A Brigitte Bardot nem mindennapi élettörténetét bemutató, archív cikksorozatunk második részét közöljük. Az előző cikk, mely Brigitte Bardot első, Roger Vadimmal kötött házasságának hullámhegyeit és -völgyeit taglalta, ide kattintva olvasható.

Nők Lapja 1994/47: Brigitte Bardot magánélete – 2. rész

A kevés férfipartner közül, akik ellenállnak Bardot erotikus kisugárzásának, a fehér hajú, családapává korosodott Gabin papa a legmakacsabb. Nemcsak hogy hihetetlen közönyt mutat iránta, B. B. szemében félelmetes ellenfél. Remegő lábakkal, sírógörcsökkel forgatja Gabinnel a Baj esetént. Biztatás helyett mogorvaságot, lenéző pillantásokat kap tőle. A szakma nagy öregjei mellesleg Bouruiltől Gabinig azonos véleményen vannak:

„Bardot sztár. Kár, hogy nem szereti eléggé a szakmáját.”

„Úgy kezeltek, mintha a semminél is kevesebb lennék” – Brigitte panasza olyan rendezőkre is vonatkozik, mint a szadista színészvezetési módszereiről híres Henri Clouzot, akinek pályafutása első igazán megrázó alakítását köszönheti: az Igazságban egy kiúttalan, öngyilkos vidéki lányt keltett életre. A közös munka örökre emlékezetes maradt Clouzot-nak, mert Bardot volt az egyetlen színésznő, aki a stáb szeme láttára felpofozta.

Bardot számára ahány film, annyi érzelmi kaland.

Az Igazság forgatásán Sami Frey-be szeret bele, a Magánéletben Louis Malle és Marcello Mastroianni között ingadozik. A 60-as évek legszebb románcát első tetőtől talpig ruhába bujtatott szerepében, a Babette-ben éli a francia tinilányok bálványával, a charme-os Charrier-val. „Házassággal koronázott csodás szerelmi történet volt – nyilatkozta évek múltán. – De még mielőtt megszültem volna a fiamat, a férjemnek el kellett mennie katonának. Az érzékeny Jacques-ot valósággal mellbe vágta meztelen fényképeim látványa katonatársai szekrényajtaján.”

Kapcsolódó: 10 hollywoodi filmes pár, akiket mindig összesodor a sors a vásznon

A fülig szerelmes Brigitte őrülten féltékeny társra lelt a szépfiú Charrier személyében, akinek eltökélt szándéka, hogy „jó útra” térítse őt. Jacques mindenáron gyereket akar tőle. Erre a célra egy hegyi házat bérel Chamonix közelében, és egy időre elszakítja Brigitte-et a külvilágtól. A romantikus hegyi kalandnak meglesz az eredménye: B. B. teherbe esik. Iszonyatosan fél az anyaságtól, tanácstalanságában, hogy elvetesse vagy megtartsa gyermekét, a válásuk óta bizalmasává lett Vadimhoz fordul.

„Ha valóban szereted, tartsd meg!”

– mondja neki. És Brigitte beadja a derekát: huszonöt évesen másodszor is férjhez megy. Hét hónappal később fiúgyermeket hoz a világra, Nicolas-t. Ám nehezen boldogul a nyakába szakadt anyasággal. Jacques-ot behívják katonai szolgálatra. Toti mama, Brigitte anyja nagyvilági életet él, amibe nem fér bele egy sírós csecsemő gondozása. Amúgy is rossz véleménnyel van lánya erkölcseiről. Egyedül a húga, Mijanou áll mellette. És Brigitte megint más férfiakkal vigasztalódik.

„Amikor magamra hagynak, el vagyok veszve. Ilyenkor szoktam felforgatni az életemet. Engem nem szabad magamra hagyni.”

Újra feltűnik a színen az Amerikát megjárt énekes, Sacha Distel, akivel a múltra árnyékot borítva vigasztalódik. Majd jön a nagy szerelmi fellángolás Sami Frey iránt, aki komolyan felkavarja az érzelmeit. Szereti Samit, de éppúgy szereti Jacques-ot is. Képtelen dönteni. Elérkezik szeptember 28-a, a születésnapja. Az évfordulók mindig nagyon megviselik. Nincs egyedül, hiszen barátokkal ünnepel Saint Tropez-ben, mégis magányos.

