Mátyás király második felesége, Aragóniai Beatrix I. Ferdinánd nápolyi király fiatalabbik leánya volt. Hunyadi Mátyás 1474. szeptember 5-én jegyezte el a nála 14 évvel fiatalabb, 17 éves lányt. Az uralkodó ekkor már tíz éve özvegy volt – első felesége, Podjebrád Katalin mindössze 14 éves volt, mikor szülés után gyermekágyi lázban meghalt. Bár Beatrix és Mátyás házassága elrendezett, politikai frigy volt, korabeli források szerint valóban szerették egymást.
Ezek szerint Beatrix nemcsak gyönyörű, de kivételesen éles eszű is volt. Amellett, hogy jelentős szerepe volt a magyar humanizmus születésében, ő volt az első ismert magyarországi sakkozónő, és úgy tartották róla, hogy az udvarban akár németül, akár magyarul szóltak hozzá, ő mindig az adott nyelven válaszolt. De mégis miért lett akkor ez az intelligens és szép nő az egyik legnépszerűtlenebb királynénk? Ennek történetét meséli el Szabó Patrícia írása a Nők Lapja archívumából.
Nők Lapja 1994/32: Beatrix királyné – A nápolyi asszony
„Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesített vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy arany pohár vala tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával. És az ő homlokára egy név vala írva: Titok…”
(János jelenései)
Fehér török ménen, mint a nap, fényesen, akár egy eleven lovasszobor vonult be Mátyás Bécs városába. Negyvenöt éves volt, de uralkodói gondjai, hadjáratai, nagy tervei, betegségei több ráncot hagytak barna, kemény arcára, mintsem az élet delén várható lett volna. Erő, dicsőség, bölcsesség, mindent elsöprő életszeretet, művészi érzékenység és emberi nagyság. A Burg oroszlánjai torkából kínos, elnyújtott üvöltés hallatszott.
Az asszonyok rikoltoztak, szoknyájukat felkapták szemük elé, de a férfiakat taszigálva előbbre furakodtak, hogy láthassák a nagy imperátort.
Késő este volt, amikor a király bevonult a Burgba. Besietett hálótermébe, és éjfélig levelet diktált, a nápolyi asszonynak, Beatrixnak, akit már kilenc éve forró szerelemmel szeretett.
Elfeledett mindent, Bécset, Ausztriát, az uralkodói gondokat, lázongó nemeseket.
„…Édes gyermekem, az én szomorú, szerelmes atyai szívem eleped utánad…” – kezdte a levelet az ő Bicéjének.
Aragóniai Beatrix története
Ki volt ez az asszony? A művészek pártfogója, jószívű, segítő, kedves, kiváló diplomata, vagy ahogy a magyar nemesek hívták, nápolyi bestia? Mindenesetre ő hozta be az udvarba az olasz humanistákat, tudósokat, csillagászokat, de ugyanakkor nagy szerepe volt Mátyásnak magyar környezetétől való elszigetelésében is. Nem vetette meg a fényt, a pompát, a gigantikus színjátékokat, a könnyű borokat és a jóvágású férfiakat sem.
1457 novemberében látta meg a napvilágot Michelangelo és Leonárdo reneszánsz Itáliájában, a nápolyi király, Aragóniái Ferdinánd gyermekeként. Nyolcéves sem volt, mikor meghalt édesanyja. Tizenöt évesen már külön udvartartással rendelkezett, bárókkal járt vadászatokra, a Sorrentora és a Vesuvióra néző erkélyfülkékben bújocskát játszott és elkártyázta egyévi apanázsát.
Tizenhét évesen Mátyás menyasszonya, a nápolyi udvarban egymást érik a mulatságok, éjszakai színielőadások, és már ekkor is buján illatoznak a rózsák.
A huszonkét éves don Romero nemes apróddal minden bizonnyal a nehéz ciprusi borok vagy a forró érzékiségű muzsikák és költemények hatására homályos kapcsolatba keveredik. Egy napon don Romerót a hercegnő hálószobájában megfojtva találja a cselédsége.
Az érzés kölcsönös…
A magyar főnemesek nem örülnek az idegen asszonynak, de a házasság mégis megköttetik. A szőke, gyönyörű, alabástrom bőrű Beatrix undorodik férjének barbár népétől, majd meghal az unalomtól Bécs városában, csak olasz udvartartásában leli örömét, egyik építkezést a másikra kezdi, mindent csinosítani akar, pompát pompára halmoz. A következő levelet küldi a távolban lévő nővérének, Eleonórának:
„…Szeretett atyám és férjem, dicső királyunk őfelsége a császári lakai osztályokat rendezte be számunkra, de a szobák oly sötétek, dohosak és szűkek, hogy megfulladok a tikkadt kánikulában. Sok tervem a város csinosítására, ami egyébként magukra a bécsiekre is alaposan ráfér. Hercegségednek fogalma sincs az itten való emberek ízléstelenségéről és piszkosságáról.
