Az űr sokkal több mára, mint a végtelen csillagos ég, amelyben ott köröz ez a vékony levegőburokkal körbevett kis sziklaűrhajó, a Föld. Az emberiség egyre inkább tologatja ki a határait. Utazik, megismer, terveket sző és bizniszel a világűrben.
Űrverseny és házastársi veszekedés
– Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy az űrkutatás tulajdonképpen egy fegyverkezési versenyből indult el – mondja Arnócz István, a Magyar Asztronautikai Társaság főtitkára. – Mert míg az amerikaiak európai támaszpontokról könnyen elérhették atomfegyverekkel a Szovjetunió területét, addig a szovjeteknek nem volt ilyen kedvező a földrajzi helyzetük. Szükségük volt tehát nagy hatótávolságú rakétákra – amelyekkel, nem mellékesen, az űrkutatás is megkezdődhetett. Azt még a párt vezetői sem gondolták, hogy igazi népünnepéllyé válik, hogy először kutyákat, aztán embert juttatnak az űrbe.
Az űrversenybe az Egyesült Államok is bekapcsolódott, és kezdeti lemaradását a holdraszállással aztán behozta. A vetélkedés hőfoka a kilencvenes években alábbhagyott, amikor a Szovjetunió felbomlott, és kisebb dolguk is nagyobb volt annál, mint hogy tartsák az ütemet. Mára azonban a világűr újra csak az államok érdeklődésének homlokterébe került. Új versenyzők – Kína és India – is megjelentek. Kínának már űrállomása is van, és mindkét ország szondát küldött a Holdra.
– Az űrkutatás katonai céljai mellett már a hetvenes években megjelentek az üzleti szempontok – mondja Arnócz István. – Elindult az űrbéli távközlés: televíziós csatornák sugároztak műholdról, a kilencvenes években pedig már telefonálni is lehetett műholdas kapcsolaton keresztül az Iridium nevű cég különleges telefonjaival.
Horvai Ferenc űrkutató-csillagász, a Magyar Asztronautikai Társaság elnökségi tagja is vég nélkül sorolja, mi mindent köszönhetünk a hétköznapokban az űrkutatásnak. Ilyenek például a modern képfeldolgozó eszközök: a telefonunk sem készítene olyan szép fotót, ha a különböző bolygószondák kameráit nem tökéletesítik. Az űrből nemcsak tévéadás, de már internetszolgáltatás is érkezik. A különböző földmegfigyelő műholdak pedig a meteorológiában elengedhetetlenek, de a mezőgazdaságban a műholdas termésbecslés is megmutatja, hogy a várható aszály hol okozhat nagyobb kárt – mi több, a régészetben is használhatók a műholdképek. Arról pedig ne is beszéljünk, mennyi házastársi veszekedést előz meg, hogy nem térképet használunk az autóban, ha el akarunk jutni valahová, hanem a GPS-jelek alapján tájékozódó okoseszközünk visz el az úti célig.
Magyar az űrben
Záros határidőn belül újra magyar ember indul az űrbe. Kétszáznegyvenhét jelentkező közül választották ki Kapu Tibort: ő lesz a HUNOR program űrhajósa. Az első magyar Farkas Bertalan volt, aki negyvennégy éve jutott fel az orosz Szaljut űrállomásra. A harminckét éves, gépészmérnök Kapu most amerikai hordozón repül majd az ISS-re, a Nemzetközi Űrállomásra, hogy előreláthatólag két hetet töltsön ott el. Lapzártánkkor a magyar asztronauta már elérhetetlen volt: nem az űrben, hanem az egyesült államokbeli Houstonban tartózkodott, és nagyban készült az űrutazásra. Az idei őszi start azonban halasztódik – köszönhetően egy sajnálatos esetnek, amelyre mindjárt ki is térünk.
De miért is kell újra magyar embernek az űrbe jutnia? Egyáltalán: miért kell embernek az űrbe mennie? Az űr dermesztően hideg és veszélyes, és elvileg robotok és automaták is mindent meg tudnának csinálni. Elvileg. De mind Arnócz István, mind Horvai Ferenc egyetért abban, hogy emberes űrutazásra mégiscsak szükség van. A súlytalanságban elvégzett kísérletekhez szakértők kellenek. Különös ötvözetek, újfajta gyógyszerek kikísérletezése: ezek mind olyan folyamatok, amelyekhez nem elég jó a robot. Arnócz István rávilágít: Farkas Bertalan repülése óta is folyamatos a magyar űrtevékenység. Eddig közel kétszáz magyar műszer járt az űrben, és amit kevesen tudnak: eddig egyetlenegy sem hibásodott meg a repülések során. Az űrkutatás, az űrtevékenység már most busásan jövedelmező üzlet – egyszerűen egyetlen ország sem teheti meg, hogy kimaradjon belőle.
Kapu Tibornak is feszes lesz a programja odafent: sugárzásmérési kísérletekkel, gyógyszerekkel, orvosi eszközökkel és növénytermesztéssel lesz dolga, és azt is kutatja majd, hogy a Hold talajából hogyan lehet építőanyagot gyártani. Ezzel a leendő holdbázis építését készíti elő. A második magyar űrhajóst az Axiom Space vállalat repíti el Elon Musk űrhajóján – várhatóan jövő tavasszal.
