A hűtlenség ősidők óta része a párkapcsolatoknak, külön szakirodalom taglalja, hogy miért lépnek félre a nők, miért a férfiak, ki mennyire megbocsátó, és hogyan vehetjük észre, ha valaki ilyesmi elkövetésére készül. Ám ahogy kapcsolatainkban és kommunikációnkban, úgy félrelépéseinkben is nagyon különbözünk egymástól.
Sokan sokféleképpen értelmezzük a félrelépést. Van, akinél még a csók sem meríti ki a kategóriát, másnál már a fantáziálás is érzelmi megcsalásnak számít. Sokan maguknak sem vallanák be, mások pedig teljesen felmentik magukat, ha kizárólag a virtuális térben garázdálkodnak. Van, amelyik kapcsolat túléli, a másik viszont már a leghalványabb gyanú felbukkanásakor megremeg.
Boldog párkapcsolatokban is előfordul megcsalás
Nincs általános hűtlenségi kézikönyv, pedig az egyik legérdekesebb része valószínűleg az lenne, hogy bizony a boldog pároknál is gyakorta előfordul. A legkevésbé sem azért, mert kihűlt a szerelem vagy esetleg teljesen eltűnt a szenvedély. A technológiai és társadalmi változások révén jóval könnyedebbé válik a megcsalás, hiszen sokat utazunk, változtatjuk a munkahelyi környezetet és folyamatosan a közösségi médián lógunk. Utóbbi a félrelépés melegágya, az azonnali örömszerzés lehetősége sokak számára megnehezíti az ellenállást.
A legboldogabb párok is csak emberek, őket ugyanúgy feszítik az egymásnak ellentmondó vágyak, egyszerűen így vagyunk kalibrálva. A stabilitás és újdonság, a szabadság és elköteleződés, a rövid távú igények és hosszú távú célok belső konfliktusokat teremtenek. Innen már csak egy ugrás a gyors feloldozás: a hűtlenség. Ugyanígy a sikeresnek tartott párkapcsolatok mögött is gyarló, önmagukkal küzdő emberek állnak, olykor alacsony önbecsüléssel. Van, akinek a sok szeretet is kevésnek tűnik, és további külső megerősítésre van szüksége.
3 ok, ami a hűtlenség mögött állhat
Bárhová is soroljuk magunkat a megcsalás rendkívül széles spektrumán, érdemes megemlíteni három tényezőt, ami növeli a félrelépés esélyét. Természetesen nem arról van szó, hogy ezek minden esetben hajlamosítanak a hűtlenségre, de feltárásuk segíthet abban, hogy tisztábban lássuk a partnerünk (akár nem is tudatos) motivációit.
1. Megszokás
Rögtön érdemes leszögezni, hogy egy botlás nem determinál arra, hogy az illető ezután mindig a tilosban fog járni. Ám statisztikák szerint valóban nagyobb lehet az esély arra, hogy igen. A témában kutatást is végeztek: egy 2018-as vizsgálat közel ötszáz felnőtt magánéletét követte két különböző kapcsolatban. Kiderült, hogy akik az elsőben félreléptek, háromszor akkora eséllyel tették meg a következőben. Tehát, ha nem is vájkálunk a másik múltjában, nem árt nagyjából tisztában lenni a korábbi párkapcsolatok történetével.
2. Morális felmentés
Mivel az ember különösen bonyolult lény, könnyedén előállhat az a helyzet, hogy még azok is hűtlenséget követnek el, akik amúgy szilárdan hisznek a megcsalás helytelenségében. Ez az úgynevezett erkölcsi felmentés stratégiája, az a képességünk, hogy néha figyelmen kívül hagyjuk a saját belső morális normáinkat, vagy legalábbis valamilyen magyarázatot találunk ki a mentegetőzéshez. A megcsaláson kívül például akkor is, amikor pletykálkodunk vagy sumákolunk. „Olyan rossz napom volt, belefér.” „Amúgy is megérdemli.” „Nem dőlt össze a világ.” Ismerős?
Erről is készült felmérés, amelyben a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy akik magasabb pontszámot érnek el az erkölcsi felmentésre vonatkozó kérdésekben, azok vajon nagyobb valószínűséggel lesznek-e hűtlenek partnerükkel szemben. Nos, igen. Ráadásul ezek az egyének a tekintetben is paranoiásabbak voltak, hogy őket megcsalják-e.
3. Személyiségzavar
Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők sokkal nagyobb valószínűséggel lépnek félre, mint azok, akik nem küzdenek ilyesféle problémával.
Az empátia hiánya, a csodálat iránti kielégíthetetlen igény, a magasabb impulzivitás és a „nekem ez jár” érzése könnyedén megmagyarázhatják a nárcisztikus hűtlenségét.
A borderline személyiségzavar hasonlóképpen hathat a félrelépés esélyeire, mert a borderline-os egyén az átlagosnál nagyobb impulzivitással küzd, és valószínűbb, hogy intenzívebben vágyik a megerősítésre és a figyelemre egy kaland formájában, miközben az illető épp attól fél, hogy az állandó partnere elhagyja őt.
Az említett tényezők nyilvánvalóan nem jelentenek kőbe vésett szabályokat, egyszerűen arról van szó, hogy léteznek hajlamosító faktorok, ráadásul soha nem láthatjuk előre, mi fog velünk történni. Érdemes a partnerrel arról is elbeszélgetni, hogy egyáltalán ki mit tekint megcsalásnak, hol vannak a határaink, és hitünk szerint hogyan kezelnénk egy esetleges félrelépést. A témáról folytatott feltáró diskurzus már önmagában kiderítheti, hogy hasonlóan gondolkodunk-e, vagy további tisztázásokra van szükség.
Tudtad? Ebben az életkorban történik a legtöbb megcsalás
Kiemelt kép: Getty Images