Zimna wojna – Hidegháború – rendező: Pawel Pawlikowski

A legjobb rendezésnek járó díjjal jutalmazták Cannes-ban a Hidegháború című drámát, ami egy, az 1950-es években, a vasfüggöny két oldalán játszódó szenvedélyes, de pusztító szerelmi történetet dolgoz fel. A film főszereplője Wiktor, aki népdalokat és tehetséges népzenészeket, -táncosokat „toboroz”, hogy népi együttest szervezhessen. Így találkozik össze a bájos Zulával. A következő egy évtized  kettejük viharos viszonyát követi végig.

Lazzaro felice – Boldog Lázár – rendező: Alice Rohrwacher

A Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját megosztva megkapta a 2014-ben egyébként nagydíjat is nyert olasz alkotás, a Lazzaro felice (Boldog Lázár). Nem meglepő, hogy 2018-ban az év legjobb európai filmje című elismerésre is ajánlották. A realista stílusú, vidéki környezetben játszódó film főszereplője az angyali külsejű Lazzaro, akinek jószívűségét folyton kihasználják a falubeliek. Az uradalom tulajdonosának unatkozó fia egy nap kiszemeli magának Lazzarót, és rábeszéli arra, hogy rendezzék meg az elrablását, hátha így sikerül kicsikarni némi pénzt az anyjától. Az akció azonban nem várt fordulatot vesz…

Girl – rendező: Lukas Dhont

Az idei Cannes-i fesztiválról a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat hozta el a belga alkotás, ami egy 16 éves, fiúnak született lányról szól, akinek minden vágya, hogy egyszer világhírű balerina legyen. A nemváltó műtétre váró transznemű tinédzser lehetőséget kap arra, hogy az ország leghíresebb tánciskolájában, lányok között tanuljon. Az évtized egyik legfontosabb transgender filmjeként is emlegetett alkotás azon túl, hogy a szexuális identitás keresését is feszegeti, egy apa és a gyereke közötti példás kapcsolatot is bemutat.

Foxtrott – rendező: Samuel Maoz

Az izraeli filmrendező alkotása már debütálásakor botrányfilm lett. A mű központi témája az izraeli katonaság, egy háborús övezet erkölcsi kérdései. Egy nap Mikhael és Dafna házába becsönget az izraeli hadsereg egyik tisztje, hogy elmondja nekik: fiuk, Jonathan szolgálat közben életét vesztette. A gyászoló szülők mellől, és a családi ház tiszta tereiből arra az ellenőrzőpontra kalauzol a rendező, ahol a fiú az utolsó napjait töltötte. A megszállt területek határán lévő, lápba ragadt katonai konténerek világa megdöbbenti a nézőt, egyszerre érezzük magunkat egy valós helyszínen és egy kitalált, nem létező térben.

Jusque’a la garde – Láthatás – rendező: Xavier Legrand

A valós idejűség és a hétköznapiság egyszerre jellemzi a drámai filmet, melynek már az első képkockái a történet sűrűjébe kalauzolják a nézőt. A kezdő jelenet a bíróságon játszódik, ahol a válást követően épp egy gyermekelhelyezési per zajlik. A szülők két gyermeke, a 18 és 12 éves fiú, többé nem szeretne találkozni az agresszív édesapával. Amíg azonban a nagykorú fiú eldöntheti, mit akar, a kisfiú (mivel még csak 12 éves) láthatásáért folyik a harc.  Az elsőfilmes francia rendező, Xavier Legrand a román új hullám könyörtelen realitásával mutatja be egy válás következményeit, a film tűpontos leírása a családon belüli erőszaknak.

Egy nap – rendező: Szilágyi Zsófia

A filmben, mely a Filmalap Inkubátor Programjában készült, megismerünk egy háromgyerekes anyát, akit nem más, mint a Jászai Mari-díjjal kitüntetett Szamosi Zsófia alakít. Egy átlagos nap a magyar valóságban, házassági válsággal, elhidegüléssel és a mindennapok megpróbáltatásaival. Szilágyi Zsófia alkotása nem véletlenül kapott elismerést, szívbemarkolóan valósnak érezzük minden másodpercét.

Szöveg: D. E.

Fotó: YouTube