30 nappal ezelőtt…

…az egyik barátnőm betöltötte a harmincat (mellesleg én is átléptem a bűvös számot). A találkozásunkkor megemlítette, hogy ennek a születésnapnak már látható jelei vannak az arcán, majd határozottan a homlokráncaira mutatott. Igyekeztem megnyugtatni (hiszen a harminc még nem a világ), majd megegyeztünk abban, hogy ettől a pillanattól sokkal jobban fogunk ügyelni a testünkre és a lelkünkre is.

Mert nem sokkal harminc felett igenis meglátszik, ha az ember nem sportol rendszeresen, tud fájni a gyomra, ha nem eszik rendesen, és nyúzott az arca egy kialvatlan éjszaka után.

30 napja…

…éppen ezért úgy döntöttem, kipróbálom az egyik amerikai online magazin egy hónapos életmódkihívását, ami a kecsegtető bevezető mondataival meggyőzött arról, hogy ha kitartok és végigcsinálom, kiegyensúlyozottabb és egészségesebb leszek.

Az első néhány nap ment, mint a karikacsapás: alig vártam a reggeli, jógaszőnyeges meditációt, az esti 7×2 perces futás után büszkén észrevételeztem, hogy jobb formában vagyok, mint azt elsőre gondoltam. A no phone bedtime routine-t, azaz az elektromos kütyüjeim kizárását a hálószobából nehezen viseltem, a másnap reggeli ötperces, tévé előtti zumba óra viszont kifejezetten szórakoztatott és feltöltött.

Amikor a lélek is dolgozik

Az egész kihívásnak egy nagyon intenzív lelki folyamata is volt. Azelőtt szabálykövető embernek tartottam magam, és bár az élet számos területén ez meg is mutatkozik, ha az egészséges életmód kerül fókuszba, hanyag vagyok. A Skorpió énem az első hét után a felszínre tört: „Nekem senki ne mondja meg, hogy mit csináljak” – szerettem volna felmentést adni magamnak. A barátom biztosra vette, hogy meg fogok törni, de a másik jellemző tulajdonságom a makacsság, így volt motivációm is, hogy csak azért is végig csináljam.

A negyedik napon, a zumbás feladat után történt valami. És itt nem a testem minden pontján jelentkező izomlázra gondolok, hanem hogy szombat reggel volt és én kipattantam az ágyból.

Reggel hatkor előbányásztam a fiókból az úszódresszt, kerestem egy törölközőt és egy papucsot, és hétkor már a közeli uszoda medencéjében tempóztam. A 60 perces úszást követően 10 percet még szaunáztam is, majd jött az aznapi feladat: egy gyümölcsturmix elkészítése reggelire. Saját recepttel dolgoztam: két banánt felkarikáztam, szórtam hozzá 20 szem epret, majd az egészet összeturmixoltam 2 dl tejjel és egy evőkanál mézzel.

Kényszerből rutin

A következő napi feladatokat már nem éreztem kényszernek, épp ellenkezőleg: kíváncsian vártam, hogy mit tartogatnak az újabb reggelek. A Próbálj ki egy olyan mozgásformát, amit azelőtt még soha-instrukciónál én az otthoni pilatest választottam. A feladatban egy fantasztikus vlogger volt a segítségemre, akinek azóta is gyakorlom a jóga és pilates óráit a négy fal között.

Az aktív szenes arcmaszkot inkább este, az arctisztítás után vittem fel, másnap még korrektorra sem volt szükség.

Az Olvass el egy új könyvet-feladatnál, nekem Edith Eva Eger A döntés című munkájára esett a választásom, és nem csalódtam: nagyszerű utazás volt. Rengeteget adott, motivált és megerősített a magamban való hitemben is.

30 napja úgy döntöttem…

….változtatok. A rajttól eltelt 15 nap és én megtisztítottam a szekrényt a nem használt ruháktól, de meg kellett tisztítanom az életemet is azzal, hogy megszabadultam a mérgező emberi kapcsolatoktól. Elsőre nem értettem a feladatot: miért jó az nekem, ha eggyel (vagy sokkal) kevesebb barátom van?! Aztán elkezdtem kívülről figyelni magam a számomra eddig kölcsönösen fontosnak hitt személyekkel való találkozások alatt. Mérlegeltem, én mennyit adok, és mennyi az, amit tőlük vissza is kapok. A mérleg billent, én pedig egyáltalán nem bánom, mert jobban érzem magam.

Volt olyan nap, amikor meg kellett lepnem magam egy szedd magad-virágcsokorral, de nem volt szívem kitépni a földből a szálakat. A 25. napon fel kellett hívnom valakit, akit nagyon szeretek. A kétszázhatvan kilométerre élő nagymamám számát tárcsáztam. Megkérdeztem, hogy kell elcsomagolni a friss kaprot, elbeszélgettünk arról, hogy a veteményesének mennyire jól jönne az eső, neki pedig egy kis társaság, mert szörnyen egyedül érzi magát az évek során kiüresedett családi házban.

A 30. napon…

…a tükörbe nézve hangosan ki kellett mondanom három olyan tulajdonságomat, amit szeretek magamban. Azon gondolkodtam, hogy ha most nem mondok semmit, az azt jelenti, hogy nem…

És akkor végre leesett. A legnehezebb feladat visszatalálni önmagunkhoz. Nekem sikerült.

Dakos Edit