Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a velünk egy korban élő hírességek, ismert emberek – mivel szinte emberfeletti lényekként tekintünk rájuk –, örökké élnek. Ezért is rázza meg annyira a világot minden egyes ikon halálhíre. Wittelsbach Erzsébet magyar királyné, azaz Sisi 1898. szeptember 10-én, 60 éves korában, merénylet következtében veszítette életét. Ennek hírére pedig Európa-szerte megállt az élet.

A magyarok szeretett királynéja, az osztrák császárné már életében is felfoghatatlan népszerűségnek örvendett. Kétféle ember létezett: aki szeretett volna vele lenni és aki szeretett volna ő lenni. „Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett” – írja Mikszáth Kálmán a tragédia másnapján Sisi nekrológjában. Az alábbi, Nők Lapja-archívumból származó cikkünk Sisi halálának századik évfordulójára készült.

Nők Lapja 1998/37: Sisi

Szomorú évfordulóra emlékezik az idén a világnak az a fele, ahol mindig is tisztelték és szerették Erzsébetet, Ferenc József osztrák és magyar uralkodó feleségét. Éppen száz esztendővel ezelőtt, 1898. szeptember 10-én esett áldozatul Sisi egy olasz anarchista támadásának.

A szép bajor herceglány felnőtt élete úgy indult, mint egy tündérmese. Még nem volt tizenhét éves, amikor megnyerte unokatestvére, Ferenc József szívét, aki a maga huszonnégy évével az akkori Európa legnagyobb birodalmának, a Habsburg-császárságnak trónján ült. A fiatal pár valódi szerelmi házasságot kötött, de Sisi számára hamarosan világossá vált, hogy életfogytiglani börtönre ítélték, csak éppen luxus körülmények között.

A szabadságban nevelkedett bakfislány kezdettől fogva idegenkedve fogadta a bécsi udvari élet szigorú, merev és indiszkrét játékszabályait. Például azt, hogy a nászéjszakát követően anyósa minden reggel jelentést várt, beteljesedett-e végre a frigy, és amikor a fiatalasszony teljesítette legfőbb kötelességét, tudniillik teherbe esett, minden délután a kastélyparkban kellett nyilvánosan mutogatnia a népnek gömbölyödő pocakját.

Erzsébet nem élhetett nyugodt életet mint feleség, és mint anya sem: szüléseit maga a rettegett anyós nézte végig, gyermekeit pedig azonnal elvették tőle, és a kastély egy távoli szárnyában nevelték; csak előzetes bejelentkezés után láthatta őket. Azt, hogy anyósa nem tartja őt elég érettnek arra, hogy a gyermekeit maga nevelje, sosem bocsátotta meg Zsófiának.

Amikor pedig fülébe jutott a hír, hogy a férje megcsalja, elvesztette a hitét az egyetlen emberben, akiben azelőtt megbízott. A szabadulás reménye híján oda menekült, ahová tudott: a betegségbe. Állandóan köhögött, vérszegény lett, szinte csontvázzá soványodott. Szerencsére az udvari orvos megtalálta a helyes gyógymódot, amikor klímaváltozást írt elő. A fiatal császárné alig hagyta el Bécset, panaszai mintegy varázsütésre eltűntek, és csak akkor jelentkeztek újra, amikor vissza kellett térnie a Hofburg jéghideg termeibe.

Ilyen volt valójában Sisi (nem is olyan) gonosz anyósa, Zsófia.

Tizenegy keserű és magányos év telt el, mire Sisinek sikerült szembeszállnia a szívtelen udvari szabályokkal. Nemcsak fia, Rudolf embertelen nevelése ellen tiltakozott eredményesen, hanem saját magának is akkoriban hihetetlennek számító szabadságot vívott ki. „Azt kívánom, hogy minden, ami a személyes ügyeimet illeti, többek között környezetem, tartózkodási helyem megválasztása, a házban történő változások stb. meghatározására én egyedül tarthassam fenn a jogot. Erzsébet” – így szólt a császárné ultimátuma, és követeléseit a császár is elfogadta.

Sisi ekkoriban már magányosságára is megpróbált gyógyírt keresni. Az első férfi, akihez a világszép asszony vonzódott, a legendásan jóképű Andrássy Gyula gróf volt. 1866-ban ismerkedtek meg, és Sisit annyira magával ragadta a férfi lendülete és szabadságvágya, hogy bár addig republikánus érzelmei ellenére nemigen foglalkozott politikával, most komoly részt vállalt abban, hogy a kiegyezést tető alá hozzák.

Egy időre valósággal kivirágzott, kibékült a férjével, s a megbocsátás jeleként világra hozta negyedik gyermekét, „magyar kislányát”, Mária Valériát. Ekkoriban sokat időzött Magyarországon, ám a gödöllői szép napok véget értek, és a császárné újra megtagadta, hogy részt vegyen az udvar protokolleseményein.

