A megszületett kis emberi lény esetében minden az evés, etetés körül forog. Mérleggel mérjük, hány grammot evett aznap, ha nincs anyatej, akkor hónapokig szenvedünk mellszívókkal, donor-anyatejekkel és tápszervariációkkal. A hozzátáplálás megkezdése az adott fél év legizgalmasabb eseménye, hosszas tanácskozás előzi meg arról, nyerset vagy főttet, üvegeset vagy magunk készített ételt adjunk-e a gyereknek, és mégis miből, mikor, mennyit? 

Már bölcsődébe jár a gyerek, mire minden, táplálkozással járó mizéria véget ér. Ekkortól már azzal szenvedünk, megeszi-e a közösségben adott ételt, ha igen, miért nem, és miként pótoljuk az ásványi anyagokat, vitaminokat, hogy a gyerek valóban egészségesen fejlődjön. Mindezek után furcsa arról beszélni, hogy mikortól hagyjuk a gyereket egyedül főzni.

Éveink mentek rá, hogy az anyaságunkat összemostuk az etetéssel, és furcsa érzés, amikor erről fokozatosan le kell mondanunk.

Persze nem teljesen, hiszen még a fiatal felnőtt gyerekeink is kérik a kedvenc ételeiket, ha máskor nem, akkor a hazajövetelük alkalmából. Azt viszont ennél sokkal hamarabb meg kell értenünk szülőként, hogy az etetés nem egyenlő a szeretettel, legalábbis nem kizárólagosan. Az egészséges fejlődéshez arra is szükség van, hogy hagyjuk, hogy a gyerekünk felnőjön ehhez a feladathoz is.

A kisgyerek is főzhet, csak másképp

Hajlamosak vagyunk a lánygyerekeknek kiskonyhát, a kisfiúknak szerelő szettet vásárolni, de szakítsunk végre a sztereotípiákkal! Főzni mindenkinek érdemes megtanulnia, igen, a fiúknak, férfiaknak is. Ők is éhesek és esznek, meg kell tanulniuk elkészíteni az ételeket. Ezért már a kisgyereket vonjuk be a háztartási munkákba, a főzési folyamatokba.

Úgyis ott állnak és érdeklődve nézik, mit csinálunk – hát tegyük ezt az időt hasznossá!

Ismertessük meg a gyereket különböző gyümölcsökkel, zöldségekkel, hozzávalókkal, milyen a színük, illatuk, hogyan lehet felhasználni őket. Ha városban élünk, menjünk ki rendszeresen gazdaságokba, hogy a gyerek ne higgye, hogy a lila tehénből jön a csoki, a zabkása pedig csak zacskóban, por alakban létezik. Fontosak ezek a kezdeti tapasztalatok, s közben az is kiderül, érdekli-e különösképpen a főzés a csemetét, vagy szükséges rosszként értékeli, ami ahhoz kell, hogy ebéd legyen az asztalon.

A főzés a gyereknek is izgalmas lehet (Kép: Getty Images)

Mit tehet egy óvodás gyerek?

Ahogy a gyerek nő, úgy lehet egyre több feladatot bízni rá. Például pakolja ő a zöldségeket a zacskóba a boltban. Otthon mossa meg őket. A biztonságos hámozóval is próbálkozhat cukkini vagy répa esetén, amikor csak egyenes vonalakat kell húzni. Kevergesse a süteménytésztát, töltse meg a muffinformákat, nem baj, ha kicsit mellémegy.

Segítsen panírozni, ismerkedjen meg minél több konyhai eljárással, tudja meg a nevüket, és hogy mire valók.

Kisiskolás korban, kizárólag felügyelet mellett már a tűzhely mellé is odaállíthatjuk az egyszerűbb műveletekhez, és hámozni is biztonságosan megtanulhat. Készíthet magának szendvicset is, nem kell mindig nekünk rohangálni. Innentől kezdve a gyerek segítséget jelenthet a konyhában, még ha lassabban is végzi a feladatokat, vagy eljátszik egy-egy folyamattal.

Hagyjuk önállósodni!

A legtöbb nő a konyháját a saját felségterületének tekinti, ahová néha még a férfiak sem léphetnek be vagy változtathatnak bármit. Ez a hozzáállás nemcsak ahhoz vezet, hogy végül minden teher a mi nyakunkban marad, de a gyerek kedvét is elveheti a főzéstől.

Hagyjuk, hadd legyen kedvenc edénye, fakanala, saját kis hozzávalói.

Hadd használja a konyhát, ha palacsintát akar sütni, és igen, tűrjük el, hogy hat edényt használ és mindent liszt borít. A gyakorló kis kukta egyre ügyesebbé válik az évek során és fontos, hogy megtanulja, hogy ő maga is el tudja készíteni a saját ételeit.

Tegyünk a biztonságért!

Ha a felsős általános iskolás már egyedül marad otthon, elvileg össze tud ütni egy rántottát vagy más egyszerűbb ételt. De csak akkor bízhatunk rá felelősségteljes feladatokat, ha előtte éveken át gyakoroltuk, hogyan szabad begyújtani a tűzhelyet, mire kell figyelni, hogy ne égjen oda az étel, és még sorolhatnánk. Ha fokozatosan egyre nagyobb területeken önállósodhat a gyerek,

középiskolás korára már képes lesz bevásárolni és elkészíteni magának az ételét, legyen az húsleves vagy éppen zöldséges rizs.

Eddigre már nem szabad, hogy életveszélyes balesetek fenyegessenek, tudnia kell, miként bánhat a forró vízzel, az olajjal, hogyan oltson tüzet (égő olajra SOHA nem öntünk vizet, ugyebár), ha kell, és hogyan olvassza fel a fagyasztott hozzávalókat. A tudást viszont csak úgy szerzi meg, ha kiskora óta megszokta, hogy rábízunk a korának, képességeinek megfelelő feladatokat, és hogy a konyha éppúgy az ő területe, mint mondjuk a szobája.

Hogy a gyerek ne csak jó kedvvel főzzön, de egyen is, ahhoz további tippeket olvashatsz a következő cikkünkben. 

Kiemelt kép: Getty Images