• A sémakémia a párkapcsolatok rejtett dinamikáival foglalkozik.
• A párválasztásunk nagyban függ a gyerekkorban belénk ivódott mintáktól.
• Tudatos odafigyeléssel és racionális hozzáállássál szabadulhatunk a párkapcsolati sémák fogságából.

„Ez van, megint én vagyok az anyja – foglalta össze új párkapcsolatát a barátnőm. – Újra olyan ember mellett kötöttem ki, aki az élet különböző területein mögöttem kullog, folyton noszogatni kell, én pedig hol türelmesen, hol kicsit pánikolva várhatom, hogy felnőjön.” Sokadszorra ismétlődő minta ez nála.

Egy másik barátnőm mindig azokat találja meg, akik nem akarják feleségül venni, pedig elvileg családra és gyerekekre vágyna, míg egy ismerősöm éppen negyedjére talált olyan férfit, aki pár hónap után feleségül vette, reméljük, ezúttal nem jön majd a fájó kijózanodás…

Sémakémia: már megint ugyanaz a lemez

Szabó-Bartha Anett pszichológus, pár- és családterapeuta sok éves munkatapasztalata után bukkant rá a sémakémia fogalmára, amely legújabb könyvének címadója lett. Miközben párválasztásunk és párkapcsolataink rejtett dinamikáit vizsgálta, nem tudta nem észrevenni, hogy a párkapcsolatok egyre bomlékonyabbak lettek, és egyre többen panaszkodnak manapság a párválasztás nehézségeire is.

„Sok embernél láttam, hogy párválasztásnál vagy a párkapcsolat során ismétlődően ugyanazokba a nehézségekbe futott bele újra és újra. Ugyanolyan típusú személyt választottak vagy a konfliktusok ismétlődtek a kapcsolatokban annak ellenére, hogy eleinte más személyiségűnek tűnt az új partner” – magyarázza.

A sémakémia kegyetlen tanítómester (Fotó: Getty Images)

Pszichológusok már pár évtizeddel korábban is felismerték, hogy időnként a párválasztásunkat általunk kevésbé átlátható, tudattalan folyamatok irányíthatják. Jeffrey E. Young – a sémaelmélet megalkotója – kiemeli, hogy bizonyos esetekben a korai kapcsolataink mintázatait és annak élményeit ismételjük újra a párkapcsolatainkban.

Gyakran azoknak a szükségleteknek a betöltését várjuk a partnerünktől, melyet egykor nem kaptunk meg, vagy nem úgy, ahogyan arra szükségünk lett volna.

Ezek a rosszul alkalmazkodó sémák olyan gyermekkorban kialakuló hiedelmeket, emlékeket, érzéseket foglalnak magukba, amik torzítják a látásmódunkat és meghatározzák azt, hogyan tekintünk magunkra, másokra és a világra. Ezen élményeink vezethettek egykor az ún. maladaptív sémák kialakulásához, melyek felnőttkorban is automatikusan rányomhatják a bélyeget a kapcsolati választásainkra, és az abban mutatott működésünkre.

Kapcsolódó: Ezért nem jó ötlet féltékennyé tenni a párodat

A sémakémia szerint kezdetben ezek a kapcsolódások jónak tűnnek, úgy érezzük, ezúttal tényleg megtaláltuk a másik felünket, és azt a (hamis) reményt kelti bennünk, hogy a gyermekkorunkban meg nem kapott dolgok végre beteljesülnek. Szabó-Bartha Anett szerint ezek a szükségletek annyira erősek lehetnek, hogy akár nagyon nagy árat is hajlandóak vagyunk fizetni a beteljesülésükért, és nem vesszük észre, mennyi minden másról mondunk le ezek kedvéért.

A szeretetre vágyó

Kutatások is igazolják, hogy minél több múltbeli elakadást hordozunk magunkban, a párkapcsolatainkban is annál több nehézségbe, konfliktusba ütközhetünk, így azokban annál elégedetlenebbek leszünk – magyarázza a pszichológus. „Például aki úgy nőtt fel, hogy nélkülözte a feltétel nélküli szeretetet, esetleg bántották, vagy elhagyták, kialakulhat benne az elhagyástól, a kapcsolat felbomlásától való erős félelem.

