 nappal az 50. születésnapja előtt belehalt a betegségbe. Utolsó szavai ezek voltak: „Készítsétek a hattyújelmezem!”

Halála másnapján is híres szerepét adta volna elő, a Hattyú halálát. A felgördülő függöny mögött üresen maradt a színpad. A zene azonban ekkor is felcsendült, és egy reflektorfény keringett a színpadon, pontosan követve a koreográfiát, azt, ahol a táncosnő lett volna.

Kísértete visszajár

A történetnek azonban egyesek szerint itt még nincs vége. Anna Pavlova szelleme ugyanis visszatért, méghozzá abba a színházba, ahol élete legnagyobb sikerét aratta, a londoni Victoria Palace Theaterbe, aminek a kupoláját a mai napig az ő aranyozott bronzszobra díszíti.

A színházi dolgozók esküsznek rá, hogy néha, esténként látni, ahogyan áttetsző alakja megjelenik a színpadon és táncot lejt. Ezért tiszteletből 2016-ig üresen hagytak számára egy helyet minden előadáson, ahová senki nem ülhetett le. A szokást csak akkor adták fel, amikor a színház bemutatta a Harry Potter és az elátkozott gyermek című színdarabot, amit minden este telt házzal játszottak.

A balerinák ezzel a gyakorlattal edzik a lábfejüket, hogy kecses, de erős maradjon.

Kiemelt kép: Anna Pavlova a Chopiniana című előadáson Új-Zélandon (Hulton Archive/Getty Images)