A kézírás halott, de legalábbis a végét járja – ez volt a sommás ítélete a sarki papírbolt eladójának, amikor arról kérdeztem: vesz-e még bárki írószert? Azt ugyan nem árulta el, mennyivel csökkent a tollforgalma, de lesújtó arckifejezése önmagáért beszélt. Szerinte teljesen elfelejtünk írni, és néhány évtized múlva a nagyi receptes füzetére úgy tekintünk majd, mint a középkori kódexekre. 

A kérdés azért ennél némileg árnyaltabb. Kétségtelen, hogy a digitális forradalom megjelenése előtt a tollal rendelkező személynek hatalma volt. Ő tudott gyorsan felírni bármit, ő firkantott két szót az újság szélére, és ő somolygott magabiztosan, mikor valaki megkérdezte:

„Kinek van tolla?”

Lakások, munkahelyek, hivatalok alapvető berendezéséhez tartozott az írószer. Legyen szó pacát hagyó, kiszáradt, megrágott kupakú vagy folyós verzióról, egy toll mindig jól jött. Akkor is, ha nem volt jegyzettömb, hiszen szalvéta, poháralátét, zsebkendő vagy alkar mindig akadt. Ma már barlanglakónak számítunk, ha össze akarunk firkálni bármit, hiszen az okostelefonunk mindent megjegyez. Még azt is, amit nem akarunk.

Már az iskolában se kell kézzel írni

Az e-mailektől kezdve az üzeneteken és bevásárló listán át az esküvői beszéd megírásáig manapság a telefonra, tabletre, laptopra hagyatkozunk. Ám minél több időt töltünk a pötyögéssel, annál rosszabb lesz a kézírásunk. Legalábbis azon cikkek tucatjai szerint, amelyek arról elmélkednek, hogy a technológia ezt is tönkretette. Ráadásul a kézírás már az iskolából is kikopóban van.

Egyre több iskolában fakultatív a folyóírás oktatása (Fotó: Getty Images)

Egyre több intézményben válik elterjedté a tablet vagy számítógép általános használata, sőt a mesterséges intelligencia segítségével már csak instrukciókat kell bepötyögni. Az Egyesült Államokban például a 2010-es évek közepére az államok többségében folyamatosan kivezették a folyóírás oktatását.

Így az amerikaiak többsége nyomtatott betűkkel ír.

Érdekesség ugyanakkor, hogy 2016-tól kezdve egyre több államban kezdeményezés indult a folyóírás oktatásának visszaállítására. A kezdeményezők elsősorban azokkal a pszichológiai kutatásokkal érvelnek, amelyek szerint a folyóírás során alkalmazott mozgás erőteljesen kihat az agyi tevékenységekre.

Az Alzheimer-kórral szemben is véd a nem domináns kezünkkel való kézírás

Tanulmányaink első éveit azzal töltjük, hogy gyönyörűen rajzolt, cirkalmas betűket vetünk a füzetbe, lehetőleg olvasható módon. Serdülőkorban aztán, ahogy minden mást, a kézírást is kezdjük magunkra szabni, és a legtöbben drámai módon eltérünk a tanult kalligrafikus mintáktól. A személyiség fejlődésével aztán egy sor grafológiai tulajdonság alakul ki, amelyekből később a grafológus hámozza ki, hogy van-e például rejtett szociopata énünk. 

Régen sem írtunk szebben?

Bár a grafológiát sokan áltudománynak tartják, az egyértelműen igaz, hogy a kézírás a gépelés elé helyezendő. A folyamatos mozgás javítja ugyanis a kéz-szem-koordinációt, fejleszti a finom motoros képességeket, ami aztán hozzájárul az olvasási, írási és logikai készségek fejlődéséhez. Aki kézzel ír, annak előre meg kell határoznia a térbeli követelményeket, például a térközt vagy a sebességet.

Kapcsolódó: Ezért olyan csúnya az orvosok kézírása

Megállapították továbbá azt is, hogy közvetlen kapcsolat van az érzékszervi érintettség – papírral, tollal való érintkezés – és az agy információfeldolgozó, illetve tároló tevékenysége között. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi jelentése szerint a papíron gyakran olvasó diákok jobban megjegyzik a fogalmakat, mint azok, akik ezt elektronikus eszközökről teszik.

Lassan a hangunk is elég lesz az íráshoz (Fotó: Getty Images)

Egyes szakértők szerint a helyzet azonban nem ennyire fekete-fehér. A technológiai változások mellett tapasztalataink és életmódunk is befolyásolja a folyamatot. Mert ugyan kevesebbet írunk, mint korábban, de a kézírás is olyan, mint a biciklizés: aki egyszer megtanulta, mindig tudni fogja. De másképp írunk például, ha sietünk, vagy ha felfokozott érzelmi állapotban vagyunk.

Téved azonban, aki úgy véli, hogy a ronda kézírás a 21. század következménye.

A 16. és 17. században a dokumentumok túlnyomó többsége kézzel készült. A nyomda európai elterjedését követően is az emberek még mindig tintával és tollal írták a mindennapi élet fontos irományait: leveleket, pénzügyi nyilvántartásokat, jogi szerződéseket, széljegyzeteket. A rendetlen, olvashatatlan kézírás ekkor is gyakori problémának bizonyult, számos fennmaradt levélben kér a szerző elnézést hanyag kézírásáért. Volt, aki a fáradtságot, a törött karját, más pedig a túl korai ébredést okolta.

Elfér egymás mellett a toll és a telefon

A folyóírás kihalása feletti aggodalomra jellemző, hogy az emberek már akkor sopánkodtak emiatt, amikor az első szövegszerkesztők még meg sem jelentek az iskolákban. A Time magazin 1947-es (!) számában több hasábon folyik a lamentálás a kézírás, mint elveszett művészet haldoklásáról. Pedig hol voltunk még akkor a mai technológiai tudástól?

Lassan a kezünket se kell megmozdítani ahhoz, hogy disszertációt vagy levelet írjunk. Egyre népszerűbbek a hangfelismerő szoftverek, a különböző alkalmazások, amelyek nemcsak beszédből szöveggé diktálást tesznek lehetővé, hanem hanggal aktiválható szerkesztést is.

De, ahogy a nyomtatott könyvet, úgy a kézírást is ráérünk még temetni, hiába halványodik el a használata intézményesen és a mindennapi életben egyaránt.

Kalligráfiarajongók mindig lesznek, ahogy hobbilevelezők és szépírás-fetisiszták is. A reptereken gyakran ma is kézzel írt táblákkal várják a vendégeket, és a post-it matricák használata is sokak számára hasznosabb, mint az okostelefon memóriája. Arról nem is beszélve, hogy a tükörre ragasztott szeretlek feliratú papírfecnit nem lehet legyártani a telefonunkkal. Egyelőre.

A szülők egyre gyakrabban kérdezik: van értelme a kézírás oktatásának? 

Kiemelt kép: Getty Images