Legalábbis nekem ez az alapélményem. Nem vetett fel minket a pénz, így nagyjából két hétköznapi nadrágom volt, egy pár vastag harisnyám és egy ünneplő szoknyám. A nyolcvanas években már hordtunk farmert, igaz, hol voltak még a csípőfazonok és a lágy anyagok! A vastag, merev, répa szabású retro farmer köldök körül végződött, csípőtájon kibuggyosodott, hogy aztán bokánál ismét összeszűküljön.
Nem állt jól. Nagyon nem.
Meg merem kockáztatni, hogy talán senkinek sem. Ha ehhez nem volt kedvem, akkor felvehettem a mintás, testre simuló nadrágomat, amit ma már leggingsnek hívnak, hozzá pedig a bakancszoknit vagy lábszárvédőt, hosszan bajlódva a ráncok egyenletes elsimítgatásával. Ettől kicsit Jane Fondának éreztem magam és legalább szabadabb mozgásélményt nyújtott, mint a vastag farmer.
Retró ruhák gyerekként
A felsők, kabátok szinte kivétel nélkül válltömésesek voltak, amelyek a répafarmerrel kombinálva egészen egyedi katonai egyenruhának hatottak. Órákat töltöttem a retro tömések kioperálásával, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy birkózó. Szerencsére a pólók között már bőven voltak kellemes anyagú, normális darabok, amelyek elég hosszúak voltak ahhoz, hogy betűrjük őket.
Hol voltak még a haspólók!
Nem kellett sokat várni rájuk, a kilencvenes-kétezres évek fordulóján mindenki azt hordta. Aki a derekát szerette volna mutogatni, a hagyományos póló elejét megcsavarta és feltűrte, vagy fogott egy ollót és félbevágta. A szakadt stílus viszont még csak a rockerek között volt divatban, az igénytelennek tűnő ruháért megszóltak akár az iskolában, akár az utcán.
A retro ruhák mind válltömésesek voltak (Kép: Getty Images)
Minden, ami kötött
Akkoriban még szinte minden anyuka, nagymama vagy akár fiatal lány is tudott kötni, horgolni. Lapozták a Burda katalógust, kötésmintákról egyeztettek és vadul csattogtak a kötőtűk. Praktikus, egyedi ruhák készültek így, és szerencsés volt az a gyerek, akinek ügyes kezű rokonsága volt. Akinek viszont nem… az is kénytelen volt felvenni a kötött pulóvereket, sálakat, ruhákat,
hiszen nem lehetett megsérteni a rokonokat, és választék vagy pénz híján nem is akadt jobb alternatíva.
Bárki megjelent elegáns eseményen kötöttben, de csak ha hozzá barna vagy csillogós anyagú harisnyát is tudott hozzá szerezni. A kötött holmik egyébként telente nagyon jól jöttek, hiszen nem plusz tíz fokban, esőben teltek, hanem hatalmas hócsatákkal és kemény mínuszokkal.
Ha nem kötött, hanem is retro (Kép: Getty Images)
Zöld és kék öltönyök
A férfiak, fiúk sem jártak sokkal jobban a nyolcvanas évekkel. Egyrészt ők is hordhatták a ma már retrónak számító kötött holmikat, akár tetszett, akár nem, másrészt egészen furcsa színösszeállításokban pompáztak.
A szigorúan bő szabású zakók, öltönyök, elegáns nadrágok között akadt ugyan visszafogott fekete és szürke is, de jellemzően kék vagy zöld árnyalatokban pompáztak. Máig nem értem, ez kinek az ötlete volt és miért. Hozzá sokaknál Bundesliga-frizura is dukált, a tarkónál hosszabbra hagyva, sok fiúnak még külön tincset is növesztettek hozzá.
Egyébként bármennyire is hihetetlen, a Z generációsok körében most nemcsak a susogós melegítő, a zokni-szandál, de még a Bundesliga-séró is újra menőnek számít.
Az igazi retro élményt az ügyesebbek még kiegészítették egy bajusszal, vagy valami élénk színű, kockás ruhadarabbal vagy mellénnyel, így volt teljes a kép. A nagyon menők fényes öltönyöket, illetve Miami Vice-os ingeket is be tudtak szerezni, de nem volt ciki a combot alig takaró farmer rövidnadrág sem. A kötelező elem a fehér zokni volt fekete makkos cipőhöz, és senkit sem zavart a lábszárközépig felrántott kockás zokni sem.
A férfiak sem úszták meg a retro ruhákat (Kép: Getty Images)
Ó, azok a susogós melegítők!
Hazaérve az illető pedig átöltözhetett igazi susogós melegítőbe, természetesen lila vagy zöld színben, a felsőn mintával. (Az ünneplős melegítő is ekkor lett fogalom.) Az összeillő, cipzáras felső és hozzá a gumis derekú, bő szabású nadrág szinte kötelező viselet volt fiúknak, lányoknak egyaránt. A felsőt felvehettük márványkoptatott farmerrel és pólóval,
míg a teljes szett jó volt otthonra, kempingezéshez vagy sporteseményre.
A felnőtt nők fejpánttal, övtáskával és klipszekkel dobták fel, hajukat pedig lófarokba fogták hozzá, a frufrut kicsit megtupírozva. Felejthetetlen látvány volt. Ennél csak mi, gyerekek mutattunk jobban, ahogy a derekunkra kötöttük dupla csomóval a susogós melegítő felsőjét, nyakunkból meg lógott a cumi alakú műanyag ékszer.
A retro ruhák alaptétele volt a susogós melegítő (Kép: Getty Images)
Csak a bársony elegáns
Az alkalmi ruhák is elképesztőek tudtak lenni. Akkoriban meg voltak róla győződve, hogy a tükörbársony a legelegánsabb anyag, nemcsak felsők, de olykor egész ruhák készültek belőle, amelyek színházba, esküvőre is tökéletesen megfeleltek. Természetesen színben és anyagban hozzá illő, hatalmas bársony hajgumival!
Ha nagyon válogatósak voltunk, választhattunk válltöméses műselyem felsőt is, az volt a jó, ami csillogott. A menyasszonyok igazi habcsókokként vonultak, minden puffos volt a ruhán, ami csak lehetett, és a fejdíszek sem mentek még ki a divatból. Azon sem akadt fel senki, hogy a vendégek koptatott farmerdzsekiben vagy bőrdzsekiben, esetleg bőrszoknyában érkeztek, nem volt akkoriban menőbb dolog ezeknél. Csak én vártam, hogy végre eljöjjenek a kétezres évek, és örökre magam mögött hagyhassam a kockás, válltöméses, fodros, buggyos, oversize holmikat és az utálatos répafarmert.
No de kik voltak, akik a retro ruhákat népszerűsítették? A nyolcvanas évek megmenőbb modelljei!
Kiemelt kép: Getty Images
