Korábban marketinges voltál, vagyis arra biztattad az embereket, hogy többet vásároljanak. Most pedig azt hirdeted, hogy csak azt vegyük meg, amire igazán szükségünk van. A világlátásod, az Instagramon indított környezetvédelmi blogod ­miatt csatlakoztál a World Adaptation Forum konferencia stábjához is. A mozgalom, melynek világszerte a Deep Adaptation, vagyis „mélyalkalmazkodás” nevet adták, inspirált, hogy Tudatos minimalizmus címmel blogot indíts. Milyen hatásra váltottál szemléletet?
A privát életemben mindig is ügyeltem arra, hogy kicsi legyen az ökológiai lábnyomom, közgazdászként pedig tudtam, hogy ez a fajta emberi működés tönkreteszi a bolygót. Hogy ez visszafordíthatatlan, azt akkor értettem meg, amikor két éve elolvastam Jem Bendell angol professzor Mélyalkalmazkodás című tanulmányát. A második kisfiam akkor volt féléves. Nagyon megrázott az írás, nem gondoltam, hogy már a mi életünkben bekövetkezhet egy globális gazdasági-társadalmi-környezeti összeomlás.

Mit értesz ezalatt?
Klímaváltozás, aszály, éhínség, megamigráció, vírusok, környezeti katasztrófák, szennyezés és az egyik legborzasztóbb: az ökoszisztéma összeomlása. A gazdasági és pénzügyi rendszerek sem stabilak, több szakértő felhívja rá a figyelmet, hogy ezek be fognak dőlni, és akkor globális recesszió alakulhat ki, emberek tömegei veszíthetik el a megélhetésüket.

Azért amikor a kicsi gyerek altatása közben ezek a gondolatok rád törtek, az elég fojtogató lehetett. Próbáltad elhessegetni?
Hihetetlenül nehéz volt elfogadni és feldolgozni, hogy szültem két gyermeket egy olyan világba, amely korántsem lesz olyan békés, kiegyensúlyozott és biztonságos, mint amiben én felnőhettem. A globalizált társadalom eltávolított minket a természeti környezettől, ami pedig a létünk fenntartását biztosítja. Rendszerektől függünk, és ha ezek bedőlnek, mivel nem vagyunk képesek önellátásra, nem tudjuk előteremteni az alapvető szükségleteinket. Úgy érzem, anyaként és emberként is kötelességem felkészülni egy esetleges krízisre.

A férjed nem mondja azt, hogy „Hajni, ne idegesíts már a paráid­dal!”?
A férjemmel hasonló értékek szerint nevelkedtünk, így nem ütköztem falakba, de neki több idő kellett, hogy el tudja fogadni ezeket a gondolatokat. Megkértem, olvassa el azokat az írásokat, amelyek meggyőzőek számomra, és ez bevált. Biokertet gondozunk, együtt gondolkodunk a jövőn, és a gyermekeinket is közös elvek mentén neveljük. Megpróbálunk jó mintát mutatni, aminek legfontosabb eleme a természet szeretete és az erőforrásaink védelme. Ezekről sokat beszélgetünk velük az ő nyelvükön. Például imádnak fürdeni, de megértették, hogy nem engedjük tele a kádat, mert a víz értékes erőforrás.

A fogyasztói társadalom korán nyomást helyez a gyerekekre: van-e neked ilyen játékod, olyan cipőd, amolyan matricád? – ezzel heccelik egymást már az oviban is.
Ez nálunk is gond, és bosszant, hogy már ők is a mindenáron való vásárlás propagálásával találkoznak. Nagy felelősség ez a szülőnek. Én ebben viszonylag kemény vagyok, igyekszem arra tanítani őket, hogy amire nincs szükségünk, azt nem fogjuk megvenni. Ha az egész társadalom szükség és nem igény szerint vásárolna, lassíthatnánk egy kicsit a „túlfogyasztói” működést. Már azzal sokat tehetnénk a bolygóért, lényegében tehát magunkért, ha nem rendelnénk nap mint nap felesleges távol-keleti divatholmit. Apróságoknak, elcsépelt dolgoknak tűnnek ezek, de egyéni szinten ez az, amit meg tudunk tenni és meg kell tennünk a földért, a gyerekeinkért és magunkért.

Mit jelent számodra a mélyalkalmazkodás?
Közösséget. Olyan barátokat kaptam ebben a körben, hogy tudom, egész életemben el fognak kísérni. A mélyalkalmazkodás gondolatrendszerének pedig az a sarkalatos pontja, hogy összefogással tudjuk a kockázatokat és a károkat mérsékelni. A blogomon is sokat kommunikálok a polikrízisről és a felkészült életmódról. Amikor elkezdtem a missziómat, átgondoltam, hogyan tudunk gondoskodni a létszükségletekről: az élelmiszerről, a vízről és a biztonságról. Ez a városban élők számára a legnehezebb, hiszen ott a legnagyobb a kiszolgáltatottság. Fontos, hogy minimum kétheti élelmiszer és víz mindig legyen otthon, de ennél lényegesen többet kell tennünk. Az interneten nagyon jó anyagok vannak arra vonatkozóan is, milyen úgynevezett túlélőkészletet érdemes beszerezni.

Mindannyian ki vagyunk éhezve valami reményt adó gondolatra.
Alaposan képeztem magam, kerestem a reményt, és amikor egy idő után ugyanazokkal a válaszokkal találkoztam, rájöttem, mások sem találtak. Mást se hallunk a politikai és gazdasági szereplőktől, mint a fenntarthatóság szót, de még mindig nem a környezeti terhelést igyekeznek minimalizálni, hanem a növekedés az elvárás, és a gazdasági fejlettségnek a fogyasztás a mércéje. Mindeközben egyre fogynak az erőforrások, és pusztul az ökoszisztéma. Én magam nem tartozom a technológiai csodavárók közé.