Nils Holgersson, Harisnyás Pippi és Nyúl Péter nevét mindenki jól ismeri, ám azokról, akik megteremtették őket, jóval ritkábban hallunk. A gyerekirodalom sokáig lenézett műfaj volt, és a férfiak számára még a 20. század elején is méltóságon alulinak számított a gyerekközönség kegyeinek keresése. A nők azonban, akik előtt oly sokáig zárva volt a „komoly irodalom” ajtaja, megtalálták benne az egérutat. A lehetőséget, ami megnyitotta előttük azt a kiskaput, amire szükségük volt ahhoz, hogy beléphessenek az irodalmi élet porondjára. Azután pedig hírnevük, pénzük és hatalmuk révén az egész világot igyekeztek egy kicsit jobb hellyé tenni.
Selma Lagerlöf – Nehéz gyerekkor
A svéd pedagógiai tanács eredetileg egy földrajzi olvasókönyvet rendelt Selma Lagerlöftől. Úgy gondolták, hogy egy mese segíthetne abban, hogy a gyerekek könnyebben megtanulják a svéd hegyek, folyók, tájak nevét. Az írónő három évig gyűjtötte az anyagot a Nils Holgersson-könyvhöz. Ezalatt bejárta Svédországot, hogy valósághűen és részletesen mutassa be hazájának tájait, és alaposan dokumentálta a látott állatokat, növényeket és a helyi legendákat. Ezeket mind-mind belekomponálta a könyvbe, ami végül sokkal több lett, mint egyszerű olvasókönyv. Egy olyan izgalmas meseregényt alkotott, amely a mai napig elvarázsolja a gyerekeket. Az utazás azonban nem volt könnyű Lagerlöf számára. Beteg csípővel született, majd háromévesen gyermekbénulás miatt hosszú hónapokra ágyba kényszerült, és szülei azt hitték, hogy soha nem tanul meg járni. Kilencéves volt, mire teljesen felgyógyult – ám a betegség következtében egész életében bicegett. Apja szégyellte lánya fogyatékosságát, nem engedte iskolába, ezért magántanárok foglalkoztak vele. Azt is erősen ellenezte, hogy lánya továbbtanuljon, ő azonban nem fogadott szót, és milyen jól tette! Mire diplomát szerzett, alkoholista apja elitta a családi birtokot, és ő földönfutóvá vált volna, ha nem sikerül állást szereznie egy bentlakásos iskola tanítónőjeként. Munka után, esténként regényt írt, és az írás volt az, amivel később annyi pénzt tudott szerezni, hogy visszavásárolhassa a házat, ahol gyerekkorát töltötte. Nils Holgersson kalandjaival olyan népszerű lett, hogy két évvel annak megjelenése után, 1909-ben irodalmi Nobel-díjat kapott érte. Ő volt az első nő, aki ebben a megtiszteltetésben részesült, és szintén ő lett az első nő, akit a Svéd Akadémia tagjai közé választott. Hírnevét és elismertségét arra fordította, hogy felhívja a svédek figyelmét a nőket ért társadalmi igazságtalanságokra, például arra, hogy ő Nobel-díja ellenére nem szavazhat. Fellépése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a svéd nők is megkaphassák a szavazati jogot.
Nils Holgersson egy önző, lusta kisfiú, aki élvezettel bosszantja szüleit és a farmjukon élő állatokat, ezért büntetésből egy manó apróra zsugorítja. Egy vadlúdcsapattal Lappföldre utazik, abban reménykedve, hogy így sikerül megtörnie a varázst, és a madarakkal töltött idő alatt bátorságot, önzetlenséget és empátiát tanul. Magyarországon 1988-ban mutatták be a könyvből készült ötvenkét részes rajzfilmet.
Beatrix Potter – Vénkisasszonyból feleség
Beatrix Potter soha nem akart férjhez menni, és ez erős szívfájdalmat okozott vagyonos szüleinek, akik nagy jövőt képzeltek a lányuk számára. A szégyenlős, magának való kislányt azonban nem érdekelték a hagyományos, nőiesnek gondolt elfoglaltságok. Jobban érezte magát a természetben és az állatok között. Családi házuk tele volt nyulakkal, sünökkel, macskákkal, kacsákkal, amelyeket alaposan megfigyelt, és igyekezett minél élethűbben lerajzolni. A 19. századi angol szokásoknak megfelelően soha nem járt iskolába. Nevelőnők foglalkoztak vele, így gyakran volt magányos. Mivel felnőttként sem talált olyan férfira, aki megdobogtatta volna a szívét, a vénkisasszonyok magányos életét élte szülei házában, és fő szórakozása a levelezés lett. Amikor megtudta, hogy egykori kedves nevelőnőjének fia megbetegedett, egy kis történetet talált ki a gyermek számára, amit aztán más ismerősök is kedvtelve olvasgattak. Ők bátorították, hogy jelentesse meg könyv alakban is, de egyetlen kiadó sem látott benne fantáziát, így végül ő maga adta ki Nyúl Péter kalandjainak első kötetét kétszázötven példányban. A picike kezekbe való, apró kötet hamar elfogyott. Ennek sikerén felbátorodva egy kiadó is jelentkezett. Mindössze annyi változtatást kértek, hogy az eredetileg fekete-fehér képeket cserélje színesre. A könyv óriási siker lett, és innen kezdve Beatrix Potter élete radikálisan megváltozott. A harminchat éves, állandóan otthon ülő vénkisasszony előtt megnyílt a világ, és ahogy egyre többet járt el otthonról, a szerelem is rátalált. Háromévnyi közös munka után szerkesztője, Norman Warne megkérte a kezét, és ő igent mondott. Bár szülei ellenezték a frigyet, mert nem tartották a férfit elég előkelőnek, összeházasodtak. Sajnos boldogságuk nem tartott sokáig, mert egy hónapnyi házasság után a férfi hirtelen meghalt. Beatrix Potter ekkor úgy döntött, vidékre – az angol Tóvidékre – költözik, oda, ahol gyerekként mindig boldog volt. Vett egy 17. századi házat, nekiállt juhokat tenyészteni, közben pedig íróként is tovább dolgozott. Évente kiadott egy-két újabb kötetet, és ezek olyan sikeresek voltak, hogy könyvei jogdíjából gazdag nő lett. A vagyonát pedig arra fordította, hogy megvette a környező birtokokat is, nehogy befektetők kezébe kerüljön, akik beépítenék. Ennek során talált rá második alkalommal is a szerelem, és negyvenhét évesen újra férjhez ment egy helyi ügyvédhez, akivel harminc éven át éltek boldogságban. Végrendeletében a tulajdonában lévő közel húsz farmot és az azokhoz tartozó több ezer hektáros területet az angol államra hagyta, azzal a feltétellel, hogy annak eredeti állapotában kell maradnia. Ez a terület ma már tájvédelmi körzet és az UNESCO világörökség része.
A Nyúl Péter-könyvek szerzője, Beatrix Potter nemcsak fantáziadús író és tehetséges illusztrátor volt, de ügyes üzletasszony is. A könyvek mellett komoly bevételre tett szert az állatfigurák plüssváltozatainak kiadásából, rajzait megjelentette képeslap- és poszterformátumban is, és ő készítette el az első Nyúl Péter-es társasjátékokat is.
