Sokan furcsának tartják, ha az ember bal kézzel ír, mert ez eltér a megszokottól. Előítéletek, gyakran még babonás félelmek is övezik a balkezeseket. Vajon rossz dolog, vagy épp ellenkezőleg, isteni adottság balkezesnek lenni?

sb10068539ag-001

Jeanne d’Arc-ot, a Franciaország egységéért harcoló, egyszerű parasztlányt máglyán égették el boszorkányság vádjával. Ha megnézzük, hogyan ábrázolták a korabeli műveken, feltűnő, hogy a később szentté avatott leányt a festők mindig balkezesnek mutatták be. Pedig lehet, hogy nem is volt az: balkezességével „csupán” gonosz boszorkányvoltát – és ezzel kivégzésének jogosságát – igyekeztek igazolni a talpnyaló udvari piktorok.

Balek, balfék, balról született

De biztosan balkezes volt Julius Caesar, Napóleon, Leonardo Da Vinci, Beethoven, Goethe, Viktória királynő. A maiak közül pedig Paul McCartney, Maradona, Brad Pitt és Angelina Jolie, sőt az amerikai elnök, Barack Obama is. Tudósok szerint kultúránkban a lakosságnak körülbelül tíz százaléka balkezes: a férfiak között ez mintegy két százalékkal magasabb arányt jelent.

Ők, a „sutakezűek” azok, akiket – szinte minden nyelvben – szavakkal is sújtott a közvélemény: rengeteg negatív jelzővel találkozunk az esetükben. Balfék; balkézről született gyermek; balfácán – hogy csak néhány plasztikus kifejezést idézzünk. Az angol „left” a „gyenge, törött” jelentésű „lyft” szóból származik, a törvénytelen szeretőre a „left-handed wife” kifejezést használják, a németben és olaszban is a balkezes szinonimája az ügyetlen. Régen az a férfi, aki rangon alul házasodott, az esküvőjén leendő hitvesének nem a jobbját, hanem a bal kezét nyújtotta!

De nem mindig volt ez így a történelemben. Egyes kutatók feltételezik, hogy az ősemberek között jóval nagyobb volt a balkezesek aránya, mint ma – sőt, akad tudós, aki szerint bizonyos időszakokban jellemzően a balkezesség dominált. Alighanem a bronzkorban, a fejlettebb szerszám és fegyverhasználatnál billent át a mérleg: az egyik kézzel támadtak őseink, a másikkal a bal oldalunkon dobogó szívüket kellett valahogy megvédeniük. Ezt a teóriát támasztják alá az első barlangrajzok is.

A Bibliában viszont már több mint száz utalást találunk a jobb kéz dicsőítésére, míg a balt huszonötször marasztalják el. A szenteket ábrázoló festményeken mindig a jobb kéz osztja az áldást, a bal pedig az átkot. A görög Arisztophanész Platón „A lakoma” című művében az emberiség eredetéről mond szép mesét. A történet szerint valamikor gömbölyűek voltunk: a dühös Zeusz vágott ketté bennünket, így lett egyik felünk jobb-, a másik pedig balkezes. Maga Platón pedig mérgelődik az athéni anyák ostobaságán, akik értékesebbnek tartották a jobbkezes gyermeket. Kimondja: „A két kéz természetes adottsága teljesen azonos, és mi tettük egyenlőtlenné, mi használjuk másképpen, mint kellene.”

A rómaiak kezdetben kifejezetten a bal oldalt részesítették előnyben. Az augurok, a madárjósok vallásos egyesülete mindig dél felé, azaz balra fordult, hogy kiolvassa a jövőt, és úgy tartották: a balról jobbra tartó villám szerencsét hoz, éppen úgy, mint a balról jobbra repülő madárraj.

Balsors, balsejtelem, balítélet

A középkor az, amely mindent büntetett, ami az átlagostól eltért, ezért a balkezeseket úgy kezdték kezelni, mint a testi fogyatékkal élőket vagy a mentálisan sérülteket. A balkezességet az ördög művének, a balkezes embert pedig az ördög szolgájának tartották. Sokan végezték máglyán csupán azért, mert bal kézzel nyúltak a Bibliáért!

