Egy könyv, ha megfelelő időben talál rá az emberre, megváltoztathatja az életét. A kötet, ami igazán nekünk szól, jön velünk egy életen át, költözhetünk, várost, országot, földrészt válthatunk, elkísér minket. Ott lapul a könyvespolcon, hogy ismét segítsen, ha kell, csendben várja, hogy újra fellapozzuk.
Múlt héten egy gála keretében kiosztottuk a Nők Lapja Irodalmi Díjat, az eseményre mindig hosszú hónapokig készülünk: először egy közel száztagú grémium kiválogatja az elmúlt egy évben megjelent könyvek közül az első tízet, majd ebből egy szűkebb zsűri (írók, irodalmárok, könyveket szerető kollégák és közszereplők) dönti el, melyek lesznek a magyar, külföldi, gyerek-, fiatalfelnőtt- kategóriában a nyertesek.
Ebben a hónapban olvastunk minden szabad és nem szabad percünkben, könyvvel a kezünkben indultunk útnak reggel és aludtunk el este. Több ezer oldal, egy tucat kortárs alkotás után elmondhatom, hogy a magyar mezőny nagyon erős volt idén is.
Szubjektív műfaj az irodalom, olykor nem könnyű megegyezni a zsűritagoknak. Idén egyébként abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a legtöbb esetben egyértelműnek tartottuk, ki lesz a dobogós.
Hetvenötödik születésnapunk alkalmából új kategóriát emeltünk be a meglévők mellé: egy első könyves írót szeretnénk segíteni azzal, hogy felhívjuk csodálatos írására a figyelmet.
Mivel kevés az irodalmi díj, a szerzőknek, a kiadóknak is fontos ez az alkalom, az olvasók pedig reményeink szerint örömmel használják sorvezetőként legfrissebb kiadványunkat, mely a száz legjobb kötetet tartalmazza. Hátha segíthetünk, hogy köztük találja meg valaki élete meghatározó könyvét.