• A lustaság bűnével már gyerekkorunkban riogatnak a szülők. 
• Mindig van valami oka, ha megmozdulni is képtelenek vagyunk. 
• Mutatjuk, mit lehet tenni, hogy kilépjünk az állítólagos lustaságból.

Ne legyél ilyen lusta! Szedd össze magad! – hallottuk sokszor gyerekkorunkban, és a lustaság szó szépen beépült a mi szótárunkba is. Felnőttként úgy félünk tőle, mint a tűztől, nehogy valaki ránk süsse a lusta bélyeget, ezért még akkor is csinálunk valamit, amikor legszívesebben csak hanyatt vágnánk magunkat a padlón. Mintha bűn lenne a semmittevés.

Amikor a legkisebb mozdulat is lehetetlen

A dolgos, rohanós, szülős-gyerekes, szorongással és stresszel átitatott hétköznapok nem múlnak el nyomtalanul: egy átlagos szerda délután egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a kanapé a világ legjobb helyének tűnik. Képtelenek vagyunk kiszállni belőle, és azzal nyugtatjuk magunkat, hogy vacsorára mégis jó lesz a mirelit pizza, a gyerek egyedül is be tud pakolni, apánk emailje ráér holnapig, a sportcipőnk pedig pont nem látszik a fekvő pozícióból. Mindannyiunk életében vannak napok, amikor egyszerűen egy pohár felemelése is hatalmas kihívások elé állít minket.

A motiválatlanság önmagában nehéz, nem segít, ha a legtöbben ilyenkor még bűntudattal is küzdenek.

Megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit lusták legyünk?

Egyáltalán mi a lustaság?

A modern munkakultúra és a társadalmi elvárások a legkevésbé sem kedveznek a lustaság jelenségének. A termelékenységre való törekvésünknek ősrégi gyökerei vannak. Egészen visszanyúlhatunk a középkori puritánokig, akik úgy gondolták, hogy az ember csupán akkor kerülhet erkölcsi magasságokba, ha azt kemény munkával is alátámasztja.

A lustaság nem hivatalos diagnózis, bár voltak rá törekvések, hogy valahogy meghatározzák, hiszen széles körben elterjedt, és valahogy körbe kellett írni a fogalmat.

Egy tanulmány szerint a lustaság a tudatos, ellenőrizhető tényező: például erőfeszítés hiánya miatti cselekvés kudarca.

Tehát lustának számít az a tanuló, aki ugyan képes lenne elvégezni a feladatot, de úgy dönt, hogy nem teszi.

Sokan keverik a halogatással, amit viszont közelebbről is tanulmányoztak. A halogatás egy szándékolt cselekmény önkéntes késleltetése, annak ellenére, hogy arra számítunk: rosszabb lesz. Szándékunkban áll tenni valamit, de úgy döntünk, hogy nem tesszük meg.

Természetes érzés a lustaság, ha nem akarunk mindig produktívak lenni (Fotó: Getty Images)

Mind vágyunk a pihenésre, szünetre, vagy csak simán a nem produktív tevékenységre, és ha így nézzük, a lustaság meglehetősen szubjektív fogalom. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy valaki éppen miért nem szeretne részt venni egy feladatban.

A lustaság nem összekeverendő az apátiával, mutatjuk a különbséget. 

Sokrétűek lehetnek a motiválatlanság okai

Fizikai és mentális okai is lehetnek a teljes motiválatlanságnak. Az alacsony energiaszintet okozhatja pocsék alvás, de egy trauma is állhat a háttérben. Nézzünk meg néhány okot, amelyek a lustaság mögött húzódhatnak:

• fizikai vagy mentális fáradtság
• betegség
• sorozatos kudarcélmények
• stressz, szorongás
• nehéz élethelyzet

Fizikailag több tényező is hatással lehet arra, amikor lustának érezzük magunkat. Az alváshiány az elsődleges okok között szerepel, hiszen a megfelelő éjszakai pihenés elengedhetetlen a szervezet optimális működéséhez, az energiaszint fenntartásához. A rossz alvás miatt könnyedén érezhetjük magunkat kimerültnek és motiválatlannak.

Ironikus módon az ülőmunka tökéletes melegágya a lustaságnak.