Később természetesen enyhült a „balosságot” meg- és elítélő közvélemény, de a babonák azért megmaradtak: ha bal lábbal kelsz fel, a napod el lesz rontva – tartják szinte egész Európában. A magyar néphit is gazdag a bal kézhez kötődő hiedelmekben, ha néhányat el is felejtettünk már. Elődeink például úgy gondolták, hogy víziváskor a bal kezünket a fejünkre kell tenni, mert a folyadék tisztító ereje így jobban érvényesül. Különösen nagy szégyennek tartották, ha valaki bal kézzel pofozkodott: erre csak a gyűlölködő, gonosz ember képes, tartotta a közvélekedés.

Iszlám országokban a mai napig szentségtörés az ételhez ballal nyúlni, mivel magát az egész bal kezet tisztátalannak tartják. A legtöbb kultúrában régről kialakult nézet, hogy a tisztátalan – azaz menstruáló – nők a bal oldalhoz, a férfiak pedig a jobbhoz tartoznak. Eszerint a bal kéz a nőt, a jobb kéz pedig a férfit szimbolizálja. A zuluknál az első feleség lakóháza a „bal kéz háza”; Indiában pedig, míg a jobb szem Indráé, a mennydörgés hindu istenéé, a bal szem csak a hitvesé. Ebben a hatalmas országban egyébként is kizárólag a test jobb oldalát tisztelik, ezért a bal kezet használják az összes „piszkos” dolog elvégzésére. Nemcsak jobb lábbal lépnek a házba, és jobb kézzel fogják meg az ételt, az ajándékot, hanem csak ezzel gyújthatják meg a szent tüzet, a halotti máglyát. Tibetben – egyáltalán, a buddhisták körében – csak jobb kézzel forgathatók az imamalmok is.

Jópofa, jószívű, jótevő

A természeti népeknél azonban a balkezesség isteni adományként jelenik meg, náluk valóban jobb a bal. Egyes indián törzseknél, az ausztrál és afrikai mítoszokban a bal kéz szent és sérthetetlen. Az afrikai meru törzs istenként tiszteli a sámán bal kezét, és a mexikói azték indiánok leszármazottjai között az átlagosnál több a balkezes ember. Talán azért, mert a balkezességet itt nem övezi semmilyen előítélet.

Nagyon is érthető, hogy Kínában miért nem kapcsolódik negatív képzet a balkezességhez. A bal és a jobb közötti különbség a jin és a jang filozófiáját idézi: a mindenkori uralkodó arccal dél felé ülve kormányozta birodalmát, így a bal egyben a tradicionális, ősi Keletet, míg a jobb a hódító Nyugatot is megtestesítette. A hagyományos kínai lakóházakban mindig a keleti részen, azaz a bal oldalon voltak a feleségek, ágyasok lakrészei. A hitvesi ágyban is a nő mindig a férfi bal oldalán helyezkedett, helyezkedik el, és mind a mai napig él a tradicionális köszöntés, amikor a férfiak ökölbe szorított bal kezüket a jobbjukkal fedik le, a jang dominanciájának megfelelően.

Modern világunk ma már teljességgel elfogadó a balkezességgel. Bár kialakulásának pontos okát még ma sem tudjuk, lehet, hogy soha nem is fogjuk (magzati korban ért hatások?, a fejlődő agy túl sok tesztoszteron hormont kapott? , korosabb az édesanya?), de ma már szerencsére tilos óvodában, iskolában az átszoktatás, és az anyák is tisztában vannak vele: nem baj, ha a gyermek nem a „szebbik” kezével ír vagy rajzol. Sőt…! Bizonyos sportágakban – és még az autóvezetésben is – kifejezett előny a balkezesség. Vannak, akik „isteni adományként” magasabb intelligenciaszintet, több kreativitást tulajdonítanak a balkezeseknek, bár ezt eddig egzakt módon senkinek sem sikerült bebizonyítania. Fontos azonban, hogy időben felfedezzük: ma már ez sem probléma, hiszen a szakembereknek tudományos módszerekkel kialakított teszt áll rendelkezésükre, amelyben tíz cselekvés (például olló- vagy seprűhasználat) segítségével könnyedén megállapítható a balkezesség ténye.

És, ha már az édesanyákról esik szó, ne felejtsük el megemlíteni azt a teóriát sem, miszerint a balkezesség kialakulásában fontos szerepet játszott, hogy a mamák mindig a szív felől, bal karjukkal ölelték kisbabájukat, és így jobb kezük maradt szabadon a házimunkára – és magzatuk védelmére.

A cikk eredetileg a Nők Lapja Ezotéria 2016/1. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Thinkstock