• A kezdő gombagyűjtők körében gyakoribb a mérgezés.
• Ezek a leginkább mérgező gombafajok Magyarországon.
• Így kell eljárnunk egy esetleges gombamérgezéskor.

Az eső áztatta talaj, a hűvös, párás levegő, a lehullott falevelek és a bomló növényi anyagok ideális környezetet teremtenek a gombák termőtestképzésének, így persze az sem véletlen, hogy a lelkes gyűjtők is ilyenkor veszik legszívesebben nyakukba az erdőket, mezőket.

Az őszi túrázás azonban a kevésbé járatos kirándulók számára is vonzó időtöltés, akiknek jóformán be sem kell merészkedniük a sűrűbe ahhoz, hogy a különféle fajokkal találkozzanak. A gombaszedéssel egybekötött erdőjárás azonban komoly felelősség, ugyanis a természetben található nagygombafajok között sok az ehető és ízletes, de számos, akár halálosan mérgező is akad közöttük.

A halálos kimenetelű gombamérgezések száma a figyelmeztetések ellenére minden évben magas. Különösen a kezdő gombászok nem fordítanak elegendő figyelmet a fajok alapos meghatározására, vagy egyszerűen nem viszik el gombavizsgálóba a begyűjtött termőtesteket. A gombák kezdeti tapasztalatlanságból adódó félrehatározása, vagy a gombagyűjtés során bekövetkező balesetek (például a gyanútlan gyermekekkel) életveszélyes következményekkel is járhatnak. 

Pedig elegendő egyetlen rosszul azonosított gomba ahhoz, hogy maradandó egészségkárosodást szenvedjünk, de súlyos esetben a gombamérgezés halálos kimenetelű is lehet. Arról, melyek itthon a leggyakoribb mérgező gombafajok, miként zajlik egy biztonságos gombagyűjtés és mit tehetünk mérgezés esetén, Dr. Kutszegi Gergely biológust kérdeztük.

Ezektől a gombáktól óvakodjunk 

A gombák évszázadok óta fontos részét képezik gasztronómiai kultúránknak, ám amellett, hogy változatos alapanyagok, az elkészítéssel egybekötött – vagy csak kedvtelésből végzett – gombagyűjtés sokak számára vált izgalmas hobbivá az elmúlt időszakban. Azonban a természet ízletes kincsei egyúttal a veszélyt is magukban hordozzák, hiszen számos faj – még azok is, melyek külsőleg ártalmatlannak tűnnek – mérgező vegyületeket tartalmazhatnak.

„A legtöbb mérgező gombafajjal most, ősszel találkozhatunk, mivel a legtöbb faj ilyenkor képez termőtestet, és a súlyos mérgezéseket okozók is ősziek” – magyarázza a biológus.

Dr. Kutszegi Gergely szerint az ősszel megjelenő gombafajok között legtöbbször a nagy döggomba okoz mérgezést. Ez a viszonylag méretes, 15–20 cm magas, fehéres gomba könnyen észrevehető, ám a szakértő szerint éppen ebben rejlik a legnagyobb veszélye. 

„Sokan tévesen azt gondolják, a világos gombák biztonságosak. A nagy döggomba fogyasztása azonban gasztrointesztinális, vagyis gyomor- és bélpanaszokat vált ki, például hasfájást, hányingert, hányást és hasmenést.

Bár súlyos szervkárosodásokat nem okoz, a többszöri hányás miatt előállhat a kiszáradás, különösen, ha a tünetek nem enyhülnek.

Ilyenkor fontos az idegrendszerünk működéséhez elengedhetetlen ionok (elektrolitok) pótlása például enyhén sós víz vagy cukros tea fogyasztásával, de erős tünetek esetén orvosi kezelés, intravénás folyadékpótlás (infúzió bekötése) is szükségessé válhat. A probléma az, hogy a nagy döggomba egyrészt könnyen észrevehető, másrészt színe hasonlít a termesztett csiperke fehéres színéhez is, ami félrevezeti az embereket” – részletezte szakértőnk a veszélyeket. 

A nagy döggomba és a gyilkos galóca okoznak a leggyakrabban mérgezést (Fotók: Wikipedia)

A gyilkos galócáról köztudott, hogy halálosan mérgező. Szerencsére ez a gombafaj csak ritkábban okoz mérgezéseket, mint a nagy döggomba. Ezt a fajt azoknak is minden fejlettségi állapotában fel kell tudniuk ismerni, akik különösebb képzettség nélkül vágnak bele a vadon termő gombák étkezési célú gyűjtésébe.

