Balesetek történnek, ám innováció szempontjából ez nem feltétlenül rossz dolog. Ami kudarcba fulladt kísérletnek vagy haszontalan eredménynek tűnik, olykor valójában megváltoztatja a történelem menetét. Roy Plunkett sem úgy készült azon az 1938-as áprilisi napon, hogy egy forradalmi felfedezés szemtanúja lesz, és létrejön a teflon.

A fiatal kémikus a DuPont vegyipari óriásvállalatnál tanulmányozta a hűtéshez használt gázokat. Az egyik kísérletet követően meglepve tapasztalta, hogy a tartályban nem azt a gázt találta, amire számított. Kollégáival biztosra vették, hogy a szelep kinyitását követően a színtelen, szagtalan tetrafluor-etilén fog kijönni. De nem történt semmi, miközben a palack súlya nem változott.

Végül a tárolóedény szétfűrészelése után a gáz helyén valami fehér, csúszós anyagot talált, melyet kidobás helyett újabb kísérleteknek vetett alá. Kiderült, hogy az anyag összetétele megegyezik a tetrafluor-etilénnel, de annak spontán polimerje.

Azon túl, hogy a rejtélyes anyag olvadáspontja rendkívül magas volt, lényegében

minden vegyületnek ellenállt, hiába keverte Plunkett különféle vegyszerekkel, csontot szétmaró savakkal.

A folyadéktaszító, súrlódásmentes poli-tetrafluor-etilén (PTFE) a világ legcsúszósabb anyagaként még a Guiness-rekordok könyvébe is belekerült.

A világ legcsúszósabb anyaga az atombombához is jól jött

A DuPont vállalat villámgyorsan felismerte az anyagban rejlő lehetőséget, és 1941-ben szabadalmaztatta. A drága PTFE ekkor még titkos, katonai célú terméknek számított. A második világháború alatt az atombomba előállítására indított Manhattan tervben alkalmazták. Rendkívüli ellenálló és szigetelő képességének köszönhetően ilyen bevonat védte az urándúsító egységek belsejét.

A háborút követően a PTFE karrierje új kanyart vett. DuPont 1946-ban bejegyeztette a fogyasztóbarát teflon nevet, és a háborús pszichózis árnyékában lényegesen barátságosabb alkalmazási területet talált: konyhai edények bevonatát.

A vasárnapi omlettünk ugyanazért nem tapad a serpenyő aljához, amiért felhasználták az atombomba gyártásához. Falra öntve nem csupán egy gekkó, de semmilyen más atom nem tudna megragadni rajta.

A teflon miatt űrkorszakba lépett a főzés

A teflon konyhai betörése nagyjából ahhoz hasonlított, mint amikor az emberiség először hagyta el űrhajóval a Föld légkörét. Nincs többé leragadt ételmaradék a serpenyő alján, nincs többé nagy mennyiségű olaj vagy zsiradék használat, és nincs többé hosszas súrolás.

A konyhán kívül számos iparág használja a teflont (Fotó: Getty Images)

Helyette egyszerű használat, kevesebb olaj és takarítás, valamint tökéletesen tányérra csúsztatható palacsinták és omlettek.

A tapadásmentes edény a háziasszonyok álma lett, akik addig soha nem tapasztalt játszi könnyedséggel sütöttek-főztek.

A franciáktól indult igazán hódító útjára a teflon, ahol az első teflonbevonatú serpenyőt 1954-ben adták el Tefal márkanéven. Ma nem nagyon ismerünk olyan családot, ahol ne lenne legalább egy palacsintasütő a francia márkától.

DuPont sem akart lemaradni, és Happy Pan néven piacra dobta saját edény családját az Egyesült Államokban. A név nem véletlen, hiszen a teflon a hatékony főzés szinonímájává vált és világszerte elterjedt a háztartásokban.

Mire használják még a teflont?

A kérdést inkább úgy tegyük fel: mire nem? A teflont számos területen alkalmazzák, sőt még a köznyelvbe is bekerült. Manapság előszeretettel használjuk politikusokra, akikről minden botrány lepereg. A tengerentúlon például korábban Ronald Reagant, napjainkban pedig Donald Trumpot emlegetik teflon elnökként.

Elképesztő tulajdonságai miatt rengeteg iparágban nélkülözhetetlen anyaggá vált.

Rendszeresen alkalmazzák az űrhajózásban és a repülőgépiparban olyan alkatrészek bevonására, amelyeknek ellen kell állniuk a szélsőséges hőmérsékletnek vagy korróziónak.

Talán nem is sejtjük, hogy a legutóbbi kirándulás alkalmával teflonbevonatú esőkabát volt rajtunk, a kültéri ruházatoknál ugyanis az anyag egyszerűen lepergeti magáról a nedvességet, miközben a szövetek megtartják légáteresztő képességüket.
Ugyancsak megfelel a legszigorúbb gyógyászati követelményeknek, így az orvostudományban is számos eszköz bevonására használják.

A teflon valójában mérgező?

Számos előnye ellenére a teflon történetére és diadalútjára súlyos árnyak borultak. Kiderült ugyanis, hogy önmagában nem a teflon  okoz problémát, hanem a gyártás során hozzáadott perfluor-oktánsav (PFOA), amelynek komoly egészségkárosító hatásai vannak.

Önmagában nem mérgező a teflon, de a túlhevítést érdemes kerülni (Fotó: Getty Images)

Mark Ruffalo zseniális filmje, a Sötét vizeken mutatja be az amerikai teflonmérgezést és az e körüli botrányt. A filmben egy ügyvéd küzd az Egyesült Államok egyik legnagyobb cégével, a DuPont vegyipari vállalattal, amelyiknek köszönhetjük a teflon gyártását és forgalmazását.

A cég wilmingtoni üzemében évtizedekig a folyóba engedték a káros PFOA-t, megmérgezve ezzel a helyi lakosokat és az élővilágot. A kemikáliának szerepe lehet a pajzsmirigyrák, a vese- és májbetegségek, a meddőség és a hererák kialakulásában, megzavarja a hormonműködést, és rendkívül veszélyes a gyerekekre és a magzatokra. Megnyugtató hír, hogy az üzem azóta bezárt, és a szervezetből nagyon lassan kiürülő PFOA-t is kivonták a gyártásból 2013-ban.

A kérdés ettől még sok emberben megmaradt: most akkor kedvenc serpenyőnk mérgező vagy nem?

Abban egyetértés van a kutatók között, hogy a teflon magában nem mérgező. A hevítéskor felszabaduló káros gőzök azonban problémát okozhatnak. Túl magas hőmérsékleten a a teflon elkezd bomlani, és olyan gázokat engedhet ki magából, melyek hidegrázást, fejfájást okoznak. A jelenséget elnevezték „tefloninfluenzának”.

Nyilván életszerűtlen, hogy a reggeli omlett készítéséhez felszerelkezünk egy konyhai hőmérővel, de egy egyszerű sütésnél azért nem kell aggódni a túlhevülés miatt.

A 7-8 percnél tovább tartó, magas lángon sütést, például a flambírozást ne végezzük teflonedényben.

Ha nagyon aggódunk, használjunk inkább vasedényeket. A tapadása ugyan nem olyan, mint a tefloné, de az előállítása természetes, ráadásul már őseink is abban főzték a szarvascombot.

Így kerül az anyatejbe is mikroműanyag. 

Kiemelt kép: Getty Images