1. Emlékezetes sportpillanatok
A nővéreim hatására kezdtem kajakozni. Gyerekként nem a nagy álmok miatt jártam edzésre, sokkal inkább a jó közösség miatt ragadtam meg ennél a sportágnál. Talán tizennyolc-tizenkilenc éves lehettem, amikor elkezdtem igazán komolyan venni a kajakozást. Aztán a kezdeti szárnybontogatások után sorsfordító pillanat volt, amikor a korszak egyik legjobb edzőjéhez, Fábiánné Rozsnyói Katalinhoz kerültem. Fantasztikus élmény volt látni az akkor már olimpiai bajnok Kőbán Rita felkészülését, 2001-ben megélni, hogy szintet léptem egyesben. Emlékezetes időszak volt az is, amikor a világversenyeken Janics Natasával rajtoltam párosban.
2. A csapat motiváló ereje
Az első olimpiám az 1996-os atlantai volt, amelyre hét lány utazhatott ki. Húszévesen óriási élményt jelentett ez a lehetőség, és óriási motivációt adott a tartalékszerepkör is. Minden edzőmtől nagyon sokat tanultam – be kell látni, felnőttként az edzőtáborokban, a versenyeken már több időt töltöttek velem, mint a szüleim. A csapattársaimra is jó szívvel gondolok vissza. Mindig is híve voltam a csapatmunkának, mert nagyon motiváló másokkal és másokért küzdeni. A fél életemet ezekkel a lányokkal töltöttem el, szinte mindenkivel összekötnek nagy sikerek és kudarcok is.
3. Hála és kiteljesedés
Sokszor megtapasztaltam a pályafutásom során, hogy egy-egy keményebb időszak után hogyan fejlődöm. Sokszor éreztem magam elégedettnek, de leginkább hálásnak azért, amit az élet számomra adott. Hálás vagyok, hogy sportoló lettem, hogy ki tudtam teljesedni, és összességében mindig ott volt bennem az a tudat, hogy ne csak üljek ezeken a babérokon, hiszen mindig lehet többet tenni és jobban csinálni. Nem vagyok elégedetlen ember, de azt vallom, hogy a fejlődésünk érdekében mindig magasabbra lehet tenni a lécet.
4. A család az első helyen
A kajak az életem, az örök szerelem. Idén többször is hajóba ültem, fantasztikus élmény volt ismét evezni. Ódákat tudnék zengeni arról, milyen érzés vízen lenni. Azonban ami a legtöbbet jelenti a számomra, az egyértelműen a családom, ők állnak az első helyen. Fontosnak tartom, hogy a legjobbat tudjam adni a gyerekeimnek, és ezt most nem anyagi értelemben értem. Szeretném, ha sok olyan élményben és tapasztalásban lenne részük, amelyek által értékes, céltudatos, segítőkész, a világra érzékeny felnőtteké válnak majd. A nevelésükben ezt tartom elsődleges feladatnak.
5. Olimpiai remények
Ami most, a jelenben leginkább foglalkoztat, az a családom és mellette a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia dolgai. Szeretném az akadémiánkat olyan szintre emelni, olyan körülményeket biztosítani, amelyeknek köszönhetően a dolgozóink és az ott sportoló gyerekek is magas színvonalon tudnak teljesíteni, meg tudják valósítani álmaikat. Büszkén követtem a párizsi olimpia kajak-kenu versenyeit, hiszen akadémiánk fiatal versenyzője, a mindössze húszéves Fojt Sára is bekerült a női kajakcsapatba.
Fotó: Falus Kriszta
