Nem csoda, hogy Szentendre annyi művészt vonzott, akik nemcsak megörökítették a Dunakanyar e magával ragadó településének szépségét, de lakóhelyükül is választották.
A Szentendrei Régi Művésztelepen alkotott többek közt Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Ilosvai Varga István, Czóbel Béla és felesége, Modok Mária. A festőkre még visszatérek, kezdjük inkább a város (újra)felfedezésével.

Dalmátok a Szamárhegyen

Lokálpatrióta barátainkkal egy hétköznap délelőtt sétáltunk Szentendrén, s bár természetesen sokszor jártunk már itt, mégis tudtak újat mutatni nekünk. Az időzítés szándékos volt, sikerült elkerülnünk a zajos, hétvégi turistaáradatot. Hiszen a városka bájához hozzátartozik a csönd, amiben hallani a köveken csikorgó lépeink zaját, a kabócák énekét, s láthatjuk, ahogy remeg a levegő a nyári melegben. Hogy kerül egy igazi Japánkert Szentendrére? Dani Zoltán japánkertépítő álmodta ide, s milyen jól tette! Az árnyas ligetben a természet és az ősi távol-keleti művészet talált egymásra: a nagy fák árnyékában bambuszok hajladoznak, bonszaifácskák bújnak meg, vízinövények zöldellnek a halkan csordogáló patakban.
A kert közepén álló, fából ácsolt pavilonban vagy a padokon üldögélve, akár éjszaka is, részesei lehetünk a manapság oly ritka békességnek és nyugalomnak.
Aki Szentendrére érkezik, rendszerint a Fő téren és a környező utcákban sétál, barátainkkal azonban kissé kijjebb, az Angyal utcán ballagtunk föl a Szamárhegyre. Ez a város egyik legérdekesebb negyede. A meredek hegyoldalon letelepedett dalmátok Voit Pál művészettörténész szerint „fecskefészek módján megkapaszkodó” házacskákat emeltek, amelyek ma is az Adria menti falvak településformáit idézik. A dalmátok egyébként a Szamárhegyet inkább Istenhegynek vagy Angyalhegynek hívták, mert szégyellték, hogy lakóhelyüket a nagy fülű négylábúról nevezték el. A hegy tetején az emlékkereszt a város egyik legszebb pontján áll. Innen gyönyörű kilátás nyílik a Dunára, a szemközti Szentendrei-szigetre, a belváros házaira, illetve a közvetlenül a domb alján épült Preobrazsenszka templomra is.
Az egyszerű kőpilléren álló, rokokó kovácsoltvas keresztet a 18. században állították a Boszniából érkezett tímárok, a tobakosok: ívekben gazdag, tarajos dísze mintha a Duna hullámait utánozná.

Szerb családok lakhelye

Szentendre nevét először egy 1146-os oklevélben említik, a város névadója – feltehetően – a visegrádi kolostor védőszentje, András (Endre) apostol volt. Az Árpád-házi királyok korában az itt lakók földet műveltek, szőlőt termesztettek, de persze éltek köztük mesteremberek is. A 13. században a török hódítók elől a szerbek a Balkánról észak felé menekültek, és 1389-ben, a rigómezei csata után telepedtek le először Szentendrén. Egy ideig Brankovics György szerb fejedelem birtokolta a várost, később, a török hódítás nyomán elnéptelenedett a környék. 1690-ben, ugyancsak a török elől menekülve, újabb szerb családok választották lakhelyükül Szentendrét. A 18. század második felében megépítették templomaikat is, amelyek ma is meghatározzák a település képét. A város szépen fejlődött, a Habsburg császár kiváltságait élvező szerb kereskedők a Dunán messzire szállították a helyi kovácsok, tímárok, szabók és borosgazdák portékáit. A 19. században az infrastruktúra fejlődése sajnos megtorpant. Öröm az ürömben: ennek köszönhetjük, hogy Szentendre épületei, szűk sikátorai, kis terei megmaradtak, és megőrizték a város egykori hangulatát.
Amikor felérünk a Templom térre, kis hűsölésre térjünk be a város legrégebbi templomába, amit Keresztelő Szent Jánosnak ajánlottak, de Szent András tiszteletére szenteltek fel. A mai templom a korábbi – a tatárjárás alatt tönkrement – helyére épült, a 14. században építették újjá, az óratornyot is ekkor emelték hozzá. A török dúlás után az ideérkező római katolikus dalmátok vették használatba. 1751-ben kapta meg a mai külső-belső formáját, a gótikus arányok megőrzése mellett a barokk berendezését. A belső freskók szentendrei művészek alkotásai, 1933 és 1938 közt készültek, érdekességük, hogy a bibliai jeleneteket szentendrei háttér elé festették.