Louis Malle és Brigitte Bardot a Viva Maria forgatásán, 1965-ben (Fotó: William Lovelace/Express/Getty Images)

Éjféltájt elmennek a vendégek, és Brigitte nekilát az ördögi forgatókönyv megvalósításának. Bevesz egy marék altatót, felvágja az ereit, majd tettétől megriadva kirohan a házból. Hajnaltájt egy kisfiú talál rá a tengerparton. A nizzai kórházba szállítják, ahol kilenc hónappal korábban kisfiát szülte. Ezúttal komoly veszélyben forog az élete.

Kapcsolódó: Valóban öngyilkos lett Rotschild Klára?

B. B. öngyilkosságának a híre futótűzként terjed. Fotósok próbálják felfeszíteni a mentőautó ajtaját. Van olyan lap, amelyik kétszáz dollárt ígér egy fotóért, sőt Bardot halála esetén akár a kétszeresét is. 1962-t írunk. Az USA-ban Kennedy és Nixon választási küzdelme folyik, ám a francia újságok címlapját B. B. sikertelen öngyilkossági kísérlete foglalja el. A későbbiekben az érintett így nyilatkozik tettéről: „Rendkívül gondosan kitervelt kísérletről volt szó, csak egy hajszálon múlott, hogy nem sikerült.”

A történetben Bardot önpusztításra való hajlamán túl az a legszomorúbb, hogy a szülők mereven elhatárolják magukat lányuktól. A család szégyenének tartják. A felelősséget bűnös kapcsolataira, a film fertőző légkörére hárítják, megfeledkezve arról, hogy Brigitte már kamaszkorában kóros világfájdalomban szenvedett, amit a jólét, a szülői szeretet hiányában nem orvosolhatott. Bardot valójában mindig gyökértelennek, magányosnak érezte magát. Fuldoklóként kapaszkodott az első férfiba, Vadimba, aki felcsillantotta előtte a szabadulás reményét.

Túl sokan csodálták és túl kevesen értették meg. A lelkével senki nem törődött, a testével annál inkább.

Bardot lélektanának kíváncsi kutatója Louis Malle, aki már Vadim előtt felborzolta a mozierkölcsöket. Francia filmben ő volt az első rendező, aki mert intim jeleneteket bemutatni a Szeretőkben. Jeanne Moreau ezzel a filmmel Bardot-t megelőzve erotikus mítosszá válhatott volna, de őt színészi kvalitásai más irányba vitték, amúgy pedig hiányzott belőle B. B. eleven érzékisége. „Te leszel a házas férfiak álma!!” – jósolta egykor Brigitte-nek Vadim.

A Bardot-izmus, a fotóriporterek James Bond üldözéseihez hasonló hajszája a francia szexideál nyomában inspirálja Malle-t, hogy a Magánéletben önmagával szembesítse a sztárt. Sorsával analóg történet középpontjába helyezi, Jille éppúgy megjárja a táncosnő, modell, filmsztár stációit, mint Brigitte. Ám Jille-t valóságosan és képletesen is a halálba kergeti a sztársors, amikor a ház tetejéről leveti magát.

Kapcsolódó: Így írtunk annak idején Marilyn Monroe haláláról

1962 a veszélyek, kihívások éve B. B. életében. Tengerentúli „rokona”, Marilyn tragédiája mélyen megviseli. A saját sorsának tükörképét látja benne. Monroe halála megérteti vele, hogy a népszerűség halálos lehet, ha nem tudja kezelni. És egy régi jóslatra emlékezteti, egy cigányasszonyéra, aki hajdanán azt mondta neki, hogy egy napon kiégett lesz és magányos. Bardot-t komolyan foglalkoztatja, hogy egy napon búcsút mond a filmezésnek. De a kísértés egyelőre túl nagy, és az életmódja túl költséges.

