Tény, hogy a HR-eseknek feladja a leckét a Z generáció. Egyrészt a mai huszonévesek nem szívbajosak. Nem szeretnének felőrlődni a munkában, és bármikor bátran átnyergelnek egyik munkahelyről a másikra, ha az jobb ígéretekkel keresi meg őket. Másrészt az egyetemről frissen kikerült munkavállalók egészen mást várnak a munkaadótól, mint amit a cégek öt-tíz évvel ezelőtt kínáltak.
– Ma már akad olyan vállalat – meséli a huszonnégy éves, egy nemzetközi telekommunikációs cégnél dolgozó Anna –, amely a megszokott juttatások mellett ingyenes jógaórát biztosít a dolgozóknak, vagy borkóstolót és csocsóbajnokságot rendez péntek este az irodaházban.
– Nekem az a cég már nem tud vonzó ajánlatot adni, amelyik elhanyagolja a fenntarthatóságot vagy tiltja a távmunkát – jelenti ki Máté, aki asszisztens egy reklámügynökségnél. – Számomra fontos az iroda belsőépítészete, az inspiráló környezet, és természetesen az is, hogy a mentett kutyám bejöhessen velem azon a két napon, amikor nem home office-ban vagyok.
A Nők Lapja által megkérdezett fiatalok hozzátették, őket bizony meg lehet nyerni azzal, ha személyre szabott juniorképzést kapnak, azaz külön mentor foglalkozik velük, segít nekik az elakadásaikban, elmagyarázza, mit hibáztak a munkában. További jó pont, ha az irodaházba masszőr, mosodai szolgáltató érkezik, vagy bizonyos napokon termelői piacot szerveznek az udvarba. Mert hát az idő pénz, és milyen praktikus, ha nem kell messzire menniük a vegyszermentes zöldségekért, házi sajtért, mézért az egészséges ételekre vágyóknak.
A huszonkét éves Ilma még főiskolára jár, ő a nyári szünetben és iskolaidőben néhány hétköznap délután dolgozik egy kávézóban. Neki az az elsődleges, hogy a kedvenc fesztiváljaira el tudjon menni. Előfordult már, hogy egy ruhaüzletben dolgozva nem kapott elég szabadnapot – ezért inkább felmondott, tudván, hogy úgyis szerez majd másik állást, hiszen nyelveket beszélő, részmunkaidős fiatalokra mindig szükség van. A szintén huszonkét éves Réka érettségi után egy fitneszközpontban volt recepciós, és bár remekül érezte magát, inkább munkahelyet váltott, és elment egy kocsmába dolgozni, hogy rövid idő alatt megkereshesse a kétszer annyi fizetéséből azt az összeget, amiből finanszírozhatja kozmetikusi tanulmányait. Ervin huszonhét éves, érettségivel rendelkezik, ő az alapján választotta a munkahelyét, ahol fizikai munkát végez, hogy milyen juttatások, előrelépési lehetőségek vannak, és hány percre található az otthonától. Mivel szorgalmas, alkalmazkodó, megállja a helyét, nem zavaró tényező a pénzkeresetében, hogy nincs szakmája vagy épp diplomája.
X-ek a Z ellen?
– Ha a Z generációról van szó, nyugodtan hasonlíthatjuk egy párkapcsolathoz a munkáltató-munkavállaló viszonyát – mondja Póta-Salgó Réka szervezetfejlesztési coach és HR-tanácsadó. – A fiatalok ugyanis a munkában is keresik az „igazit”, és addig vándorolnak, amíg meg nem találják. Épp ezért ma egy cégnek nem csupán azt kell bemutatnia, mivel foglalkozik, hanem azt is, miért lenne jó ott dolgozni, azaz mit nyújt a fizetésen kívül.
A coach szerint mindkét fél hozzáállásán múlik, milyen hosszú lesz egy munkakapcsolat. A fiatal dolgozókat lecserélhető alkatrésznek tekinteni nem kifizetődő stratégia a munkaadó részéről, hiszen egy új kolléga felvétele, betanítása mindig extra költség. Hozzáteszi, szerinte egy jó vezető meg tudja tartani és inspirálni tudja őket – főleg, ha értelmes munkavégzést kínál. Ám a vezetők többsége X generációs, és nem akarja felvállalni azt a fajta plusztörődést, amit a fiatalok díjaznának, merthogy „őt sem pátyolgatta senki”, ez luxus.
Egyébként a szerencsére jelenleg bő kínálat miatt sok ifjú álláskereső bizonytalan azzal kapcsolatban, milyen munkahely való neki.
– Hogy ezt el tudja dönteni, tisztáznia kell önmagában, miben jó, mivel szeretne foglalkozni – folytatja Póta-Salgó Réka –, azaz milyen jellegű munkára vágyik, milyen körülmények fontosak számára, illetve milyen anyagi juttatást képzel el. Ehhez sok előadást, webináriumot találni az interneten, de ebben a nagy munkaerő-közvetítő cégek akár ingyenes tanácsadás során is segítenek azoknak, akik hozzájuk fordulnak.
Céges focitól a közös környezetvédő akcióig
A mai huszonévesek munkához való hozzáállásáról Kulcsár Sándor, az IT-szektor egyik meghatározó szereplője, a Kontron vállalat pénzügyi igazgatója nem mondana véleményt általánosságban. Találkozott lelkiismeretes, munka iránt elkötelezett és kevésbé motivált Z generációs munkavállalókkal egyaránt.
