Amikor megpróbáljuk elképzelni, hogyan néz majd ki az emberi faj a távoli jövőben, sokszor játszunk el meghökkentő forgatókönyvekkel. Azt latolgatjuk, vajon égimeszelők leszünk-e, vagy épp egészen összemegy a testünk, változik-e majd a bőrszínünk, vagy tényleg a folyamatos telefonozáshoz alkalmazkodik-e majd a nyakunk. A legtöbbször aztán gyorsan lehűtjük magunkat, mert emlékezetünkbe idézzük, hogy az evolúciós változások sokkal lassabbak, mintsem, hogy végeredményük ilyen távlatokban megjósolható lenne. Vagy mégsem? 

Valami történik a karunkkal

A mai ember anatómiájában észlelhető finom elmozdulások azt mutatják, hogy az evolúció nagyon kiszámíthatatlan tud lenni. Kutatók például nemrégiben (hosszú idő óta gyűjtött adatok alapján) azt vették észre, hogy alkarunk közepén egyre többünknek van egy plusz artériája.

Alkarunk közepén magzati korunkban fut egy olyan artéria, mely születés előtt felszívódik, helyesebben hosszú ideig felszívódott, viszont ma nem tűnik el olyan gyakran, mint korábban. Legalábbis ez derült ki az ausztráliai Flinders Egyetem és az Adelaide-i Egyetem kutatóinak 2020-ban közzétett tanulmányából. Ez azt jelenti, hogy minden eddiginél több felnőtt van, akinek az alkarén egy extra ércsarorna is fut.

„Tudósok a 18. század óta tanulmányozzák ennek az artériának a gyakoriságát a felnőtteknél, és a mostani eredményeink azt mutatják, hogy ez a gyakoriság egyértelműen növekszik” – magyarázta Teghan Lucas, a Flinders Egyetem kutatója. „Az 1880-as évek közepén született emberek körében az előfordulási gyakoriság körülbelül 10 százalék volt, szemben a 20. század végén születettek 30 százalékával, tehát ez jelentős növekedés egy meglehetősen rövid idő alatt, ha evolúciós távlatokból nézzük”.

Extra artéria

A középső artéria (artéria medianus) minden embernél viszonylag korán kialakul, de a terhesség nyolcadik hete körül általában visszafejlődik, és feladatát két másik ér – a radiális és a ulnaris artériára – veszi át. Az emberi evolúciót követő szakemberek már jó ideje tudják, hogy az artéria medianus elsorvadása nem történik meg minden esetben, néha úgy születünk, hogy még mindig pumpál vért.

Hogy összehasonlítsák ennek az érnek az előfordulását, Lucas és kollégái 80, európai származású ausztrálok által adományozott holttestből származó végtagot vizsgáltak meg. A donorok 51 és 101 éves koruk között hunytak el, ami azt jelenti, hogy szinte mindannyian a 20. század első felében születtek, és mintegy harmaduknál megtalálható volt a plusz artéria „Ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2100-ra az emberek többségének lesz alkari artériája” – mondta Lucas.

Vajon gová tart fajunk evolúciója? (Getty Images)

A kutatócsoport feljegyezte, hogy milyen gyakran találtak vaskos, jó vérellátásra alkalmas középső artériát az alkarjukban, majd összehasonlította a számokat a szakirodalmi kutatás során előásott feljegyzésekkel és eredményeiket a Journal of Anatomy című folyóiratban tették közzé.

Az a tény, hogy az artéria ma háromszor olyan gyakori, mint több mint egy évszázaddal ezelőtt, megdöbbentő felfedezés, amely arra utal, hogy a természetes szelekció azoknak kedvez, akik rendelkeznek ezzel a plusz érrel. Hogy miért előnyös ez az embernek, azt egyelőre nem tudni, ugyanakkor, az is kiderült, hogy ha van egy ilyen artériánk, akkor  nagyobb a kockázata az úgynevezett kéztőalagút-szindrómának, egy kellemetlen állapotnak, amely miatt kevésbé tudjuk használni a kezünket.

A kutatók azt is elmondták, hogy a középső artéria ilyen gyors növekedése a felnőttek körében nagyon hasonlít a fabella nevű térdcsont újbóli megjelenésére, amely ma szintén háromszor gyakoribb, mint egy évszázaddal ezelőtt. Bármilyen kicsik is ezek a különbségek, az apró mikroevolúciós változások az évszázadok során olyan nagyszabású eltérésekké állnak össze, amelyek meghatározzák a fajokat.

Mikroevolúció

Az ilyen és ehhez hasonló mikroevolúciós változásokat különböző környezeti tényezők, életmódbeli szokások és genetikai szelekció idézhették elő. A különböző betegségek, mint például a malária, a HIV vagy a tuberkulózis, erőteljes szelekciós nyomást gyakoroltak bizonyos emberi populációkra: az elmúlt évszázadban például Afrikában és Ázsiában bizonyos genetikai változások előnyösnek bizonyultak, mert ellenállóbbá tették az embereket ezekkel a betegségekkel szemben. Például a sarlósejtes anémia hordozói védettebbek a maláriával szemben.

 Az elmúlt évszázadban számos iparosodott országban jelentős testmagasság-növekedés figyelhető meg. Ez nemcsak a jobb táplálkozás és egészségügyi ellátás eredménye, hanem genetikai szelekció is hozzájárulhatott, ugyanis a magasabb termet gyakran összefügghetett jobb szaporodási sikerrel, ezáltal elősegítve a magasabb testalkatú egyének elterjedését.

A tibetiek körében pedig egy specifikus genetikai változás figyelhető meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy hatékonyabban éljenek nagy magasságban, alacsony oxigénszinten. Ez a változás az elmúlt néhány ezer évben történt,  de az elmúlt száz évben is további finomhangolás történt a szelekció hatására.
Ezek a példák azt mutatják, hogy az emberek genetikai variációi még mindig alkalmazkodnak az új környezeti és társadalmi kihívásokhoz, ami egyértelműen mikroevolúciós változásokhoz vezet.

És azt tudtad, hogy a nagymamák az evolúció legsikeresebb modelljei? 

Kiemelt kép: Getty Images