Egy magánklinikán vagyok nőgyógyász, a férjem pedig az egyik nagy sportszerüzletben vezető beosztású eladó. Sok mindenben hasonlítunk egymásra, ezért egyáltalán nem volt nehéz beleszeretnem. Kezdetben arra nem is gondoltam, hogy az okozza majd a legnagyobb feszültséget a kapcsolatunkban, hogy én egy nap alatt többet keresek, mint ő egy héten.

Büszkeség, kisebbségi komplexusokkal

Pedig az igazat megvallva, már a kapcsolatunk elején is rosszul érintett, hogy egy szupermarketben vásárolt, olcsó virágcsokorral lep meg, ahelyett hogy elvinne egy elegáns étterembe vacsorázni vagy egy wellnesshétvégére lazítani. De próbáltam megbékélni azzal a tudattal, hogy Botond ilyen, egyszerűen nem tudom megváltoztatni. Tisztában voltam vele, hogy nem keres jól, és a szülei halála óta tele van komplexusokkal, ezért mindenben a kedvére tettem, és hagytam, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan ő szeretné. Nem mentünk soha puccos helyekre, menő szállodákba, a legtöbbször kirándultunk vagy otthon főzőcskéztünk, esetleg tévézéssel ütöttük el az időt. Azt mondogattam magamnak, hogy ez csak átmeneti állapot, és nagyon reméltem, hogy hamar kilábal a depressziójából.

Még az álomesküvőmről is lemondtam csak azért, mert ő szerény, sallangmentes, szűk körű lagzit akart, polgári ceremóniával – ezt betudtam a szülei elvesztésének, de később ráébredtem, hogy másról van szó. Botondot egyszerűen bántotta, hogy ő nem tudja előteremteni azt a pénzt, ami egy ilyen nagyszabású esküvőhöz kell, ahogyan a kisebbségi komplexusai is azért törtek elő, mert a keresetem rossz hatással volt férfiúi büszkeségére. Ezt persze többször is felhoztam neki, és arra biztattam, hogy végezzen el egy egyetemet, egy brókertanfolyamot, kezdjen el tőzsdézni, vagy keressen egy jobban fizető állást, de mindig elhajtott, és leült tévézni. Mintha még beszélni is kényelmetlen lett volna neki erről. Ezek után valahogy megszoktam, hogy másokkal ellentétben mi nem költünk külföldi utazgatásra, nálunk nincs semmilyen pazarlás – például „csak úgy” nem szoktunk beülni sehova sem –, holott lett volna rá pénzünk. Pontosabban nekem lett volna, de mivel közös kasszán éltünk, a békesség kedvéért alakult így.

…

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/4. számában olvashatjátok el. A magazint május 16-tól keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Kovács Gréta

Nyitókép: Thinkstock