Minél inkább kerüljük a fizikai aktivitást, annál lustábbnak érezzük magunkat. Az ülő életmód izomsorvadáshoz és csökkent állóképességhez vezethet, így két guggolásnak már a gondolata is horrorisztikusnak tűnhet. Ördögi kör ez a javából: ülünk, majd tovább ülünk, reggel pedig kezdődik elölről.

Ne csodálkozzunk azon se, ha a beleink kiadják a „lustaságra fel” jelszót, mert minden, amit beviszünk, hatással van az energiaszintünkre. A magas cukortartalmú étrend és a sok feldolgozott élelmiszer a vércukorszint kiugrásához és összeomlásához vezethetnek. Természetes, hogy lomhának érezzük magunkat ilyenkor.

Nem árulunk el nagy titkot, hogy az optimális energiaszint fenntartásához teljes értékű élelmiszerek fogyasztása szükséges, melyek fehérjékben és egészséges zsírokban gazdagok.

A megfelelő mennyiségű vas és D-vitamin is segíthet, hogy egy könnyed séta ne tűnjön falmászásnak.

A stressz teljesen lebéníthat

Mentális oldalról a stressz iszonyú megterhelést jelent, számos esetben ez az oka az állítólagos lustaságunknak. Amikor stresszesek vagyunk, testünk kortizolt termel, azt a hormont, amely felkészít minket a „harcolj vagy menekülj” reakcióra. A szervezetben jelenlévő krónikus stressz azonban fáradtsághoz és csökkent motivációhoz vezethet.

Más mentális problémák, mint a depresszió vagy a szorongás hasonlóképpen elszívják az energiánkat, és csökkentik a fizikai tevékenységek iránti vágyunkat. Nyilvánvaló, hogy amikor elménk szorongató gondolatokon pörög, a legkevésbé se kívánjuk kitenni magunkat fizikai terhelésnek. Ezek a mentális blokkok viszont megakadályozhatják, hogy elkezdjünk mozogni.

Reális célokkal leküzdhetjük a lustságnak nevezett motiváltalanságot (Fotó: Getty Images)

Tippek lustaság ellen

Először is nem szükséges rögtön hadakozni az érzés ellen, hiszen nem nyújthatunk csúcsteljesítményt a nap 24 órájában. Érdemes reális célokban gondolkodni.

1. Elérhető célok

Ahelyett, hogy azt mondjuk: majd jövő héten duplán edzünk, mondjuk azt, holnap elmegyünk sétálni tíz percet. Az apró célok elérése növeli az önbizalmat, és arra sarkall, hogy folytassuk tovább. Ha csupán öt perc megy, akkor legyen annyi, de ahhoz az öt perchez ragaszkodjunk. Nem kell megváltani a világot, elég egy kis helyben járás a konyhában.

2. Öngondoskodás

A fizikai törődés magában foglalja a jó étrendet és az elegendő alvást. Ha szükséges, változtassunk az étkezési szokásainkon, amivel látványos eredményt lehet elérni az energiaszint fenntartásában. Ugyanígy törekedjünk arra is, hogy meglegyen az éjszakai pihenés, a legalább 7 órás nyugodt alvás.

3. Maradjunk aktívak

Ha beépítjük a fizikai rutint a mindennapjainkba, sikerrel lendülhetünk túl a lustaság vagy motiválatlanság érzésén. A célzott testmozgás mellett használjuk a testünket, amikor csak lehet, használjunk lépcsőt, biciklit vagy otthon indítsuk el a kedvenc zenénket, hátha megmozgat bennünket.

4. Stresszkezelés

Az esetek nagy részében valamilyen mentális blokk akadályoz minket abban, hogy rávegyük magunkat a legalapvetőbb mozgásra. Ezért a stresszkezelés kulcsfontosságú szerephez jut. Próbáljuk ki a vezetett meditációt, vagy sajátítsuk el a relaxációs technikák valamelyikét. Már egy ötperces légzőgyakorlat is megváltoztatja a központi idegrendszer parancsait, csupán egy kis slungra van szüksége, hogy megmozduljunk.

De végső soron ne aggódjunk a pillanatnyi motiválatlanság miatt, ha olykor csak üveges szemmel szeretnénk magunk elé bámulni, mert az tűnik a legpihentetőbb választásnak. A sportcipőnk valóban megvár, de túl sokáig azért ne hagyjuk pihenni.

5 tipp, amivel a lustaság az előnyünkre fordítható. 

Kiemelt kép: Getty Images