A gyerek beleejtett egy kupakot a mosdó lefolyójába. Ettől a mosdó eldugult, és kialakult egy miniárvíz, ami elöntötte a mosdó alatti pipereszekrény fiókjait. A fiókokat a feleségem kiszedte a helyéről, hogy megszáradjanak. Szerencsére ekkor nem voltam otthon. Viszont akkor otthon voltam már, amikor a kupakot kiszedték a lefolyóból, és rám várt a feladat, hogy a fió­kokat visszahelyezzem. Nem ment. Három pöcök, négy lyuk, egy kis horog meg egy műanyag izé: valahogy ezeknek kellett volna összepasszolniuk a fiók sínjén. Egyre jobban ziháltam, és egyre nagyobb izzadságcseppek jelentek meg a homlokomon. A feleségem megunta a félórás fürdőszobai motozást: lehívtuk a felső szomszédot, mert a nejem szerint „ő ért az ilyen dolgokhoz”. A felső szomszéd ritka kedves, segítőkész figura, és tényleg sok mindenhez ért, de speciel a fiókok vissza­helyezéséhez nem nagyon.
Mit csinál egy férfi, ha segítségül hívott egyet, de az nem jött be? Hív egy másikat – de már ezermestert. Az idősödő szaki járt már nálunk, most délelőtt tízre érkezik. Mondom neki, hogy akkor a fiókokkal mi van, meg a lefolyót is rendbe hozhatná, illetve ki kéne szilózni a zuhanykabint. Előtte viszont főzök egy kávét, ha kér. (A feleségem mindig vidáman meséli másoknak, hogy literszámra öntöm a szakikba a kávét.)
Leülünk a konyhaasztalhoz, odébbtaszajtom a kinyitott laptopot, amin valamelyik cikken molyoltam éppen.
– Hogyhogy itthon van? – kérdi.
– Javarészt itthonról dolgozom.
– De jó magának – mondja. – És mivel foglalkozik?
– Újságíró vagyok egy női lapnál.
– Akkor maga a női lelkek nagy ismerője! – lelkesedik be ijesztően gyorsan.
Ez az a mondat, ami után mindig elönt a jeges rémület: fogalmam sincs a „női lélekről”, úgy nagy általánosságban. Másrészt, az ilyen kijelentések után rettenetes konyhapszichologizálás szokott jönni. Na de végül is: a konyhában ülünk. Megadom magam.
– Tudja – mondja a szaki –, bejelentkeztem egy nyugdíjasklubba. És ott rengeteg az úgynevezett „erős nő”. Maga mit ért erős nő alatt?
– Azt a nőt, aki talpraesett, megállja a helyét az életben, és minden esetben a megoldásokra törekszik.
– De az ilyen nőnek minek férfi? – kérdezi.
– Hát, szerintem mi, férfiak sem azért vagyunk kizárólag a nők mellett, hogy őket támogassuk. Látja, még ezt a rohadt fiókot sem bírtam visszatenni egyedül, aztán mégis elkeltem…
– Ez igaz – bólogat. – A nyugdíjasklubban az számít erős nőnek, aki sok keserűségen ment át az életben, és ezért már kérges a szíve.
– Hát, nem biztos, hogy olyat érdemes választania. Vagy vidítsa fel – próbálok finoman tanácsot adni.
– Isten ments! Mindig is egy kicsit linkóci figurának számítottam, de negyven éve kitartok a feleségem mellett. Amit az ember elkezd, azt végig is kell csinálnia!
– Utóbbi kijelentését vitatnám – mondom neki.
– Nem kell mindig minden mellett kitartani.