Színház és popzene

A Győri Nemzeti Színházba nagyon sokat jártunk a szüleimmel, ez indított el a zene irányába. ­Csodálatosnak találtam, hogy vannak emberek, akiknek az a foglalkozása, hogy színpadon énekelnek, táncolnak, érzéseket közvetítenek, történeteket mesélnek. Az összes szerepet kívülről megtanultam. ­Később a szüleim elvittek a színház énekmesteréhez, Schwimmer­ ­Jánoshoz tanulni, ő volt az első szakmabeli, aki fantáziát látott az énekhangomban. Érdekes módon aztán egy YouTube-videó után mégis a popzene irányába indultam el, ­innen jöttek a megkeresések, a lehetőségek.

Támogató háttér

A szüleim támogatása rengeteget jelentett számomra. Az, hogy feláldozták az idejüket, energiájukat, nagyban hozzájárult az álmaim megvalósításához. Győri lányként rendszeresen hoztak-vittek autóval Budapestre. Aztán amikor a fővárosba költöztem, itt is lett, akire számíthattam, számíthatok. Wagner Emil szerzőtársamként állt mellettem az elmúlt öt évben, vele dalszövegekben is nagyon összekapcsolódtunk, ő az egyik legjobb barátom. De Kedves Pétert, a menedzseremet is szeretném megemlíteni. Ők már akkor is megláttak bennem valamit, amikor még semmi nem volt igazán, és azt gondolom, ez a nagy művészet, amikor olyasvalaki mellé állsz oda, aki még nem látja magában a fantáziát.

Élőben a televízióból

Sosem felejtem el a pillanatot, amikor 2014-ben, A Dal című műsorban a We All című számmal színpadra léptem. Gimis lányként versenyeztem az ország topelőadói­val, és a döntőig sikerült elvinni a produkciót, ami végül rádiós sláger lett. Tóth G. Zoltán szerzeménye volt a dal, aki egy videóm alapján keresett meg, és azt mondta, szerinte nekem kellene elénekelnem. Ez meghatározó pillanat, időszak volt az életemben, ahogy minden későbbi televíziós munkám is. Sokat tanultam az élő adásokból, melyekben különböző helyzetekben is kipróbálhattam magam. Aztán mindez, azt hiszem, hogy az X-Faktor mentori székében ülve csúcsosodott ki, ami huszonkét évesen mély víz volt, de én úgy gondolom, hogy azért sikerült nem elsüllyedni benne, sőt, aztán partot is értem.

Családi pillanatok

Az élet egyébként valahogy mindig úgy hozza, hogy újabb és újabb mély vízbe kerülök, ahol aztán minden alkalommal újratanulom, hogyan bízzak önmagamban. Ezért is nagyon jó dolog, hogy olyan házasságban élek, amelyben hasonló dolgokon megyünk keresztül, megértjük egymás érzéseit, karrierdöntéseit. Petivel a találkozásunk is nagyon sorsszerű volt, gyakorlatilag leültettek minket egymás mellé az X-Faktorban, így ismertük meg egymást. Amikor pedig megszületett a kisfiam, kicsit mintha általa én is újjászülettem volna. Azóta sok mindent egészen másként látok, rengeteget fejleszt a személyiségemen az anyaszerep, a családunk.

Újra színpad

Petivel szeretünk együtt dolgozni is, ami szerintem jót tesz egy házasságnak. Azzal, hogy elkezdtem visszatérni a munkába, a keserédes érzés is megjelent, hogy amíg azt csinálom, amit szeretek, próbálok, énekelek, vajon minden rendben van-e­
a kisfiammal. Bár megnyugtató érzés, hogy azt az időt, amit távol töltök tőle, a legtöbbször végig­alussza a nagyszülőknél. Izgalmas, hogy ezt az új szakmai kihívást épp a férjemmel közös szerelemprojektben élhetem meg. A Karinthy­ Színházban lesz egy kétszemélyes musical-előadásunk, ami külföldön The Last Five Years, itthon Volt öt évünk címmel fut, és egy házasság történetét meséli el. Korábban már voltak kisebb színházi szerepeim, de ehhez hasonlót sosem csináltam még, így ez ismét egy szakmai kihívás, ismét egy mély víz. Remélem, ezúttal is sikerül majd kiúszni.

Fotó: Zsólyomi Norbert