Nők Lapja 1994/46 (Fotó: Nők Lapja archívum)

A Diornál öltözködik, Paul Doumer sugárúti párizsi lakását velencei tükrök és beépített medence díszíti, kényelmi okokból Rolls-Royce-on közlekedik. Az eldugott kis halászfalu, Saint Tropez lármás hírnevét ő teremti meg, a Côte d’Azur fészkébe vonzva a párizsi művészvilág bohémjait. A Saint Tropez-i éjszakák Bardot őrültségeitől visszhangosak, mezítlábas esztelen táncaitól az asztal tetején. La Mandrague nevű villáját nagy dáridók és orgiák színhelyeként ismerik.

Bardot háza a 60-as évek elején idegenforgalmi látványosság lesz, lesipuskás fotósok vadászterülete.

A civil bámészkodók és a profi hiénák kivédésére B. B. magas kőfalat emeltet, ám mégsem elég magasat ahhoz, hogy némi ügyességgel ne tudnák lencsevégre kapni függőágyában meztelenül elnyújtózva, vagy napozás, fürdés közben a medencénél. A modern Zsuzsanna, akit meglesnek a „v

ének”, lényének egyik felével az ördögbe kívánja a kukucskálókat, míg a másikkal tüntetőleg provokál.

Kapcsolódó: Volt egyszer egy hercegnő… – Diana (1961–1997)

A gondtalan dolce vitát élő B. B.-t gyakran felkeresi szerelmes rendezője, Louis Malle, akinek az a merész ötlete támad, hogy Bardot-t, a francia film másik nőideáljával, Jeanne Moreau-val állítsa szembe. A Moliére házában klasszikusokon nevelkedett Moreau a legnagyobb francia színésznő címét viseli, míg Bardot az első számú mítoszét, akire minden férfi vágyik. Az 1964-es év szuperprodukciójára mindketten örömmel vállalkoznak. A Cleopatra óta nem készült film, amelyikkel annyit foglalkoztak volna az újságok, mint a Viva Mariával.

Viva Bardot! Viva Moreau! főcímmel jelennek meg cikkek, fotók a forgatásról. És persze ráadásként a két sztár rivalizálásáról szóló hatásos sztorik. Két vadmacskáról, akik hajba kapnak, acsarkodnak egymással. Ezúttal a híresztelések nem fedik a valóságot. Brigitte csodálja Jeanne műveltségét, Moreau csodálja Bardot ösztönösségét. „Jeanne és én nagyon különbözőek vagyunk, valahol mégis nagyon hasonlóak. Mindketten nagyon függetlenek vagyunk. Úgy élünk, mint a férfiak.”

A Mexikóban forgatott westernparódia, rózsaszín pamflet, képregény színezetű Viva Maria Bardot legkedvesebb filmes kalandjai közé tartozik – az iszonyatos hőség, a por, a fárasztó munka, a gyakori öltözés, helyszínváltoztatás ellenére. Soha nem érezte magát olyan önfeledten gondtalannak és felszabadultnak, mint Mexikóban. A filmmel új divat születik: a párizsi butikokat hosszú csipkekesztyűk, boák, tollas kalapok, midiszoknyák, fűzős cipők árasztják el.

Mexikóban imádói is akadnak, különösen egy virtuskodó férfi, Texico városka polgármestere, akitől nem könnyen szabadul. A vérmes férfiú ugyanis mindent elkövet, hogy B. B.-t maradásra bírja. Franciaországba visszatérve Bardot ott folytatja, ahol abbahagyta. Férfiak jönnek, férfiak mennek, míg az egyikük elég gazdagnak és szertelennek bizonyul ahhoz, hogy harmadszor is házasságra lépjen.

„Minden férfit szerettem az életemben. Egyetlenegy férfit sem csaltam meg. Amikor megszerettem egy másikat, nyíltan beismertem és továbbálltam.”
Szentgyörgyi Rita

A Nők Lapja-archívum további cikkei a link alatt elérhetők.

Nők Lapja 1994/47. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Brigitte Bardot, Jacques Charrier és 3 napos kisfiuk, Nicolas-Jacques Charrier 1960-ban – Fotó: Keystone-France/Gamma-Keystone via Getty Images