Hajnali hat óra, de mi már faljuk a kilométereket. Európa egyik legszegényebb térségébe, a Bódva-völgybe tartunk. Előttünk a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) bérelt kisbusza söpör, amelyben tíz bátor designerhallgató – hivatalosan a fenntarthatósági kutatócsoport –, építészek, grafikusok, divattervezők, fotósok készülnek a Felhőgyár következő munkafolyamatára. Lassan világosodik, az ablakon kinézve kirajzolódnak Borsod lankás hegyei. Itt az ideje, hogy kinyissam az ölemben várakozó könyvecskét. Fehér Bori, a projekt vezetője, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója nyomta a kezembe induláskor. A fedelén ez áll: Felhőkönyv. Belelapozok. Minden oldalon egy roma kisgyerek fotója. Ragyogó tekintetek, csintalan mosolyok. A fényképek mellett egy-egy rajz. Ki, mit lát bele a felhőkbe? Béci piros libatopot, Dia rózsaszín barikat, Junior hatalmas, sárga zsiráfot rajzolt a kék égre, és mellé egy nevetős szívet. „Itt az idő, hadd tudja csak /meg az egész Bódva-völgye, /hogy az égben lakik az én /szívem legkedvesebb hölgye”– írta illusztrációként a szívhez Erdős Virág. Mert a rajzokat kortárs írók, költők szellemes sorai kísérik. A fülemben visszhangoznak Bori szavai:
A Felhőgyárban sok minden készülhet: Barbie-divatkollekció, kátyúálló gördeszka, zsebre rakható fűszerkert. Legfőképp azonban személyes jövőkép készül a Bódva-völgyi, mélyszegénységben élő roma gyerekek számára. Az őket támogató MOME designerhallgatói legalábbis ezen munkálkodnak.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
