1.PÁRHUZAMOS VALÓSÁG
Próbálom megérteni a felnőtt valómat azáltal, hogy sokat kutatom a gyerekkoromat, és dolgozom, táplálkozom, inspirálódom belőle. A házunk mögötti dombtetőn, ahova mindennap feljártam, volt egy cseresznyefa. Amikor felmásztam rá, megszűnt a valóság, amiben léteztem, és gyártottam magamnak egy saját fantáziavilágot saját szereplőkkel. Ott egy párhuzamos valóságban létezhettem, ami biztosan kihat az egész életemre.
2. TUDJÁK, MI A FONTOS
Vidékről jelentkeztem Budapestre, dráma tagozatos gimnáziumba, és ott szembesültem azzal, hogy jár az osztályba híres szülők gyereke, élsportoló, gyerekszínész. Először azt hittem, talán kevesebb vagyok a többieknél. Sokszor éreztem, hogy nekem ötször annyi kört kell futnom, mint esetleg másnak, aki beleszületett ebbe a miliőbe. Később stúdiósként a Nemzeti Színházba kerültem, Jordán Tamás igazgatása alatt láttunk el apró-cseprő színészi feladatokat, közben tanított minket a többi művész, például Molnár Piroska, Benedek Miklós, Valló Péter. Itt, a színházban megszűnt ez a frusztrációm, megértettem, hogy tényleg csak az számít, amit az ember át tud adni a színpadon. A nézők azt értékelik, nem azt nézik, ki honnan jött.
3. NINCS LEHETETLEN
Mindig is prózai színész szerettem volna lenni, de amikor felvettek a színművészeti egyetemre – negyedjére –, csak zenész-színész és bábszínész szak indult. Énekben nem voltam annyira jó, ezért a bábot választottam. Utólag ezt sorsszerűnek érzem, ugyanis a kreativitásomat, a rátermettségemet a báb műfajnak köszönhetem, és végül prózai színpadokon töltöttem a pályám eddigi részét. De nagy alázatra tanított a báb, hiszen itt nem a színész egója érvényesül, hanem alá kell vetnie magát a matériának. Később ebből a kreativitásból születhetett meg a Nylon Group, a kortárs felnőtt bábszínházi formációnk, amellyel külföldön is több helyen megfordultunk. A műfaj legnagyobb erejét számomra az adja, hogy a bábszínházban nincs lehetetlen.
4. SAJÁT MESE
A Ssss…aludj el szépen Budapest! című előadás ötlete abból a hiányélményből született, hogy nekem gyerekkoromban nem olvastak mesét. Az előadáson a felnőtt nézők gyönyörű, mesebeli ágyakon fekszenek, van párnájuk, paplanjuk, szemfedőjük. Mindenkit betakargatok, majd felolvasom a mesét, amit én írtam. Sokan el is alszanak, ez számomra nagy megtiszteltetés, mert azt jelenti, hogy megteremtettem azt a biztonságos légkört, amelyben idegenek el mernek egymás mellett szundítani.
5. A CSÖND ÉVE
Úgy döntöttem, hogy a színházban egy év szünetet tartok. Többen aggódtak értem, de minden rendben, egyszerűen csak szeretnék testileg, szellemileg és mentálisan is fejlődni. Megpróbálok többet foglalkozni magammal. Izgalmas. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, amiért olyan sokat dolgoztam, mégis jött egy elhívás, hogy picit elcsendesedjek. Nem szeretném, hogy az élet átrobogjon felettem. Tehát nem a terheket nem bírom, hanem az életet hiányolom.
Fotó: Demeter Vanda