Czóbel és Picasso

Nem újdonság, hogy Szentendrén a múzeumok számát tekintve az ember a bőség zavarával küzd. A Czóbel Múzeum (Templom tér 1.) gyűjteményét mindenképpen látni kell. A kiállítást maga a művész nyitotta meg, kilencvenkét éves korában, 1975-ben. A magyar festők közül a „legfranciábbnak” tartott alkotó Nagybányán Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt, később a müncheni akadémián, majd Párizsban tanult. Még csak huszonhárom éves volt, amikor a párizsi Őszi Szalonon kiállított, barátai közé tartozott Georges Braque és Amedeo Modigliani, munkáit Picasso is elismerte.
Berlin, a hollandiai Bergen és New York után, 1931-től mind gyakrabban járt haza, és a nyarakat rendszeresen a hatvani kastélyban töltötte Hatvany Ferenc festőművész meghívására. Czóbel 1940-ben végleg visszatért Magyarországra, és Szentendrén telepedett le, itt vette el feleségül Modok Máriát, aki maga is tehetséges festő volt, a nagybányaiak közül. Az életművüket bemutató kiállítás falain a magyar és francia pályatársak, Rippl-Rónai József, Kernstok Károly, báró Hatvany Ferenc, Gráber Margit, Ilosvai Varga István, Perlrott-Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, Matisse, Modigliani, Picasso, Renoir és Cézanne alkotásait is megcsodálhatjuk.

Tarka napernyők alatt

A zárt terek után sétáljunk le a Duna-korzóra, mi nagyon élveztük a folyó felől fújó lágy nyári szellőt. Ha megéhezünk – márpedig megéhezünk –, a parton rengeteg teraszos helyen ehetünk, ihatunk, gourmet étteremben akár, sörözőben vagy dalmát vendéglőben. Olcsóbban is megúszhatjuk, ha egy pizzázót, lángosozót, szendvicsezőt vagy cukrászdát választunk. Mi egy, a parttól kissé távolabb eső bisztróba tértünk be, hűvös belső kerthelyisége és az étel is remek volt.
Ha maradt még némi kultúrszomj bennünk, érdemes beugrani a Szerb Egyházi Múzeumba, ami a felújított egykori szerb felekezeti iskola épületében kapott helyet. A magyarországi szerb ortodox egyházművészet remekei, ikonok, ikonosztázok, ötvösmunkák, liturgikus textíliák mellett az 1729 és 1892 közötti időszak vallási méltóságainak portréit is láthatjuk.
A séta végén mindenképpen megérdemlünk egy kis lógást a belváros tarka ernyői alatt, számtalan butik, művészeti galéria, pékség és nemes nedűket árusító bolt kínálja portékáit. Aki a kézműves darabokat szereti, annak a Dumtsa Kézműves Kirakodót ajánlom, ami szombatonként, vasárnaponként, valamint a hosszú hétvégéken várja a vásárlókat. (A vásár Dumtsa Jenő szerb származású kereskedőről kapta a nevét, aki Szentendre főbírája, majd első polgármestere volt.) Vásárolhatunk a termelői piacon is, minden szerdán és szombaton 13 óráig, aki azonban kincsekre vágyik, az az Antikpiacon próbálkozzon, minden hónap harmadik vasárnapján, reggeltől 15 óráig.

Ferenczy Múzeumi Centrum

A szentendrei múzeumokat egyetlen jeggyel (2800 Ft) végiglátogathatjuk (kivéve a MűvészetMalom megjelölt időszaki kiállításait). A centrum kiállítóhelyei: Ferenczy Múzeum, Római Kőtár, Barcsay Múzeum, Szentendrei Képtár, Kovács Margit Kerámiamúzeum, Kmetty Múzeum, Czóbel Múzeum, Népművészetek Háza, Vajda Múzeum, Amos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum, MűvészetMalom. Információ: https://femuz.hu/latogatoknak

A skanzen

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum meglátogatása egy (vagy inkább több) teljes napot érdemel.
A skanzent a Sztaravoda-patak tágas völgyében, egy 46 hektáros területen kezdték kialakítani 1972-ben. Az Európában is különlegesen gazdag múzeumegyüttes a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját és gazdálkodását eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, valódi emberi sorsokkal mutatja be, a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban. 2022-től látogatható az Erdély épületegyüttes. Itt nemcsak az erdélyi falu, hanem a székelyföldi városok lakóinak polgárosodó világába is bepillantást nyerhetünk.

Kirándulóhajók

A Budapest és Esztergom között közlekedő kirándulóhajók megállnak a szentendrei állomáson is, de ha csak egy sétahajózáson vennénk részt a város legszebb Duna-szakaszán, arra is van lehetőség. A bátrabbak evezhetnek is, a Szentendrei-sziget körül kajakkal, kenuval vagy sárkányhajóval. Tapasztalatlan evezősök számára túravezető segítségével is foglalhatók csónakok a környéken.

Fotó: Tóth András / Szentendrei fotóklub, facebook, Getty Images