Gödöllő helyett új úti célt választott: Angliát és Írországot, ahol kedvére vágtathatott lóháton a vadászatokon. Itt találkozott a jóvágású Bay Middletonnal, aki ugyanolyan szenvedélyes lovas volt, mint ő. Sisi újra szerelmes lett, de a kapcsolatból nem lett viszony, csupán plátói lángolás. Azután jött, aminek jönnie kellett: a férfi bejelentette, hogy megnősül. Még egyszer, utoljára találkoztak, az asszony visszafojtotta könnyeit. Érzéseiről mindössze az árulkodott, hogy hirtelen felszámolta az istállóit, és bejelentette, újabban ellenállhatatlan félelem lesz úrrá rajta, ha lóra kell ülnie.

Tudtad? Sisi annyira szeretett utazni, hogy még tetoválása is volt erről.

Még nincs negyvenéves, de úgy érzi, nincs miért élnie. Folyton úton van, hol Korfura utazik, hellén stílusban emelt villájába – korfui kastélyát Achillesről, a mitológiai görög hősről nevezi el, aki saját akarata szerint élt –, hol Párizsba, majd a Riviérára, Szicíliába, Gibraltárra, Malagára. Sehol nem leli a helyét. A legjobban a császári jacht, a Miramar fedélzetén érzi magát, céltalanul körözve a tengeren.

Majdnem annyit bolyong, mint Odüsszeusz, akinek egyszer híres tettét is leutánozza: a tomboló viharban odakötteti magát az árbochoz. Ám amíg a görög harcos egyszer hazaért, Sisi számára nincsen megérkezés.

A császár kérve kérte: jöjjön néha haza. De a császárné csak időnként mutatkozott Bécsben, például az ezüstlakodalmán. „Erzsébet a legbájosabb vendég a Burgban” – jegyezték meg epésen a lapok. Ferenc József a Hermes-villát ajándékozta a feleségének, hogy Bécsben ne kelljen a palotában laknia. Erzsébet időnként lelkiismeret-furdalást érzett, hogy szerencsétlenné tette a férjét.

Pedig szeretetet, gyengédséget továbbra is éreztek egymás iránt. A császár a genfi merénylet reggelén éppen levelet írt nejének: „Édes, szeretett lelkem” – így szólította meg magyarul, majd németül folytatta a beszámolót.

Őfelsége magánélete: Ferenc József és Sisi – no meg a szeretők.

1898. szeptember 10-én Sisi áthajózni készült a Genfi-tavon. Amikor kilépett a szállodából, odarohant hozzá egy férfi, és szó nélkül a szívébe döfött egy tőrt. A császárné összeesett, majd újra felkelt, és még több mint száz lépést tett, mielőtt elszállt volna belőle az élet. „Mi történt velem?” – ezek voltak az utolsó szavai.

Támadója, Luigi Lucheni elmondta: olasz anarchista, és tulajdonképpen azért jött Genfbe, hogy meggyilkolja Orléans hercegét. Mivel a herceg nem érkezett meg, Lucheni jobb híján Erzsébetet ölte meg. „Azt hittem, ő is azok közé az emberek közé tartozik, akikre mindig süt a nap” – vallotta be a kihallgatáskor.

Sisi temetése idején éppen Bécsben tartózkodott az amerikai író, Mark Twain. Így írt az eseményről: „A császárné kétszer vonult be teljes pompában Bécsbe. Először 1854-ben, tizenhét évesen, menyasszonyként jött, fanfárok zengése mellett, fényűző menetben vonult el az ujjongó emberek sorfala között. Másodszor a múlt szerdán, koporsóban érkezett meg a városba, ugyanazokon az utcákon, és újra emberek sorfala között.

Ez alkalommal azonban csend uralkodott

– olyan csend, amelyet még félelmetesebbé tett a hosszú menet tompa patkódobogása, és azoknak az ősz hajú asszonyoknak a csendes zokogása, akik negyvennégy évvel ezelőtt részt vettek a császárné első bevonulásán. Akkor még valamennyien fiatalok voltak, és mit sem sejtettek a történelem fordulatairól.”

Hatalom és magány

A legendás szépségű Sisi Európa uralkodónéinél sokkal modernebb, merészebb nő volt. Megvetette az udvari életet, a pompát. Szemléletét, személyét sokan csodálták, mások felettébb rosszallották, például a maradi Viktória királynő. Egy világ választotta el őket. Sisi a maga útját akarta járni. Ezt elérte, csak éppen nagy árat fizetett érte.
Már menyasszony korában látszott, nem átlagos nő. Nászajándékul állítólag azt kérte, hogy a hadseregben töröljék el a vesszőfutást.