Egy előkelő »Laubenherr« felesége múltkor azzal dicsekedett nekem, hogy ő még sohasem látta a saját mezítelen testét, mert hű akar maradni a férjéhez. Megkérdeztem tőle, mi a kettő között az összefüggés, mire ő így felelt: »Csak buja és erkölcstelen némberek fürödnek meztelenül, s a hűtlenség kezdete a test ápolása.« A férfiak csak akkor mosakodnak, amikor megházasodnak.
Tengersok a fürdőház a városban, de úgy hallom, onnan piszkosabban jönnek ki az emberek, mint ahogyan oda bementek. A lányok pézsmakenőccsel szagosítják magukat, mert ép szaglású ember nem tudna mellettük megállni. Ilyen a ruhájuk is. Divatjukat nálunk, Nápolyban már a mosónők is régen elvetették, minden szalagot, gombot, máslit odatűznek, ahova éppen nem való.
Sivár az életük is szegényeknek. Legnagyobb ünnepük a disznóölés.
A lakásukban nyitott kályha és viaszgyertya füstjében kormozódik ember, ruha, ételnemű hónapszám; olyanok, mint a szénégetők. Sört és kalácsot főzni, kenyeret dagasztani, heringet sózni: ehhez mindenesetre jobban értenek, mint kellemesen elcsevegni, hárfázni vagy verset recitálni. Ilyen emberek közt élünk mi, kedves Eleonóra…”
A hataloméhes királyné
Beatrix királynő fenséggel, démoni bűbájjal és kacérsággal uralkodott a szívek birodalmában. Nemcsak a férfiak, de az asszonyok is megremegtek, ha megcsendült hangja, és fehér, rózsafoltos arcának ibolyakék szemét valamelyikőjükre ráemelte. Abban a pillanatban megszűnt minden vetélkedés, megdermedt a női versengés, hiúság, irigység, megszűnt létezni az alattomos pletyka és az utálatos intrika, csak a csodálat és a félelem maradt.
Ki ez az asszony? – kérdezték egymástól rajongó és félő alattvalók.
Beatrix maga volt a Titok. Egy legénykedő gyermek, egy álmodozó zsarnok, egy unatkozó feleség szenvedélyével hajszolta a hatalmat, nyíltan, ámítással, színleléssel.
Az ő húsos kis keze volt Váradi Péter bebörtönzésében, Corvin János házasságának meghiúsításában. Csáky Miklóst, a művelt magyar nemest magához édesgette, egy időre elborította szerelmével, majd mint a pajkos gyermek, megunván játékszerét – eldobta. Az ifjú elvesztette menyasszonyát, várát a feldühödött apósjelöltje felgyújtatta, így ő keserves remeteségbe húzódott vissza ezután.
Szintén a királynő volt benne egy olasz futár, Cattivello meggyilkolásában, aki azelőtt sok más közt szeretője volt. A jóvágású nemesekkel kacérkodott, néha ura, Mátyás láttára is, és nem átallott diplomáciai enyelgésbe bonyolódni férje ádáz ellenségével, Ulászló cseh királlyal sem. A pénzt szórta, új meg új kelmék után vágyott,
buja orgiákat rendezett, olasz kalandorokat hozatott a napfényes Itáliából,
híveit bőven megajándékozta súlyos aranyakkal, közbenjárására nővérének, Eleonórának a fia, Hyppolito herceg hétévesen megkapta Esztergom érsekségét. Egyetlen és orvosolhatatlan bánata meddősége volt. Nem tudott utódot, trónörököst adni Mátyásnak és az országnak, pedig erősen vágyott gyermekre, így biztosíthatta volna saját jövőjét is.
Gyűlölte a mostohafiát
Hazájából elhozatta a legjobb doktorokat, titkos főzeteket ivott, kétes odúkban bújt össze boszorkányokkal, minden varázslatot, kenőcsöt kipróbált, de nem segítettek az égiek. Terméketlenségét a boroszlói asszony átkának tulajdonította, aki Corvin János anyja volt, és egyszerű körülmények közt élt a budai hegyekben. Mátyás tiszta szívéből szerette beteges, halk szavú fiát. János is a palotában élt külön udvartartással, tanítókkal, nevelőkkel körülvéve.
Beatrix gyűlölte ezt a törvénytelen fattyút, alattomos méreg segítségével akarta letaszítani a trón magasságából, de a király hű emberei megneszelték ezt, így meghiúsult terve. Az 1400-as évek végén a virágzó Magyarországon rég feledésbe merültek már a boszorkányperek, ezért Beatrix hazájának követeihez fordult annak érdekében, hogy Borbálának, Corvin János anyjának ilyen pert akaszthasson a nyakába. De a bölcs Hunyadinak ez is tudomására jutott, így hitvese tervei semmivé foszlottak, továbbra is meddő maradt a szépséges madonna.