Bár már a harmadik magyar férfi jut ki az űrbe – Farkas Bertalanon kívül a Microsoft szövegszerkesztőjének atyja, Charles Simonyi turistaként utazott kétszer is az űrállomásra –, szakértőink elmondták: nagyon fontos, hogy nők is részesei lehessenek ennek a munkának. Akkor jó egy orbitális közösség, ha mindkét nem képviselteti magát az űrben – a nők ma már teljesen egyenrangú társai a férfi űrhajósoknak.
Űrhajótöröttek
Hogy mi hátráltatja a magyar asztronauta indulását? Egy kis gikszer, ami a legújabb amerikai űrhajóval esett meg. A Boeing által gyártott Starliner járt már a világűrben – utasok nélkül. Most utasokkal együtt indult el és érkezett meg az ISS-re, a Nemzetközi Űrállomásra. Csakhogy már az odaúton hajtóműhibákkal és héliumszivárgással küzdött a két veterán űrhajós, Butch Wilmore és Sunita Williams.
A NASA, az amerikai űrhivatal, miután nyugdíjba küldte az űrrepülőgépeket, csak az oroszok Szojuz hajójával tudott amerikaiakat küldeni az űrbe. Majdnem tíz évig tartott ez az áldatlan állapot. Addigra azonban Elon Musk magánűrhajója, a Falcon rakéta orrán ülő Dragon képes lett arra, hogy Floridából az ISS-re juttasson űrhajósokat. Egy másik cég, a Boeing is űrhajót építhetett a NASA megbízásából. Ez lett aztán az éveket késő Starliner. Mire elindították, a céget megtépázták az utasszállító repülőgépeivel történő balesetek. Az elmúlt években több gépük lezuhant, idén ajtók és kerekek szakadtak ki és le a repülőkről. És hát a Starlinernek sem volt diadalút ez az űrrepülés. Az űrállomáson való nyolcnaposra tervezett tartózkodásból most az lett, hogy a két veterán jövő év elejéig marad, és Musk egyik hajójával jönnek haza, a Boeing Starlinert pedig távirányítással hozták le, szeptember 7-én reggel ért földet.
Nem véletlen tehát, hogy tapasztalt asztronautákat indítottak erre a küldetésre. Sunita Williams kétszer is járt az ISS-en, és dolgozott az új amerikai holdprogramon is. Összesen háromszázhuszonkét napot töltött korábban az űrben. Ő volt az, aki odafent, egy futógépen lefutotta a maratoni távot.
Csillaghajó a Marsra
Szerencsére Elon Musk cége, a SpaceX rakétái és az azokra szerelt űrhajók jól működnek, és immár menetrendszerűen hozzák-viszik az utasokat az űrállomásra. A milliárdos Musk mostanában leginkább egyre furább politikai-közéleti megnyilvánulásaival kerül a hírekbe, de az elvitathatatlan, hogy az újra felhasználható, az űr pereméről visszarepülő rakétáival az űrutazás költségeit a töredékükre csökkentette. Musk a fejébe vette, hogy még életében emberi kolóniát hoz létre a Marson – ehhez teszteli mind sikeresebb, hatalmas, ezüstszínű, Starship nevű űrhajóját. És bár szeret lehetetlen célokat kitűzni maga elé, a hetekben azt nyilatkozta, már látja: nem biztos, hogy megéri az emberiség űrbéli kirajzását.
Pedig éppen idén augusztusban derült ki egy friss kutatás alapján, hogy a vörös bolygó felszíne alatt egy komplett óceánnyi víz bújik meg, amely évmilliókkal ezelőtt szivároghatott el a felszínről. Márpedig ha van víz, akkor ott az ember is meg tud élni: a víz bontásával oxigénhez is juthat, illetve űrhajó-hajtóanyagot is gyárthat belőle.
Ugyanez a helyzet a Holddal: árnyékos krátereiben már találtunk vízjeget. Legutóbb egy kínai szonda bukkant vízre és grafénre (szénvegyületre) is. Az űrkutatásban érdekelt nemzetek mind a Hold felé törekednek – ez lehet majd ugródeszka a Marshoz is –, és valószínűleg a következő egy-két évtizedben állandó, emberek lakta bázis épül ki bolygónk égi kísérőjén. Mi több: augusztusban arról is szóltak a hírek, hogy a Holdra kellene telepíteni egy jól védett „páncéltermet”, egy génbankot, ahol a Föld legfontosabb élőlényeinek konzervált sejtjeit és genetikai kódját, a DNS-t kellene megőrizni, merthogy ki tudja, mi történhet idelent.
Bár Musk az emberiség jövőjét a Marsban és az űrbe való kirajzásban látja, Horvai Ferenc űrkutató-csillagász nem hisz abban, hogy a különböző bolygók „terraformálása”, vagyis Föld-szerűvé alakítása megoldást jelentene az emberiség mai problémáira.
– Sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne a Földet megmenteni, mint egy idegen bolygón megvetni a lábunkat – mondja. – Szerintem az emberiség jövője, megmentésének kulcsa itt van, ahol most is élünk.
