Sosem felejtjük el a napot,  2020. március 11-ét, amikor a kormány a járvány miatt országos vészhelyzetet hirdetett, és ennek következtében számos területen korlátozták az emberek mindennapi életét, sokan elvesztették a munkájukat, az iskolák bezártak. Ez volt az első karanténidőszak, ezt a nyári enyhítések után még az év őszén követte a második, amelyet 2021 májusában fokozatosan oldottak fel. Tudományos körökben is azonnal fölmerült a kérdés, kialakul-e (majd) egy Covid-generáció, azaz a következmények eredményeznek-e a fiataloknál annyi hasonlóságot, hogy már nemzedékről lehessen beszélni. A kérdésben Az ifjúságkutatás generációs megközelítése: létezik-e Covid-generáció? címmel, több egyetem kutatójának részvételével magyar kutatás is született, melynek konklúziójában olvasható a következő megállapítás: „Ha létrejön a Covid-­generáció, annak alapját a járvány időszakában érzékelt társadalmi összefogás, szolidaritás adhatja. A fiatalokat, a generációt nagyon erős bizonytalanságérzet határozza meg, a maradandó következmények közül pedig talán a lelki, mentális jellegű problémák a leg­súlyosabbak.” 

 Szenvedő ifjúság 

Hogy a Covid maradandó hatásaként a fiataloknak sok lelki, mentális jellegű problémával kell szembenézniük, azt Bánfi Balázs klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, a Pest Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Pilisvörösvári Tagintézményének igazgatóhelyettese is megerősíti. 

– A Covid hatása nálunk úgy egy-másfél év eltolódással jelentkezett. Egyre többen keresnek meg bennünket a mai napig olyan kérdésekkel, amelyek a megnövekedett képernyőhasználattal hozhatók összefüggésbe. Sok szülő, akinek napközben dolgoznia kellett, nem nagyon tudott mit kezdeni az otthon maradt gyerekével, ezért beültette egy képernyő elé, és a gyerek vagy videót nézett, vagy videójátékozott. Ebben az időszakban a kisgyerekek sokkal többet ültek képernyő előtt, ez pedig negatívan érintette szociális készségeik fejlődését. Ennek következtében általában gyakoribbá váltak a beilleszkedési nehézségek, az óvodákban erőteljesebben megjelentek a beszoktatási problémák, és a beszédfejlődés csúszását is regisztráltuk. Sok szülő nagyon félt a fertőzéstől, vagy a családban volt olyan érzékeny ember, akire vigyázni kellett, ezért minimálisra csökkentették a kapcsolatot a külvilággal, és elszigetelődtek. Ennek folyományaként létrejött egy olyan generáció, amelynek tagjai alig jártak óvodába, az alapszocializációnak ez a szakasza szinte teljesen kiesett. 

Ez pedig azért nagy probléma, mert minden gyereknek szüksége van a kortársai közösségére, amit a szülők nem tudnak pótolni. Csak a kortársai társaságában tudja egy gyerek megtanulni a többiek számára is elfogadható módon kifejezni az igényeit, és erre a szülei általában sokkal érzékenyebben és figyelmesebben reagálnak. Ezeket a szociális készségeket érdemes minél fiatalabb korban elsajátítani, mert később lényegesen nehezebben megy. Az óvo­dás­korúak­ mellett a másik csoport, amelyiket jelentősen érintettek a lezárások, a kisiskolásoké volt. 

– Náluk leginkább képességproblémák jelentkeztek. Akik az online világban kezdtek el írni-­olvasni, számolni tanulni, komoly hátrányt szenvedhettek, ha a szüleik nem tudtak velük foglalkozni. Erre utal, hogy jelentősen megnőtt az évismétlések száma első osztályban. Ha az alapkészségeket nem sikerül megfelelően elsajátítani első-második osztályban, az később írási, olvasási, számolási zavarhoz vezet – mondja a pszichológus.

Noha akkor még sokan az oktatás forradalmát látták benne, mára az is egyértelműen kiderült, hogy az online órák nem olyan hatékonyak, mint a személyesen megtartottak. 

– Kisiskolások esetében messze nem olyan jó, sőt én azt mondanám, hogy egészen az általános iskola végéig nem igazán megfelelő az online oktatás – mondja Bánfi­ Balázs. – Ennek van ugyanis egy olyan oldala, ami energiabefektetést igényel, mivel a gyereknek önmagát kell szabályoznia, hogy az órára figyeljen, és ne kezdjen el közben mással foglalkozni. Rengeteg gyerek csatlakozott ugyan az online órához, de azonnal nekiállt játszani. 