„Legyen a gyilkos galóca termőteste fiatal vagy öreg, már egyetlen termőtest egy kisebb darabkája is súlyos mérgezést okozhat még egy felnőtt ember számára is. A kezeletlen mérgezés pedig gyorsan, akár pár napon belül végzetes is lehet, ugyanis a gyilkos galóca súlyosan károsítja a májat és a veséket” – mondja Kutszegi.

A gyilkos galócán túl

A gyilkos galóca mellett a tavasszal termő redős papsapkagombával is vigyáznunk kell. Érdekesség, hogy ez a gombafaj Nyugat-Európában gondos hőkezelés után fogyasztható, ám nálunk kifejezetten egy mérgező fajként tartják számon, mert Közép-Európában és tőle keletebbre több méreganyag (gyromitrin) termelődik benne. A gyilkos galóca mérgezéséhez hasonló tüneteket okoz. Egy másik tiltólistás, hazánkban szerencsére ritkának számító gombafaj a mérges pókhálósgomba, mely viszont súlyos vesekárosodást okoz.

„A mérges pókhálósgomba mérgezési tünetei akár 17 napig is lappanghatnak, így a mérgezett nem feltétlenül köti össze a tüneteket a gombafogyasztással.

A károsodás visszafordíthatatlan, sokszor csak dialízis, vagy vesetranszplantáció segíthet” – figyelmeztet a szakértő. Ugyanígy a begöngyöltszélű cölöpgombával is vigyáznunk kell, mely bár nem tartalmaz méreganyagot, egyeseknél súlyos, életveszélyes immunreakciót válthat ki, melynek következtében a vesék teljesen leállhatnak.

A begöngyöltszélű cölöpgomba által okozott mérgezés ráadásul teljesen kiszámíthatatlan, mivel előfordulhat, hogy valaki rendszeresen, évekig problémamentesen fogyasztja, majd egyszer csak látszólag minden előzmény nélkül jelentkeznek nála a mérgezési tünetek.

A felsoroltakon kívül még számos egyéb gombafaj is okozhat súlyos mérgezést, például a muszkarint termelő fajok (mint a retekszagú kígyógomba, a fehértölcsérgomba-, vagy a susulykafajok), amelyek az idegrendszert károsítják. A fehér parlagi tölcsérgombát ráadásul könnyű összetéveszteni az ehető mezei szegfűgombával.

Össze is keverhetjük őket ehető fajokkal

A mérgező gombák azonosítása túlmutat azon, hogy önmagukban felismerjük sajátosságaikat, meg is kell tudnunk különböztetni őket más gombafajoktól. Kutszegi Gergely szerint az ehető (nem sárguló húsú) csiperkefajokat a színük miatt gyakran összetévesztik a már említett nagy döggombával, vagy hártyás gallérjuk miatt a szintén galléros gyilkos galócával. Pedig a kifejlődött csiperkék spórapora bíborbarna, ezért lemezeik is sötétek, míg

a fehérspórás galócák lemezei mindig fehérek maradnak, még a termőtest öreg állapotában is.

Ám nem csak ez a külső jegy számít fontos különbségnek: a csiperkék inkább réteken nőnek, míg a gyilkos galóca kizárólag erdőkben található.

„A redős papsapkagomba megkülönböztetése egyszerű, ha tudjuk, mire figyeljünk: tekervényesen ráncolt süvege jól elkülöníti a szintén tavaszi időszakban termő, ehető kucsmagombák méhsejtszerűen gödörkés süvegű fajaitól.”

Ha gombászni megyünk, mindig legyen nálunk telefon, hogy segítsen beazonosítani a talált fajt (Fotó: Getty Images)

Nem a hányás a legrosszabb tünet

A mérgek kapcsán az első, ami eszünkbe jut, hogy valószínűleg hányással reagál rájuk a szervezetünk, de a toxikus gombafajtáknál ennél rémisztőbb tünetek is előfordulhatnak. A gombafogyasztást követő egyéb enyhe tünetekre, például a levertségre és a fáradékonyságra is célszerű odafigyelnünk, mert komoly szervi elváltozásokra is utalhatnak, mint az egyértelműen májkárosodást jelző sárgaság.

A vesekárosodását eredményező gombamérgezéseknél (például amit a mérges pókhálósgomba is okoz) deréktájon tompa fájdalmat érezhetünk, megváltozhat a vizeletünk színe, ami akár véres is lehet.

