A fürdőzés az emberiség talán legrégibb kulturális javaihoz tartozik. Az egykori Pannónia területén a rómaiak építette fürdők a társasági élet központjai lehettek: Aquincum valóságos fürdőváros volt, az ásatások során több fürdő romjait is feltárták. Az első „nemzetközi” hírverések is innen származnak: egy római patrícius felesége hosszú, terméketlen évek után itt esett teherbe – ikreket, két gyönyörű kisfiút hozott a világra. Habár a fürdő szón napjainkban már nem egyértelműen gyógyító nyaralóhelyet értünk, a Monarchia korában, különösen annak, aki Erdélybe ment, legfőbb óhaja a gyógyulás volt: a bőrbetegségektől kezdve a reumatikus bántalmakon át a gyomor betegségéig sokféle nyavalyára kerestek gyógyírt a vendégek – és legtöbbször meg is találták.

HÉVÍZ

A Szent Szűz és a dajka

A három legnépszerűbb magyar fürdőhely egyike Hajdúszoboszló és Bükfürdő mellett Hévíz. Ókori legenda fűződik hozzá: egy dajka könyörgésére fakasztotta a Szent Szűz. A mélyből feltörő meleg víz és gőzölgő iszap meggyógyította a dajka gondjaira bízott gyermeket. Márpedig a monda szerint a kisfiú a későbbi Flavius Theodor császár volt, aki uralkodása alatt felhagyott elődjei keresztényüldözésével, és a kereszténységet államvallássá nyilvánította. Hévíz csodáiról a híres krónikaíró, Bél Mátyás is beszámolt. A hévízi forrástó vizének első tudományos elemzése 1796-ban történt, Szláby Ferenc munkája volt, a század végén pedig – nem utolsósorban a csodás gyógyulásokról terjedő legendáknak köszönhetően – Hévíz neve a térképekre is felkerült.

LUKÁCS-FÜRDŐ

Emléktáblák a falon

A híres pesti fürdő névadóját, Szent Lukácsot hagyományosan a gyógyításhoz kötötték. Már a török világban is lehetett itt lubickolni. A 19. század végén gyógyszállót húztak föl, iszapfürdőt, uszodát, népgyógyfürdőt és népgyógyászati osztályokat alakítottak ki. A Gellért-fürdő megnyitásáig ez volt Budapest legmodernebb és legnépszerűbb fürdője. Ekkor alakult ki az a szokás, hogy a lumbágóból, isiászból, csúzból és „lábbajból” gyógyult betegek hálatáblákat helyeztek el a fürdő oldalán. Jellemzőek Sághy Benő (vajon ki lehetett?) 1899-ben kis bökversben megfogalmazott sorai: „A makacs lumbágó évekig kínzott / Szt. Lukács abból kigyógyított.” De nemcsak a víz volt itt mindig nagyszerű, hanem a társaság is. Hiszen a 20. században olyan hírességek látogatták a fürdőt, mint Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Déry Tibor, Zelk Zoltán, Karinthy Ferenc, Örkény István, majd Makk Károly, Kállai Ferenc és Bacsó Péter. És ha az egészségük nem is javult varázsütésre, a szellemük biztosan megtermékenyült az itt hallott pletykáktól és bonmot-któl. Görgey Gábor egész fohászt írt a „Lukihoz”: „Áldott légy Szent Lukács fürdője, riadt lelkek dédelgetője… áldott légy, test és lélek oldódásának titkos találkahelye…” Az író rátapintott a lényegre: a fürdőhelyek nemcsak a test, hanem a lélek gyógyítói is, csodás helyek, ahol megnyugszik az esendő test és a nyugtalan lélek egyaránt.

HARKÁNY

Iszapban ücsörögve

A Batthyány család birtokolta azt a harkányi mezőséget, amely valóságos iszapmocsár volt, ezért a család napszámosokat fogadott, hogy lecsapolják a területet a növekvő állatállomány számára. A munkások megfigyelték: a meleg víz és az iszap, amelyben naphosszat dolgoztak, enyhíti a reumás fájdalmakat. Kihozták hát magatehetetlen hozzátartozóikat is, akik mankóikat eldobva rebegtek imát a mindenhatónak csodás gyógyulásukért. 1866-ban aztán Zsigmondy Vilmos (a margitszigeti mélyfúrás irányítója) artézi kutat fúratott, hogy a mélyebb rétegek vizét is elemezni tudjuk, ezután kezdődött meg a fürdő kialakítása.

…

A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2018/03. lapszámában olvashatjátok el!

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina
Fotó: 123RF