A szakpszichológus úgy látja, a szociális elszigeteltséggel függ össze az, hogy egyre többen szenvednek szorongásos zavaroktól, és ebben minden korosztály érintett. 

– Rengeteg olyan gyereket látunk a nagyobbak, azaz a felsősök és a középiskolások között is, akik nehezen illeszkednek be, szoronganak, nem akarnak iskolába járni. Megnövekedett a szociális fóbiások és a depressziósok aránya is, főként a középiskolások köré­ben. Az ifjúsági pszichiátriák túl vannak terhelve, egy-másfél éves a várólista.

 Sokkal több feszültség 

 – Nagyon nehéz, szinte kilátástalan helyzetbe került a családunk a Covid-lezárások idején – mondja az édesapa András, aki zenész, és egy fővárosi szimfonikus zenekarban játszik. – Az intézkedések egyik legkárosabb következményének azt látom, hogy az embereket, de különösen a gyerekeket rákényszerítették a kütyühasználatra, mert csak így tudtak részt venni az oktatásban. 

A Budapest környéki faluban élő családban a Covid-időszak alatt született a hatodik gyerek. A szülők szerették volna megóvni a gyerekeiket a túlzott képernyőhasználat káros hatásaitól, ezért a háztartásban sem okoseszköz, sem korlátlan wi-fi nem volt. Az átállás az online oktatásra váratlanul érte őket. 

– A három iskolás gyereknek gyorsan szereznünk kellett három működő számítógépet, az internetet meg úgy oldottuk meg, hogy végül az én telefonomra vettünk korlátlan adatforgalmat – meséli az anyuka, Kati. – Azonban ez sem ment problémamentesen, mert elein­te folyamatosan segíteni kellett a gyerekeknek, hogy kezelni tudják a számítógépet, meg figyelni rájuk, hogy az órát kövessék, ne mással foglalkozzanak. A legnagyobb fiunk rendszeresen kikapcsolta a kameráját, és minden mást csinált. A telefon hotspotja sem ért el mindenhova a házban, időnként a kapcsolat is akadozott. Az egész online oktatás óriási feszültségforrás volt számunkra. 

A gyerekek rendkívül tehetségesek, de van közöttük speciális nevelési igényű, ez pedig többletterhet ró a szülőkre. A lezárások előtt a legnagyobb gyerek vívni járt, a második zongorázni tanult és versenyeket nyert, a harmadik szertornázott, ezt mind vagy abba kellett hagyniuk, vagy otthoni keretek között folytatni szülői felügyelet és iránymutatás mellett. Ez sem könnyítette meg a szülők helyzetét. 

– A legnagyobb fiú nem kapta meg a számára szükséges fejlesztést. A gyógypedagógus azt találta ki, hogy akkor főzzenek együtt online. A dolog végül jól sült el, mert az egész család együtt szorgoskodott a konyhában, de a gyerekem nem jutott hozzá ahhoz a fejlesztéshez, amire szüksége lett volna – mondja Kati, aki védőnő és gyermekvédelmi szakember, és az első gyerek születésétől kezdve, immár tizenhat éve nem folytat kereső tevékenységet. 

András ugyanakkor a családján kívül még idős, magatehetetlen szüleiről is gondoskodik, egyetlen fizetésből kell tehát eltartania tíz embert. A kulturális élet leállásával, az elmaradt koncertekkel a család megélhetése került veszélybe, ami nagyon rosszul érintette a férfit. A zenekar végül online koncerteket szervezett, hogy foglalkoztatni tudja a zenészeit. 

– Olyan feszült légkör alakult ki otthon, ami korábban nem volt jellemző – folytatja Kati. – András akkora stresszben volt, hogy neki teljesítenie kellene, de a munka nem úgy megy, és a gyerekek sem mindig azt csinálják, amit kellene, hogy kikészültek az idegei. 

– Amikor úgy éreztem, nem bírom tovább a nyomást, kimentem fát vágni a vaskályhába, amivel fűtöttünk – meséli András. 

A Zeneakadémiát végzett művésztanár számos hangszeren játszik, de amellett kitanult több iparosszakmát, hogy a családját és a szüleit ellássa, és egy kis mellékkeresethez is jusson. Eleve rengeteg dolgot meg tudott csinálni a ház körül, és a repertoárja a pandémia idején tovább bővült. 

– A Covidnak ez az egy vitathatatlan pozitívuma, hogy rájöttem, még több dolgot tudok saját erőből megoldani – állapítja meg.