A legenyhébb idegrendszeri tünetek közé a szédülés, a fejfájás és a hallucinációk tartoznak,

de előfordulhatnak komolyabbak is, mint a fokozott verejtékezés miatt bekövetkező hidegrázás, a kitágult, vagy éppen beszűkült pupillák, vagy a megemelkedett pulzus. „Amennyiben hamar, azaz a gombafogyasztást követő 30 percen belül jelentkezik hányás, valószínűleg csupán gyomor–béltünetes, azaz enyhe mérgezésünk van, de

ha ugyanezek a panaszok 12–24 óra elteltével jelentkeznek, azonnali orvosi ellátásra van szükségünk.”

Így reagáljunk gombamérgezés esetén

Kutszegi Gergely hangsúlyozza, fél napnál hosszabban lappangó tünetek esetén azonnal hívjunk mentőt, mert ez a lappangási idő a halálos gombamérgezésekre jellemző. Ilyen esetekben akkor járunk el helyesen, ha megőrizzük a gomba hulladékait, vagy mintát veszünk az első hányadékból, és ezeket átadjuk a kiérkező mentősöknek. Ezek segítségével be lehet azonosítani a mérgezésért felelős gombafajt.

A leghatékonyabb segítség viszont, ha előrelátóan (akár okostelefonnal) fotót is készítünk az étkezésre szánt fajokról még a gyűjtésük helyén. Figyeljük az időközben fellépő tüneteket, különösen a levertséget, az ízületi-és vesefájdalmakat, valamint a vizeletünk színbéli elváltozásait.

„Az, hogy mentőt hívunk, önmagában még nem elsősegélynyújtás. Kritikus fontosságú, hogy tudjuk, mit kell tennünk addig, amíg kiérkeznek a mentők”

– figyelmeztet a szakértő, aki azt tanácsolja, hányás esetén biztosítsuk a megfelelő hidratálást, lehetőleg enyhén sózott vagy cukros vízzel, hogy elkerüljük a kiszáradást.

Hasmenés ellen jó megoldás a széntabletta bevétele, mivel ez segít megkötni a még fel nem szívódott méreganyagokat. Ha pedig a beteg a sok hányás miatt fellépő gyengeség miatt elájul, figyeljünk rá, nehogy elessen és fejsérülést szenvedjen. Ilyen esetekben a mérgezettet a mentők megérkezéséig ún. stabil oldalfekvésbe kell helyeznünk, miközben a légutai szabadon tartásáról is gondoskodnunk kell.

„A biztonságos gombagyűjtéshez elengedhetetlen, hogy a gyűjtő értsen a gombákhoz. Mielőtt útnak indulunk, ismerjük meg az ehető fajokat, és a begyűjtött gombákat mindig vigyük el egy gombavizsgálóba. Az is fontos, hogy a különböző fajokat külön tároljuk, például papírzacskókban, hogy elkerüljük a keresztkontaminációt, hiszen a gyilkos galóca, vagy más mérgező gombák apró töredékei könnyen összekeveredhetnek az ehető fajok termőtesteivel.”

Attól, hogy mérgező, nem kell elpusztítani

A szakértő zárógondolatként megjegyzi, ha már eljutottunk oda, hogy sikerült felismernünk egy mérgező gombafajt, tartsuk tiszteletben a természetet annyira, hogy termőtestét nem károsítjuk. A gombaszedéshez nem elég tisztában lennünk az ehető, ill. nem ehető fajok ismeretével, etikus módon is kell eljárnunk, amikor begyűjtjük az egyes példányokat.

„Ügyeljünk arra, hogy mindig csak annyit szedjünk le, amennyi szükséges, és hagyjunk belőle az élőhelyen is, hogy a termőtestek el tudják végezni a feladatukat, vagyis a spóraszórást.

Az erdő ökoszisztémája nagyon érzékeny, ezért már az olyan kisebb dolgok is, mint például az avar széttúrása, hátráltathatják a gombák fejlődését.”

Amikor ehető gombát szedünk, fontos, hogy a földből kiemelt gomba helyét egy finom mozdulattal temessük vissza, hiszen egy gomba nem pusztán a termőtestből áll: akárcsak a fák esetében a gyökérrendszer, föld alatti részeik jóval meghaladják a föld feletti testrészeik méreteit.

Amennyiben megmutatnád a gombákat gombaszekellenőrnek, az interaktív, térképes gombaszakellenőr kereső megfelelő segítséget tud nyújtani a legközelebbi szakemberek megtalálásában: https://fortissimafungus.com/szakellenorok/

Itt a gombaszezon – te tudod, mire kell figyelni?

Kiemelt kép: Getty Images