J. K. Rowling visszahúzódó életet él, nem beszél a családjáról, nagyon ritkán ad interjút, nem jár partikra. Fontos számára azonban, hogy tartsa a kapcsolatot a rajongóival, és hogy kifejthesse véleményét a világ eseményeiről, ezért leginkább az X-et (korábbi nevén Twitter) használja. Bátran posztolja nézeteit politikai és egyenjogúsági kérdésekben, csípős válaszokat ad elnököknek, hírességeknek és az internetes trolloknak, tweetjeit egy emberként ünnepelték milliók egészen 2020-ig.
SZAVAKON LOVAGOLUNK, VAGY MEGGYŐZŐDÉSEN?
Az első vihart az kavarta, amikor 2020 júniusában egy, a menstruációs szegénységről szóló cikkre reagálva megjegyezte, hogy felesleges az „emberek, akik menstruálnak” szókapcsolat, lehetne egyszerűen csak annyit írni, hogy nők. Ezt néhány kommentelő transzfób megnyilvánulásnak ítélte, de Rowling nem visszakozott. Több posztban magyarázta el, miért fontos arról beszélni, hogy a biológiai nem (anatómiai, genetikai adottságok alapján) létező fogalom, és nem csak a társadalmi nem (minek valljuk, érezzük magunkat) létezik. „Ismerek és szeretek transz embereket, de a biológiai nem koncepciójának eltörlése megszünteti a lehetőséget, hogy sok ember érdemben beszélhessen az életéről. Az igazság kimondása nem gyűlölet. Tisztelem minden transz ember jogát arra, hogy úgy éljen, ahogy neki komfortos és önazonos. Veletek tüntetnék, ha azért diszkriminálnának benneteket, mert transzok vagytok. Ugyanakkor az életemet formálta az, hogy nőnemű vagyok.” Rámutatott, mennyire visszás azokat a nőket gyűlölettel vádolni, akik évek óta empátiával és bajtársként tekintettek a transzokra, csak azért, mert azt mondják, hogy a biológiai nem valóságos, és vannak megélt következményei.
Hiába a nyugodt hangnemben megfogalmazott érvelés, boldog-boldogtalan állást foglalt, és főként elhatárolódott az addig ünnepelt írótól. A Harry Potter-filmek főszereplői, Danielle Radcliffe, Emma Watson és Rupert Grint külön-külön nyilatkozatot tettek, leszögezték, hogy minden nő nő, személyazonosságról, mindenkinek egyformán járó jogokról, méltóságról beszéltek, és biztosították a transzközösséget a támogatásukról. Rowlingot nem rázta meg a fiatal színészek „hűtlensége”, sem a különböző együttműködések visszavonása, sőt az sem, amikor nemrég a seattle-i Harry Potter-univerzumot bemutató kiállításról eltüntették a róla szóló részeket, mondván, a szerző gyűlöletkeltő magatartása káros.
Rowling soha nem kérdőjelezte meg a nemváltás létjogosultságát, de amellett érvelt, hogy ne könnyítsék meg a műtéthez vezető utat, mert fontosak a komoly pszichológiai tesztek ahhoz, hogy ki tudják szűrni, pontosan kinek van szüksége nemváltásra, és kinek másfajta támogatásra, terápiára. A történtek után rengeteg gyalázkodó kommentet és fenyegető levelet kapott, számos meghívását lemondták, és sokan a könyvei elégetésére buzdítottak. Rowling azonban úgy vélte, jóval népesebb volt a csendes többség, akik jelezték, egyetértenek vele, és örülnek, hogy valaki a józan észt képviseli. A Harry Potter-filmek idősebb hírességei is kiálltak mellette, többek között Helena Bonham Carter, Ralph Fiennes vagy a Hagridot játszó Robbie Coltrane, de Stephen King író is minden alkalmat megragad, hogy kifejezze egyetértését.
NEM VETT ZSÁKBAMACSKÁT
A transzszexualitás kérdése régóta foglalkoztatta Rowlingot személyes és szakmai okokból is, voltak érintettek a környezetében, és az egyik regényében akart velük foglalkozni, ezért az írói rutinját követve beleásta magát a témába. Beszélt transzneműekkel, olyanokkal, akik a műtét után lettek boldogok, és olyanokkal, akik megbánták; nemzetközi statisztikákat és eljárásokat vizsgált; kutatókkal beszélgetett, követte az online fórumokat, így pontosan tudta, milyen indulatokat ébreszt a nemváltás kérdése, és sejtette, hogy rajta is csattanni fog az ostor. A személyét és a családját érintő halálos fenyegetésekre azonban nem készült fel, így amikor ezekkel szembesült, azonnal jelezte a rendőrségnek. A meghátrálás ekkor sem jutott eszébe.
Megszoktuk, hogy folyton tojásokon lépkedünk, talán ezért is tűnik annyira harsánynak, botrányosnak mindaz, amit Rowling mond. Sok érzékeny téma annyira érzékeny lett, hogy nem lehet érdemben véleményt megfogalmazni, mert már egy kérdés felvetése is támadásnak, gyűlöletkeltésnek minősül. Megszűnt a „hallgattassék meg mindkét fél”, elég a hozzászólásokat megnézni egy-egy poszt alatt, hogy világosan lássuk, a nagy többség úgy ítélkezik, hogy az adott cikket sem olvassa el. Ezeket a hullámokat nemcsak az egyszerű kommentelők gerjesztik, kiveszi a részét a média is, amikor a széljárásnak megfelelően gyárt híreket. Két évvel ezelőtt még a Newsweek is arról cikkezett, hogy Jon Stewart szerint Rowling részéről antiszemita húzás volt a Gringotts varázslóbank vezetőinek koboldokat megtenni, hiszen azok egyértelműen a zsidókra emlékeztetnek. Az amerikai humorista felháborodva kérte számon az újságot, és nyilvánvalóvá tette, hogy a kiragadott részletek a műsorban egészen másról szóltak. Elmondta, hogy egyáltalán nem gondolja, hogy az írónő antiszemita lenne, és rajong a Harry Potter-univerzumért, ez a nyilatkozat azonban sokkal kevesebb helyen jelent meg, mint az antiszemitizmus vádja.
Idén nyáron Rowling azzal került be a hírekbe, hogy az egyébként is komoly vitákat generáló Imane Khelifre férfiként hivatkozott, és hangsúlyozta, hogy szerinte egy férfinak nincs helye a női sportokban. Az algériai bokszoló ezt követően másokkal együtt az írónőt is beperelte online zaklatás miatt, ám Rowling nem vonta vissza a kijelentését, és amikor Khelifről nagyon nőies divatfotók jelentek meg, egyetértett azzal a vélekedéssel, miszerint egy PR-kampány és a vastag sminkréteg felhordása sokkal több erőfeszítést igényel, mint a DNS-tesztek eredményeinek egyszerű nyilvánosságra hozatala.
