– Tati, az interneten semmi, de semmi nem található a rétisasról – szaladt oda hozzám egyik reggel keserves képpel Berni lányom.
Hm. Azt szokták mondani, hogy az interneten minden tudás fent van. Úgy látszik, ebbe a rétisas nem tartozik bele. Egyébként szerintem tévedés azt gondolni, hogy az internet minden tudás tárháza. Mert ami fent van, az nem valódi tudás, hanem pusztán adat, legfeljebb információ. A valódi tudáshoz ugyanis kell egy „tudó”, azaz egy személy, aki számára az adott információ jelentőséggel bír. A tudás ugyanis értelmezést is jelent, az internet számára ugyanakkor semmilyen információnak nincs sem értelme, sem jelentősége. Ezzel szemben Berni számára nagyon is lenne értelme és jelentősége a rétisasról szóló információknak, csakhogy ő ezeket nem tudja. És hiába keresi, nem is találja. Mellesleg nemrég megtapasztaltam, milyen kiszolgáltatottá teszi magát az ember, ha a tudását kiszervezi az internetre. Egy applikáció, amelyet rendszeresen használok, egyszer csak elérhetetlenné vált, és én ott álltam tehetetlenül. Semmit nem tudtam csinálni, amíg az alkalmazás újra nem működött.
– És mondd csak, mit szeretnél te tudni a rétisasról? – kérdeztem Bernitől nyájasan.
– Mindent. Olyasmiket, hogy hol fészkel, mivel táplálkozik, hogyan neveli a fiókáit. Kaptam egy projektfeladatot, hogy írjak három állatról, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Eddig csak két állatom van, a vidra és a rétisas, de még azt sem tudom, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
– Ebben tudok segíteni. Mert tudod, mi a közös a vidrában és a rétisasban?
– Nem.
– Hát az, hogy a rétisas marha magasan repül, a vidrát ez meg marhára nem érdekli. És ezzel már a harmadik állatod is megvan: a marha. Hogy tetszik?
– Nem tetszik.
– Jó, akkor mondok mást. A rétisasnak marha jó a szeme, a vidra meg marha jól úszik. Na?
– Tati, ez marhaság. Segíts inkább keresni valamit a rétisasról!