REND ÉS LÉLEK
Kárpátalján nőttem fel, viszonylag nagy családban, anyukámnak több testvére volt. Tőle a rend szeretetét kaptam, már-már kényszeresen rendmániás vagyok, megvan mindennek a helye a táskámban, a lakásban, az életemben is. Anyukám szívesen gondoskodott másokról, kis túlzással, ha volt egy fél kenyere, a felét odaadta annak, akinek szüksége volt rá. Picit talán ebben is hasonlítunk. Hét éve, harmincéves koromban halt meg, ötvennyolc évesen. Apukám most is Kárpátalján él, mezőgazdasággal foglalkozik, növénytermesztéssel, és nagyon jól érzi magát benne. Tőle a kitartást örököltem, ami a legnagyobb akadályokon is átsegített.
MESE A MÚLTBÓL
A színházzal teljesen véletlenül találkoztam. Tizennégy évesen beneveztem egy mesemondó versenyre, ami után az egyik zsűritag, Vidnyánszky Éva, a beregszászi magyar színház gyermekstúdiójának vezetője odajött, és megkérdezte, van-e kedvem csatlakozni hozzájuk. 2005-ben felvettek a színművészetire, 2022-ig a Vígszínház tagja voltam, azóta szabadúszóként dolgozom. Imádom a szakmámat, azt a fajta szabadságot, amivel jár… de azért akad nehezebb oldala is.
FÉL ÓRA NYARALÁS
A sport tizenöt éve az életem része, egy szerep kedvéért kezdtem el edzeni. A középiskolában kifejezetten utáltam a tornaórát, hogy felüléseket, fekvőtámaszokat meg húzódzkodásokat kell csinálnunk, de azóta a mozgás beépült a mindennapjaimba, és már hiányzik, ha kimarad. Szeretek futni, olyankor abszolút ki tudom kapcsolni az agyamat. Kicsit sarkítva azt is mondhatnám, hogy fél óra kocogás szinte felér egy nyaralással.
AZ ÖRÖKBE FOGADOTT SÜTI
Nagyon szeretem az állatokat, ami abból fakad, hogy gyerekkoromban egy kis faluban laktunk, kertes házban, és a tyúktól kezdve a pulykán és a galambon át a nyúlig mindent tartottunk. Tizenkilenc éve élek Budapesten. Azóta akartam kutyát, és a projekt tizenegy éve megvalósult. Sütinek hívják, menhelyi keverék, és lelkileg sokat ad. Egy pillanatra sem bántam meg, hogy magamhoz vettem. Azoknak, akik örökbe fogadnának vagy vennének egy kutyát, azt tanácsolnám, hogy alaposan gondolják át, biztosan belefér-e az életükbe egy kis háziállat, de ha úgy érzik, hogy igen, akkor mindenképpen vágjanak bele.
A NYUGALOM TENGERE
Az utazásokban a legjobban az tetszik, hogy különböző kultúrákat ismerhetek meg. Próbálom a szabadnapjaimat úgy kihasználni, hogy elmehessek olyan helyekre, ahova addig még nem jutottam el. Szeretem a tengert, megnyugtat. Ha tehetném, tengerparton laknék, de Magyarországon erre nincs lehetőségem. A legnagyobb élményem viszont a Grand Canyonhoz fűződik: néhány éve láttam, és olyan a hely kisugárzása, mint sehol máshol. Megérkeztem, kimásztam és kiültem egy szirtre, amire egyébként nem lett volna szabad, és vagy egy órán át néma csöndben figyeltem a tájat. Megértettem a természetet.
Portréfotó: Róbert Lajos