Ez vezetheti őt többek között abba az irányba is, hogy felnőttként nagyon érzékeny lesz a párja minden rezdülésére, hisz folyton attól fog rettegni, hogy mikor következik be a legrosszabb forgatókönyv.

Előfordulhat, hogy bármire hajlandó, hogy a partnerét megtartsa, és folyton az ő szeretetéért fog küzdeni. Ugyanakkor amint azt éli meg, hogy akár egy pici dolog nem stimmel a kapcsolatban, rögtön bekapcsol a félelme, hogy a másik már nem is szereti eléggé. Sajnos a sémák időnként teljesen átszínezhetik a valóságot, torz szűrőként működnek bennünk” – mondja Szabó-Bartha.

Az előző példánál maradva, ha az ilyen sérüléssel rendelkező embert elhagyják, az is csak megerősíti a hiedelmét, miszerint ő nem elég jó ahhoz, hogy szerethető legyen, és biztosan neki kellett volna valamit jobban csinálnia, hogy a kapcsolat működni tudjon. A sémakémián alapuló kapcsolatainkban ráadásul néha pont úgy választunk párt magunk mellé, aki eleve kevésbé megbízható, nehezen tud elköteleződni, azaz nagy eséllyel nem fog tartósan mellettünk maradni.

És az önsorsrontó viselkedésről se feledkezzünk meg, amely során észrevétlenül mi magunk állítjuk olyan helyzet elé a párunkat, mondjuk számonkéréssel, fenyegetőzéssel vagy az ismétlődő vitákkal, hogy nem nagyon marad más választása, mint kilépni a kapcsolatból. A végeredmény mindkettő esetében ugyanaz: a gyermekkorban gyökerező élményeink újfent megerősödnek.

Sémakémia: hogyan ismerhető fel?

„Mivel ezek a sémák a működésünk alapvető és számunkra természetes, megkérdőjelezhetetlen részét képezik, így azokra gyakran vakok vagyunk. Fel sem merül bennünk, hogy az a valóság, amit látunk, egy bennünk lévő torz szűrő mentén színeződik át. Párkapcsolati élményeink, nehéz szituációk kísérteties ismétlődése megkönnyítheti ezen sémák felismerését” – mondja a szakember, de hozzáteszi, ez a szembenézés éppen az ismétlődés miatt akár túlontúl fájdalmas lehet.

Ezekben a helyzetekben jól jönnek a hozzánk közel állók szavai, akik kívülről látnak rá a kapcsolati dinamikánkra, és könnyebben észrevehetik, amikor ismét a jól ismert mintázat kezd működésbe lépni.

Szintén erős jelzés lehet, amikor már mi magunk is rácsodálkozunk, hogy egy szituáció milyen erős érzelmeket, gondolatokat indított el bennünk, és a viselkedésünket is nagyon idegennek vagy túl erősnek, hozzánk nem illőnek éljük meg. Ilyenkor nagy az esélye annak, hogy számunkra is észrevétlenül egy maladaptív sémánk kapcsolt be, egy a múltbelire nagyon hasonlító, és a félelmeinket előhívó helyzetben. 

Sémakémia: vedd észre a jelet!

A Sémakémia szerzője szerint intő jelként szolgálhat időnként a párválasztás során, ha már azelőtt fülig szerelmesek leszünk valakibe, hogy alaposabban megismernénk. Ilyenkor érdemes egy kicsit megállni, és ránézni a helyzetre: Mi az, amibe ennyire beleszerettem? Ismerem-e már annyira a másik személyt, hogy a reális tulajdonságai tetszenek, vagy van rá esély, hogy mindenféle fantáziákat és illúziót vetítek rá, abba a képbe kapaszkodom, amit látni szeretnék és ezt élem meg szerelemként?

Kapcsolódó: 5 kérdés, amit csak a legstabilabb párkapcsolat bír el

„Egy idő elteltével, amikor minduntalan szembejön a realitás, akkor döbbenünk rá, hogy nem is ismertük az embert, akibe beleszerettünk, és egészen más volt a vonzalom alapja. A reális szerelem arról szól, hogy kölcsönösen megismerjük egymást, rálátunk a másik reális tulajdonságaira és ezeket szeretjük meg. Egészséges, érett felnőtt kapcsolataink azon alapulnak, hogy képesek vagyunk kölcsönösen reagálni egymás szükségleteire, egyikünkben sincs ezzel kapcsolatban hiányérzet, nincs olyan, hogy az egyik lemond az igényeiről, míg a másik nem.