Az udvarban Ferenc József ritkán állt ki asszonya mellett, Zsófia főhercegnő uralkodott. „Zsófia az egyetlen férfi a Habsburgok közül” – mondták rá. A birodalom arisztokratái élcelődtek, lenézték Sisit, „szegénynek és tudatlannak” tartották. Ő azonban meglepően gyorsan pótolta hiányos műveltségét, megtanul franciául, olaszul, sőt magyarul is. Történelmi ismereteit Mailáth János okításával gyarapította. A magyar kérdés iránt ekkor kezd fogékonnyá válni.

Gyönyörű nő. Szépségideál. A test és a lélek ápolása rendkívül fontos a számára. Tornatermet, fürdőszobát rendeztet be minden otthonában. Rendszeresen úszik, szenvedélyes lovas, kontinensünk legkiválóbb női lovasának tartották. Angliában, Írországban a vadászatokon is bámulatot kelt. Számos festményen örökítették meg lóháton. Órákon át gyalogol, kísérői alig tudnak lépést tartani vele.

Betegesen fél a hízástól, szigorúan őrzi az alakját, a karcsúságát, hiszen fegyvere a szépsége. Tejen él, diétázik, fogyókúrázik, naponta méri a súlyát. Nagystílűen öltözik, nincs nála reprezentatívabb uralkodófeleség, illik rá, hogy légies, káprázatos királynői jelenség. Legfőbb ékessége derékig érő haja. Hetente háromszor konyakban és nyers tojásban mossák, és két-három órán át fésülik. Fodrásznője, Fanny Angerer kreálja frizurakölteményeit, művészi hajkoronája minden koronánál csodálatosabb.

Sisi „csúnya” nővére: Ilonának jósoltak nagyobb jövőt.

Rajong Heine verseiért. Ezt az udvarnál a költőóriás származása miatt rosszallják. Erzsébet maga is több száz verset írt, kötetben is megjelentek. Kedvence Shakespeare (Titániának álmodta magát, hálószobája falán Klimt freskója a Szentivánéji álom jeleneteit ábrázolta). Lord Byront és Homéroszt is szívesen olvassa.

Uralkodónéi kötelezettségeit fokozatosan csökkentette, egyre öntudatosabb, erélyesebb, vakmerőbb volt. Egy díszvacsorán, melyet Bismarck tiszteletére adtak, a császárné felállt és faképnél hagyta Poroszország akkori miniszterelnökét, aki szerinte lenézte a nőket.

Az udvar utálta a magyarokat, Sisi utálta az udvart. 1864-ben Ferenczy Ida lett a magyar felolvasónője és bizalmasa. Ő teremtette meg a kiegyezést szorgalmazó politikusokkal az összeköttetést. Sisi mindent elkövetett, hogy Ferenc Józsefet engedményekre bírja. Szeretett Magyarországon tartózkodni, Gödöllőn otthon érezte magát. A Mátyás-templomban koronázták meg – Liszt misét komponált az esemény tiszteletére –, a magyar királynét a „gondviselés angyalának” tekintették Magyarországon. Elsőszülött kislánya itt halt meg.

Rudolf trónörökös halála után vigasztalhatatlan. Élete végéig gyászruhát visel. Rudolf szembekerül a konzervatív udvarral, nem szerette az arisztokratákat, akárcsak az anyja, liberálisabb nézeteket vallott. Aki a tragédia után még fáradhatatlanabb világjáró. Álnéven utazik.

Az ámokfutó trónörökös – Rudolf főherceg, Sisi és Ferenc József fia.

Egyre romló házasságában nem féltékeny, tudja, hogy Schratt Katalin színésznő férje vigaszául szolgál. A házasélet régóta nem vonzza. De továbbra is levelezett Ferenc Józseffel.

Hogy Genfben szíven szúrta az anarchista, Sisi akár egy görög dráma tragikus hősnője is lehetett volna. Sztáray Irma grófnő udvarhölgye állt mellette halála órájában. Fehér orchideakoszorút, kedvenc virágát helyezte a nagyasszonyra. Magyarországon megsiratták az imádott, idealizált királynőt. Jókai, Mikszáth és sokan mások meleg szavakkal méltatták. Ódákat zengtek róla. „Szép volt, jóságos lelkű, szellemi és erkölcsi hatalmak rajongó tisztelője…”

Mindezért példátlan Sisi-kultusz bontakozott ki. Híres könyvek, képek, szobrok, filmek készültek róla, hidakat, tereket, parkokat, pályaudvart neveztek el Sisiről. Mindig különös történelmi alak marad, negyvennégy évig egy nagyhatalom uralkodónéja, és a köztársaság híve. Szerelmi házassága ellenére szerencsétlen feleség. Olyan, aki tartalmatlannak találta életét, emancipálódni szeretett volna, de akinek ez teljesen sosem sikerült. Modern nő ült roskatag trónon.
Írták: Mörk Leonóra, Szilágyi Éva

A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.

Nők Lapja 1998/37. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: A Sisi elleni merénylet egyik korabeli illusztrációja – Fotó: Getty Images