Talán egy kicsit mindannyian feszengünk reptéri ellenőrzés alkalmával – akkor is, ha nem szegtünk meg egyetlen szabályt sem. Egyrészt nem szeretnénk kockáztatni, hogy a hosszadalmas plusz átnézések miatt lekéssük a járatunkat, másrészt egészen megsemmisítő, gyanakvó pillantásokat kaphatunk ilyenkor a körülöttünk várakozó többi utastól. No meg azt sem szeretnénk, ha idegenek előtt anyaszült meztelenre kellene vetkőznünk vagy részletesen bemutatnunk poggyászaink teljes tartalmát.

Bár tudjuk, hogy a reptéri ellenőrzések gyakran randomizáltak, és mindenekelőtt a mi biztonságunkat szolgálják (így nem árt, ha alaposan és körültekintően végzik az ehhez tartozó feladatokat a reptéri dolgozók), általában örülnénk, ha inkább mielőbb túlesnénk az egészen, és már suhanhatnánk is tovább az üzletekhez, éttermekhez, kávézókhoz – és végül a kapukhoz. De az is hozzátesz az élmény kissé szorongató mivoltához, hogy nem igazán tudjuk, mi is történik pontosan kapunál, a csomagszkennelőnél és opcionális esetben a testszkennerben.

Ezt mutatja meg a reptéri testszkenner

Szerencsére az internet korában már bármit pillanatok alatt kideríthetünk – és annak az ellenkezőjét is. De a reptéri testszkenner problémaköre talán azon ritka témák közé tartozik, melyek nem adnak okot heves kommentháborúzásra. Mindenekelőtt azonban tekintsük át, hogyan működnek ezek a furcsa, veszélyes eszközök kiszúrására kitalált, sci-fi szerkezetek. A testszkenner az a nagy, utópisztikus kapu, amibe a biztonsági kapun/detektoron való áthaladás után (egyes esetekben) kell beállni feltartott karokkal.

A teljes testszkenner olyan eszköz, amely biztonsági átvizsgálás céljából az utas testén vagy testének belsejében lévő tárgyakat érzékeli, anélkül, hogy le kellene venni a ruhát, vagy fizikai kontaktust kellene létesíteni a biztonsági személyzettel. A fémdetektorokkal ellentétben a teljes testszkennerek a nem fémből készült tárgyakat is képesek érzékelni.

Egy férfi egy teljes testszkennerrel végzett ellenőrzést mutat be a hamburgi repülőtéren 2010. szeptember 30-án (Fotó: Joern Pollex/Getty Images)

A modern testszkennerek az utasok átvilágításához egy

olyan, fejlett képalkotó technológiát használnak, ami a fémekbe és a nem fémekbe küldött és azokból visszaérkező elektromágneses hullámokkal dolgoznak.

(Ezek a hullámok egyébként nem jelentenek veszélyt az emberi szervezetre.) A gép által küldött hullámok mindenen áthatolnak, ami nem fém – így a ruháinkon és a bőrünkön is. Ez alapján aztán a gép egy képet hoz létre, és amennyiben azon a reptéri dolgozók valami gyanúsat látnak, további vizsgálatok következnek. Jó, oké, eddig világos, de: a dolgozók mit látnak pontosan?

Egy sematikus, emberi alakot mintázó ábrát, amely azt mutatja meg a dolgozóknak, hogy az adott utas melyik testrészéhez közel tartogathat valamilyen veszélyes dolgot. A képernyőn az ellenőrök nem látják a mellünket, sem a zsírpárnáinkat, csak egy emberi körvonalat – ha nem maradt rajtunk például a fémcsatos nadrágszíjunk, vagy nincs rajtunk robbanóanyag. Ha veszélyes tárgyat észlel, akkor arról egy, feltűnő, piros jelzés értesíti az ellenőrzést végző munkatársat. 

Így néz ki csomagunk átvilágítva (Fotó: Canva)

Mit lát és mit nem lát a testszkenner?

Alapvetően a reptéri kapu remekül beválik arra a célra, amit szolgálni hivatott, azaz kiszúrja a testhez rögzített fegyvereket és robbanóanyagokat. De mivel a fémekre érzékeny szerkezetről van szó, ártalmatlan, fémből készült használati tárgyakra is pittyegni kezdhet. Bejelezhet például karórára, kulcscsomóra, övcsatra, pénzérmékre, ékszerre (így testékszerre is, igen), csipes igazolványokra, hajcsatokra, a ruházatban lévő drótokra, telefonra és így tovább.

De nem rajzolja meg az ember mellbimbóját, nemi szerveit, nem kürtöli világgá, ha éppen tampont használunk, nem méri le a súlyunkat, a magasságunkat, ruhaméretünket. És azt is érdemes tudni, hogy a szerkezet nem tévedhetetlen. Néha az izzadság, illetve a bőr felületén található daganatok is megzavarhatják (a belső tumorok azonban nem).

Ezt mutatja meg a reptéri csomagszkenner

Ha már a testszkennerrel kapcsolatban megnyugodtunk, térjünk is rá a poggyászok átvilágítására. A csomagszkenner szintén részletes képet ad a poggyászunk tartalmáról, megmutatja a fémes és nem fémes tárgyakat, de akár a bennük lévő szerves anyagokat is – és mindezt a tárgyak sűrűségének és súlyának megállapításával teszi. Tehát ismét nem arról van szó, hogy a gép megrajzolja és kiszínezi a szexi alsóneműnket és a piperecuccainkat, hanem pusztán jelzi, ha olyasmire bukkant, ami gyanút kelthet.

Erre a dolgozó figyelmét egy, a képernyőn megjelenő folt hívja fel – ami azért valamennyire követi az eredeti tárgy alakját. Ezután a kutatás szintén humán erőforrás segítségével halad tovább, azaz a dolgozók szépen megfogják, kinyitják a csomagot és alaposan átbogarásszák a cuccainkat. Így derülhet csak ki végleg, melyik tárgy adhatott okot a bepittyegésre – és hogy az tényleg valós veszélyt jelent-e az utazókra.

Előfordult már, hogy a reptéri ellenőrzés során áttörölgették a kézfejedet egy apró anyagdarabbal? Ez volt az oka!

Kiemelt kép: egy nő biztonsági kapun halad át / Getty Images