Ha több más mellett ezek a feltételek és körülmények nincsenek meg, akkor nagyon nagy a gyanú arra, hogy nem egy egészséges felnőtt kapcsolatban vagyunk.”

A szakember szerint bizonyos sémák mentén az is jellemző, hogy még akkor is kitartunk a párkapcsolat mellett, ha az már egyáltalán nem ad boldogságot számunkra. Érdemes ilyenkor kívülről is ránézni az okokra: miért bocsátunk meg újra és újra, miért adunk újabb esélyt a másiknak? Sokszor a szégyen, a félelmeink, a bűntudat, a tehetetlenség vagy a különböző, mélyen gyökerező hiedelmeink hátráltathatnak minket.

A sémakémia sok mindent megmagyaráz a rossz párkapcsolati mintákkal kapcsolatban (Fotó: Canva)

„Egyesek az egyedülléttől való félelem miatt nem mernek kilépni. Félnek, hogy pár nélkül nem boldogulnak, szinte mindegy, milyen társ van mellettük, csak legyen valaki. És ameddig benne maradunk a nem működő kapcsolatban, addig minden létező módon próbáljuk igazolni önmagunknak és másoknak is, hogy ez miért is jó döntés” – mondja a szakember.

A bennünk működő maladaptív sémák így tarthatnak fogva bennünket egy boldogtalan párkapcsolatban, hiszen nem látunk jobb alternatívát, nem hisszük el, hogy nekünk jobb is járhat, vagy fogalmunk sincs, hogyan kellene egyáltalán egy partner nélküli, egyedüli életbe belevágnunk, ezért félünk a szakítástól.

Van kiút!

Az első lépés mindig a felismerés és a tudatosítás. A szakember szerint megérteni a párkapcsolati működésünket egy dolog, és egy másik, hogy a tanulságokat levonva máshogyan tudjunk reagálni a következő adandó alkalommal. „Ahhoz, hogy másképp működjek, meg kell változtatni, felül kell írni az érzéseket. Attól, hogy értem, mi zajlik bennem, még nem biztos, hogy nem fog beszippantani legközelebb is, ami zsigerileg ismerős.

Főleg, hogy így tudom megélni azt az erős kémiát, ami automatikus szinten működik.”

A gyógyuláshoz a szakember szerint nélkülözhetetlen a múltbeli élmények feldolgozása. Ehhez az érzelmi élményeknek át kell íródniuk bennünk, hogy legközelebb ne ezek a betöltetlen szükségletek vezéreljenek, ne a sémák tartalmai irányítsanak minket. A gyógyulás során fontos lehet, hogy merjük magunkat átadni azoknak a lehetőségeknek, melyek a korábbiakhoz képest új utakat jelenthetnek, amik révén a korábbiakat felülíró más tapasztalatokat szerezhetünk.

„Ehhez néha az kell, hogy olyan emberrel lépjünk kapcsolatra, akit talán korábban soha nem néztünk volna potenciális partnernek. Az új úton járva azonban új élményekre tehetünk szert, bár el kell ismerni, hogy ezek a korábbiakhoz képest ismeretlenek, eleinte akár rémisztőek is lehetnek” – magyarázza. Sokan ilyenkor élik át először, hogy róluk gondoskodnak, és nemcsak ők gondoskodnak a másikról egy párkapcsolatban. Másoknak magához a boldogsághoz is hozzá kell szokni.

Ez teljesen természetes – teszi hozzá a szakember, hiszen a pozitív élmények is lehetnek ijesztőek, de, ha bele merjük engedni magunkat, akkor van rá esély, hogy a régi maladaptív sémák átíródjanak.

Szabó-Bartha Anett szerint talán túlzottan racionálisnak tűnhet, hogy így legyünk jelen ismerkedés közben, és lehet, hogy több időt vesz igénybe, hogy az érzelmeket is megengedjük magunknak. De higgyünk benne, hogy jó úton járunk, ha nem a múltbeli elakadásból fakadó részünk vezet minket, hanem az egészséges felnőtt részünk segítségével tudunk párt választani.

Kapcsolódó: 7 hatásos kifejezés párkapcsolati konfliktusok feloldására

Kiemelt kép: Canva

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!