Fényűzés az udvarban
A nápolyi asszony mind nagyobb ünnepségeket, álarcosbálokat rendezett, folyt a bor, roskadoztak az asztalok, az udvarban szinte csak az olasz nyelv hallható, a muzsika is Itáliából származik, a magyar regősöket rég kiűzték az udvarból. Fájós tagjait Badenben gyógykezeltette, itt egymást érték a táncos estek, pompás lakomák. Budára való visszatértekor a trónörökös szerepét kezdi el játszani, külön udvara van, kancelláriával, bírói székkel.
Valósággal ő lett az ország kormányzója. Ítélkezett, rendeleteket hozott, egyházakat alapított, szórta a pénzt, a kegyelmet, a büntetést, élet és halál felett döntött. Mintha kiűzött volna szívéből minden játékot és asszonyi bujaságot, a bizánci császárnék dicsőségét kívánta volna nagyravágyásában. Az ország kettészakadt. Mindenki érezte, hogy a valaha bohó szerelmesek útja kettévált.
Beatrix ismét alattomos tervet szőtt, az éj leple alatt itáliai katonái segítségével el akarta lopatni a szent koronát, hogy Mátyás nehogy még a halála előtt trónra emelhesse fiát, Corvin Jánost. Ez a terve is meghiúsult. A király állapota egyre súlyosbodik, a nagy imperátor csak országa gondjaival foglalkozik.
A dicső Hunyadi halálos ágyán ismét egymásra talál a két eltévedt szerelmes, de már késő,
Mátyás örökre lehunyja szemeit, tagjai elernyednek, egyedül hagyja az ő kis Bicéjét. A nagy tragédia bekövetkezte óta is pletykák, mendemondák, igaznak hitt történetek keringenek arról, hogy Mátyást a nápolyi bestia taszította az árnyékvilágba.
Mátyás király halála után
A szomorú szerelmes gyásza nem sokáig tart, hamar leveti a fekete fejkendőt, és Corvin János ellenében II. Ulászlót támogatja a trónért való harcban, új házasság reményében. A rendek meg is választják őt királyukká, Bakócz Tamás titokban összeesketi a két hatalomra éhes idegent.
Ám, Ulászló aljas cselhez folyamodik, és Beatrixnak végleg leáldoz a csillaga.
Házasságkötésükkor a püspök felteszi az uralkodónak a kérdést: akarod-e Aragóniái Beatricét hitvestársadul? Ulászló válasza igen. A menyasszony nem veszi észre, hogy a királynak azt kellett volna mondania: akarom.
Csak az 1492-i országgyűlésen jut tudomására az asszonynak az agyafúrt csel, és megkezdődik a harc, melynek tárgya a frigy érvényessége, illetve érvénytelensége. Beatrix szépsége fakulóban van. Meghal szeretett nővére Eleonóra, a másvilágra távozik imádott, bölcs és hatalmas apja, a nápolyi király, bátyja bujdosik, Ferrandino, az új király menekülésre kényszerül, majdnem az egész családja kipusztul.
1501-ben a pápa érvénytelennek mondja ki házasságát, Ulászló kiforgatja a vagyonából is, így kénytelen elhagyni az országot, melyet időközben nagyon megszeretett.
Búcsút int a szinte fiaként dédelgetett Hyppolitótól, a budai vártól, a zöld hegyektől, gyönyörű virágaitól és a lusta, fodros, hatalmas Dunától. A szépséges szőkeség Ischiába megy, majd Nápolyba a Castello Capuanóba, a szomorú királynék udvarába. Itt él a férje és a fia után búsuló Izabella, a milánói hercegné, két királyi özvegy, az anya Ferrantét, leánya Ferrandinót gyászolja könnyeivel.
Végjáték
Beatrix feje felett lassan semmivé foszlik az a glória, amit Corvin Mátyás ragyogó napja sugárzott reá. Már csak a távoli hozományáért harcol, mely jogosan megilleti őt. Utolsó éveiben csak jóságos dolgokat cselekszik, rendelkezésére álló vagyonából adományokat oszt, és megmaradt családtagjai sorsát próbálja jobbra fordítani még meglévő diplomáciai kapcsolatai révén. Halálos ágya mellett mindenki sír, csak ő mosolyog, újra találkozhat fenséges urával, Mátyással. 1508-ban örökre eltávozik az árnyékvilágba Beatrix, a nápolyi asszony, kinek homlokára egy név vala írva: Titok…
Szabó Patrícia
A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.
Nők Lapja 1994/32. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Nők Lapja archívum