Őrült romantikusan hangzik, én is egyből beleszerettem. A békén hagyott élőlények közt viszont ott vannak a szúnyogok is. Hálónk viszont még nincs, az ablakos június végére ígérte, azóta minden hét elején felhív, hogy majd a következőn jön, és beszereli az összeset.
Idén eszeveszetten vártam a nyarat. Belgiumban júniusban akadtak olyan napok, amikor tizenhat fok volt. Miközben az otthoni barátnőmmel telefonáltam, aki a kánikulára panaszkodott, kinéztem az ablakon, és a belga szomszédom bokacsizmát és gyapjúkabátot viselt. Vágytam a melegre, a napfényre, a pihenésre, hogy végre ne vekker ébresszen, hogy a gyerekekkel szabadon tudjak játszani, hogy ne kelljen az órámat nézni. Aztán eljött a nyár, megérkeztünk a nyaralóba, és azt se bántam (olyan nagyon), hogy nem készültek el a szúnyoghálók. Ha nincs, hát nincs, majd megoldjuk máshogy, hányan vannak, akik háló nélkül élnek, a nagyszüleimnek sem volt, legalábbis nem emlékszem. A szúnyogháló nem olyan dolog, amit észrevesz és megjegyez az ember. A hiányát annál inkább.
A szúnyogok agyoncsíptek már az első nap. A családból a nagylányomat és engem szeretnek a legjobban, az egyik este tizenhárom csípést számoltam össze a lábamon. Próbálom nem vakarni, hűsítő krémmel kenegetem, a gyerekeket viszont hiába kérem, hogy ne nyúljanak hozzá, vakarják, kaparják, közben különböző gyógyszertári termékekkel kenegetjük a testünket, de ezek a szúnyogok sokkal okosabbak mindezeknél, az ő eszükön nem lehet olyan egyszerűen túljárni.
Az estéink már szokásos rutin szerint zajlanak. Végigjárjuk a helyiségeket, és ki könyvvel, ki párnával lecsapdossa a szúnyogokat. Pár hónapja festettük hófehérre a falakat, így egy-egy lecsapott vérszívó véres nyomát aztán megpróbáljuk eltüntetni. Nedves papír zsebkendő csücskével, puha seprűvel. Majd amikor úgy gondoljuk, hogy az összes szúnyogtól és folttól megszabadultunk, ágyba bújunk. A sötétben, a síri csendben, pont akkor, amikor már elindulok az álmok útján, meghallom a zümmögést. „A te köröd” – bököm oldalba a férjem, pontosan emlékszem, hogy egy nappal korábban az első szúnyogot én csaptam agyon.
A szünidőt a nyaralónkban töltjük, a szülőföldemen, az erdő szélén. A Duna pár perc séta, körülöttünk környezetvédelmi övezet, vagyis békében élnek a növények, fák és állatok.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.