– Tény, hogy egy részük kerüli a felelősséget, megijed a kudarctól. Ha egy feladatot nem sikerül úgy teljesítenie, ahogy kellett volna, úgy véli, egyszerűbb továbbállnia, mert máshol biztos sikeresebb lesz. A másik részük viszont terhelhető, szívesen vállal felelősséget, tanulni akar. Ha hibázik, akkor újra nekiugrik a feladatnak, addig, amíg tökéletes nem lesz. Képes hosszú távon gondolkodni, öt-tíz éves tervei vannak anyagi és karriercélokkal. A tudás mindkét típusú fiatalnak a kezében van, de az egyiknek van türelme gyakorlatot szerezni, a másiknak nincs.
– Ebben a felgyorsult világban a huszonévesek figyelmét, érdeklődését nehéz megtartani – erősíti meg Kulcsár Sándor –, ez a munkára, a munkahelyükre is igaz.
Épp ezért az ő cégüknél például kiemelten fontos, hogy a monitor előtt görnyedő munkatársaik rendszeresen mozogjanak. Ennek érdekében egyebek között ingyenes nevezést biztosítanak a legnagyobb hazai tömegsportrendezvényekre, maratonokra. A dolgozóik pluszszabadnapot kapnak a cég által szervezett síelésre…
Az otthoni munkavégzés lehetősége, a céges laptop, a mobiltelefon és a tömegközlekedési bérlet biztosítása, továbbá a rugalmas, béren kívüli juttatások rendszere sok munkahelyen az „alapcsomag” része. Ám ha az ember szabadnapot kap arra is, hogy a PET Kupához kapcsolódó hulladékgyűjtő akció keretében megtisztítsa a szeméttől a Tisza-tavat, esetleg a Gellért-hegyet, úgy érezheti, hogy – a munkahelye által – végre nem csak szavakkal tett a környezetéért. Létezik olyan cég, amelyik azt is megszervezi, hogy ehhez hasonló eseményeken ott lehessenek a dolgozói. Miért? Hogy megtartsa őket.
Kinek a tudása értékesebb?
Azzal, hogy fellazultak a határok, és külföldi tapasztalatokkal állnak munkába a jelen fiatal munkavállalói, az is együtt jár, hogy feszültség keletkezik köztük és az idősebb dolgozók között a munkahelyeken. A klasszikus szocializáció – amelynek során az idősebbek mutatták meg, mi az érték, mi a teljesítmény, hiszen ők tanították a fiatalokat – megfordult. Ma a húszas éveikben járók – akik több nyelven beszélnek, „beleszülettek” a digitális eszközök használatába – tanítják, képzik az időseket. A nagypapa az unokáját kérdezi meg, milyen mobiltelefont vásároljon, és ő is állítja be neki.
– Ez fricskát mutat a teljesítménynek: most akkor kinek a tudása értékesebb, melyikkel tudunk boldogulni 2024-ben? – teszi fel a kérdést dr. Bernschütz Mária generációkutató, mentálhigiénés szakember. – Ha a digitális eszközök, a kommunikáció és a nyelvtudás mindennek az alapja, és ebben a mai szülők, nagyszülők nem olyan erősek, akkor a fiatalok nem biztos, hogy tőlük vesznek át mintát. Ez esetben vagy nem lesz példaképük, vagy ők maguk válnak a saját példaképükké.
Jobban járunk, ha megfigyelünk
Mivel a digitális világban bárkire „rákereshetünk”, láthatjuk, mit ért el, mivel telnek a napjai, sok lehetőségünk adódik arra, hogy összehasonlítsuk magunkat, a tudásunkat, az életkörülményeinket másokéival az országunkban vagy a világ túlfelén. A fiatalok pedig alaposan el tudnak veszni ebben az összehasonlításban, emiatt sokan szoronganak.
– Nagy újdonság viszont, hogy ugyanebben a digitális világban találkozhatnak építő tartalmakkal is, például szórakoztató, befogadható módon tálalt, ingyenes pszichológiai, önismereti anyagokkal. Erre ilyen könnyen elérhető módon korábban nem volt példa – emlékeztet Bernschütz Mária. – Aki pedig megismeri önmagát, egyrészt könnyebben megtalálhatja, miben ügyes, másrészt jobban tudja értékelni a saját teljesítményét, illetve rálát arra, valós-e az a teljesítmény, amit ő annak gondol. Hogy mit tartunk értékesnek, ma olyan tempóban változik, mint még soha. Amikor a Budapesti Műszaki Egyetem képzésén először mutattam a mérnökhallgatóknak a Musical.ly applikációt, hahotáztak a tátogó-táncoló tizenéveseken. Erre néhány év alatt mekkora üzleti, kommunikációs és médiatörténeti értékké vált utódja, a TikTok!
A jelenkor újdonságait tehát nem érdemes minősítenünk, jobb, ha a megfigyelői státusz mellett tesszük le a voksunkat. Eldönthetjük, nekünk tetszik-e, vagy sem, tudunk-e ezzel mint értékkel azonosulni. Ha nem, rendben van, attól még elképzelhető, hogy világszenzáció lesz belőle. A megfigyelés időigényes, az ítélkezés pillanatok alatt megy.
– Amikor a Corvinus Egyetemen tanítottam, tisztában voltam azzal, hogy nem tudhatom, az elsőéveseket milyen típusú munkákkal fogják megkínálni, ha három vagy öt év múlva dolgozni kezdenek – teszi hozzá a szakember. – Hiszen azt már sok helyről halljuk, hogy nem léteznek még azok a foglalkozások, pozíciók, amelyeket majd a mai gimnazisták, egyetemisták betöltenek. És akkor az teljesítmény lesz? Igen. Fognak érte fizetést kapni? Igen. Folyamatosan alkalmazkodniuk kell majd a változó körülményekhez, elvárásokhoz, épp ezért fog ez a generáció a legtovább tanulni.
