Máig erősen él bennünk a hit, hogy ahhoz, hogy karrierünkben célt érjünk, minél korábban bele kell fognunk vágyaink megvalósításába, hiszen az idő előrehaladtával egyre inkább csökken az esély a sikerre. Noha nap mint nap számtalan ellenpéldával találkozunk, így is kevesen vannak, akik elég bátrak ahhoz, hogy életük derekán felálljanak, és azt mondják, itt az ideje valami újba, valami izgalmasba kezdeni – vagy épp beteljesíteni egy régóta dédelgetett ábrándot. 

Pedig az álmoknak olykor időre van szükségük, hogy beérjenek, pont úgy, ahogy az alábbi írónők debütáló történeteinek is, melyek szerzőjük 50. születésnapja után kerültek az olvasók kezébe és lettek végül világhírű regények egytől-egyig. A Nők Lapja olvasás hónapja alkalmából összegyűjtöttük a leginspirálóbb 50 év feletti elsőkönyves írónőket, akiket nem akadályoztak meg a számok abban, hogy kiteljesedjenek. 

1. Laura Ingalls Wilder: Farm ahol élünk

Laura Ingalls Wilder: Kicsi ​ház a nagy erdőben, kiadó: Móra, fordította: Balázs Anna, Kiss Zsuzsa, Rigó Béla

Ki ne emlékezne a bájos A farm, ahol élünk című családi tévésorozatra, mely oly sokunk számára jelent egyet a gyerekkor ártatlan nosztalgiájával? Laura Ingalls Wilder 1932-ben, vagyis 65 éves korában jelentette meg a sorozat alapjául szolgáló regényfolyam első részét, a Kis ház a nagy erdőben című történetet, melyet aztán még nyolc további kötet követett.

A farm ahol élünk televíziós produkcióban a második kötet eseményeit követjük nyomon, amikor az Ingalls család az erdei kunyhóból az amerikai középnyugatra, Kansas füves síkságára költözik és kezd kalandos életet. Noha a kis családnak számos gonddal kell szembenéznie, a szülők és a gyerekek kiveszik a részüket jóból és rosszból egyaránt, hogy aztán közös erővel úrrá legyenek a nehézségeken, megőrizzék derűjüket és összetartozásukat.

Laura Ingalls Wilder amerikai írónő saját gyermekkorának igaz történetét örökítette meg varázslatosan szép írásában. Azt az időszakot, amikor telepes szüleivel és hat testvérével a wisconsini nagy erdőben éltek az 1800-as évek végétől a 20. század elejéig. Itt olykor megesett, hogy a kis Laura iskolai órái elmaradtak, így önállóan tanulta az olvasást és az írást, ezáltal saját tapasztalataira és tudására építve fejlődhetett.

Az 1950-es évekből származó fotón a már idős Laura Ingalls Wilder dedikál, míg jobb oldali képen tizenhét évesen szerepel (Fotó: Bettmann Contributor/Getty Images)

A vándorélet azonban nem rettentette el, és később férjével, Almanzo Wilderrel is folytatta a nomád életmódot, akivel végül Missouri államban telepedtek le, hogy földműveléssel foglalkozzanak. A házaspárnak egy lánya született, Rose Wilder Lane, aki anyja nyomdokaiba lépve ugyancsak író lett, emellett kivette a részét A kis ház sorozat publikálásából és szerkesztéséből is.

Emlékszel még rá? – Így él most Melissa Gilbert, A farm, ahol élünk egykori gyereksztárja.

Laura Ingalls Wilder munkássága 1957-es halála után sem vesztett érvényéből. Könyvei óriási hatást gyakoroltak az amerikai gyermekirodalomra azon túl, hogy a mai napig generációk számára nyújtanak nosztalgikus élményt, emlékeztetnek az egyszerűbb élet, a család, a barátság és a természet szeretetének fontosságára. 

2. Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia Owens, Ahol a folyami rákok énekelnek, Libri, fordította: Csonka Ágnes

A szerző rövid idő alatt kultikussá vált bestsellere Észak-Karolina eldugott, mocsaras partvidékein játszódik az 1950-es és 60-as években. A lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark szinte teljes elszigeteltségében igyekszik megtalálni identitását, csakhogy beleszeret a közeli kisvárosban élő fiúba, Tate-be, aki nem csupán olvasni tanítja meg, de akivel a természet és a költészet szeretetében is osztoznak.

Ám nem Tate az egyetlen, aki szemet vet a különc lányra. Egy rejtélyes gyilkosságot követően a gyanú végül Kya Clarkra, a Lápi lányra terelődik és megkezdődik a reménytelennek tűnő küzdelem az igazság felderítéséért, mely talán több titkot rejt, mint azt bárki sejtené. 

Delia Owens már 69 éves volt, amikor kiadta első szépirodalmi igénnyel megírt lélektani regényét, korábban zoológus munkájából adódóan társszerzőként kizárólag tudományos köteteket publikált.

Férjével, Mark Owenssel a doktori megszerzését követően vadon élő állatok viselkedését kutatták Afrikában, azon belül is legfőképp Tanzániában. Elkötelezett munkájuk során az állatvilág megértésére, a biodiverzitás megőrzésére törekedtek, mely témákban több könyvet is kiadtak, hogy dokumentálják a Szavannákon szerzett tudományos tapasztalataikat.

