Statisztikák szerint országonként évente átlagosan 500–1000 ember tűnik el hirtelen és nyomtalanul. Nem lesznek bűncselekmény áldozatai, nem kezdenek külföldön új életet, hanem „csak” köddé válnak: többé se élve, se holtan nem kerülnek elő. De vajon mi történt velük? Van-e rá esély, hogy mégis élnek valahol? És mit kezdhetünk azokkal a különösen megdöbbentő esetekkel, amikor szemtanúk látták az eltűnés folyamatát? Magyar Diána írása.

A rejtélyes eltűnés a rendőrség és egyéb hivatalok számára a legbosszantóbb ügytípus, amellyel nem igazán lehet mit kezdeni. Hiszen a társadalom csak az élő és a halott kategóriákat ismeri, az elveszett emberek viszont egyikbe sem sorolhatók. Ennél sokkal nagyobb teher nehezedik a hozzátartozókra, akik szerettüket még meg sem gyászolhatják, hiszen talán él valahol – mégsem látják soha többé.

De hová lesznek, akik elindulnak valahová, ám nem érnek célba, mert útközben valahol „felszívódnak”? Vagy kilépnek a teraszra, de többé nem mennek vissza a szobába? Ehhez hasonló esetek az ókor óta ismertek, és mindig is a világ legnagyobb rejtélyei között tartották számon őket. Feljegyezték például, hogy Kleomédész, a görög olimpiai bajnok, mivel összetűzése támadt a hatóságokkal, Athéné templomába menekült. Csakhogy ott olyan jól sikerült elbújnia, hogy többé senki se találta meg, noha tűvé tették érte a szentélyt és környékét. Akik látták, azt mondták: a férfi egyszerűen szétfoszlott a levegőben. Ez azért is érdekes, mert a rejtélyes eltűnések egy részében a szemtanúk hasonlóról számoltak be.

A férfi, aki kifutott a világból

A következő jól dokumentált eset 1579- ben történt Arles francia kisvárosban. Egy ünnepi körmenet élén egy fiatal lány, Pierrette Darmelle vitte Szent Klára szobrát. Hirtelen sikoly hallatszott, és a tömeg szeme láttára Pierrette halványodni kezdett, míg végül felszívódott a levegőben – csak a fejkendője maradt itt belőle. A kor szellemiségének megfelelően az emberek úgy vélték, a sátán ragadta el a lányt. Ennél sokkal híresebb Benjamin Bathurst brit diplomata esete, aki 1809 novemberében társaival hintón utazott Hamburg felé. Délben megálltak egy fogadóban ebédelni, majd visszamentek a kocsihoz, hogy folytassák az utat. Bathurst megkerülte a hintót, hogy ne kelljen a sáros útra lépnie, de már nem szállt be – és soha többé senki se látta.

Az ügyből hatalmas diplomáciai botrány kerekedett. Bathurstot még huszonöt év múlva is keresték brit és német hatóságok egyaránt, mindhiába. Anglia és Németország egymást gyanúsították a diplomata „eltüntetésével”, ám semmi jel nem mutatott gyilkosságra vagy emberrablásra. Bathurst eltűnése bevonult a történelem nagy rejtélyei közé.

A következő eset sokat elárul róla, mit él át egy paranormális eltűnés áldozata. 1811- ben a danzigi várbörtön rabjai az udvaron sétáltak. Köztük volt egy Diderici nevű francia sikkasztó, aki egyszer csak elkezdett testrészenként eltűnni: előbb a lába vált láthatatlanná, majd a felsőteste, bilincsei csörögve hulltak a földre. Az őrök döbbenten nézték a furcsa „szökést”. Végül már csak a feje lebegett a levegőben, arca a tanúk szerint szörnyű fájdalmat tükrözött – majd köddé vált a fej is.

A cikk folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2018/03. lapszámában olvashatjátok el!

Szöveg: Magyar Diána
Fotó: Thinkstock