Delia Owens, az Ahol a folyami rákok énekelnek című könyv szerzője Washington DC-ben, 2023-ban (Fotó: Bill O’LearyThe Washington/Getty Images)

Delia Owens fikcióval csak életének későbbi szakaszában próbálkozott, ám debütáló regénye azonnal világszenzáció lett, olyannyira, hogy 2022-ben filmadaptáció is készült belőle Daisy Edgar-Jonesszal a főszerepben. Méltán híres lélektani regénye a túlélés, a magány, a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza, mely több millió példányban kelt el, és a kritikusok elismerését is kivívta. 

3. Anna Sewell: Fekete szépség

Anna Sewell, Fekete szépség, Móra, fordította: Törék Margit

Amikor egy interjú során megkérdezték J. K. Rowlingot, a Harry Potter sorozat szerzőjét, mi volt a kedvenc gyerekkönyve, ő Anna Sewell szívmelengető történetét, a Fekete szépséget nevezte meg legkedvesebb meséjének.

Anna Sewell 57 éves korában adta ki a brit gyermekirodalom nagy klasszikusát, de éppen csak megérte, hogy lássa annak diadalmenetét, ugyanis az írónő mindössze öt hónappal a könyv megjelenése után elhunyt. A világ egyik legszebb állattörténete ma is dobogós helyet foglal el a kelendő gyerekkönyvek között, bár az angol szerző eredetileg felnőtteknek szánta a saját életén alapuló, megindító történetet. 

Anna Sewell Norfolkban, Angliában született mélyen vallásos brit családba. Édesanyja, Mary Wright Sewell maga is író volt, aki vallási témájú gyerekkönyveket írt, így Anna ideje korán megismerkedett az irodalommal és a szépírással. Fiatalon szerzett sérülése miatt azonban, mozgáskorlátozott lévén csupán pónijával tudta elhagyni otthona falait, az ő szemén keresztül láthatta a kinti világot, nem csoda hát, hogy idővel a ló legkedvesebb barátja lett. 

Története szerint – melyet több mint 50 nyelvre lefordítottak és számos film-, tévé- és színházi adaptáció készült belőle – a kivételesen intelligens, gyönyörű ló életében többször is gazdát cserél, ezáltal sok-sok emberi gonoszsággal és kegyetlenséggel találkozik, ám a jó végül győzedelmeskedik a rossz felett.

Anna Sewell fiatalkori portréja (Fotó: Wikimedia Commons)

Anna eredeti célja a kötettel nem a szórakoztatás volt, morális üzenetet szeretett volna közvetíteni a lovakat megillető bánásmódról, az állatok iránti együttérzésről és felelősségről azáltal, hogy lova szemszögéből mutatta be az állatok szomorú sorsát a viktoriánus Angliában. 

A könyvet 1877-ben publikálták és azonnal sikert aratott, sőt,  jelentős hatást gyakorolt Anglia állatvédelmi mozgalmaira, ezzel megannyi olvasót inspirált az állatok iránti helyes bánásmódra. Anna Sewell könyve megjelenése óta időtlen alapmű, mely generációk számára szolgál érzékenyítő olvasmányként napjainkig. 

4. Karen Blixen: Távol Afrikától

Karen Blixen, Távol Afrikától, Európa, fordította: Gy. Horváth László

Karen ​Dinesen, unokafivérével kötött házassága révén már Blixen-Finecke bárónőként érkezett Afrikába 1914 januárjában. Kifinomult művészi tehetségének ugyan kevésbé, ám talpraesettségének már sokkal inkább hasznát vehette a kenyai kávéültetvényen, ahol fiatal házasokként eredetileg szarvasmarha-tenyésztést terveztek. Kalandvágyó férje mellett, a fojtogató családi légkörtől távol noha megélhette szabadságát, a farm teendői is rászakadtak, miközben Bror von Blixen-Finecke báró adósságot adósságra halmozott.

Karent azonban lenyűgözte Afrika pénzben nem mérhető gazdagsága, és amíg férje otthonuktól távol töltötte a napokat, ő kávécserjéket ültetett, vadászott, juhokkal kereskedett – viharos viszonyba keveredett Danys Finch-Hatton arisztokrata vadásszal – és magába szívta a kelet-afrikai emberek kultúráját.

Irodalomszakértők szerint ezen a vad tájon vált belőle a huszadik század memoárirodalmának nagyasszonya, bár Távol Afrikától című könyvét már a család dán birtokára visszatérve írta meg 1937-ben, miután a háború az összeomlás szélére sodorta a kávéfarmot. 

1959. január 3., Koppenhága, Dánia – A világhírű dán írónő, Blixen grófnő, akit Isak Dinesen álnéven ismernek, egy cigarettát szívva pihen (Fotó: Bettmann / Contributor/Getty Images)

Karen Blixen ekkor 52 éves volt, krónikus fájdalmak gyötörték a férjétől elkapott szifilisz, valamint a kezelés részeként szedett higanytabletták miatt. Ennek ellenére élete végéig, 1962-ben bekövetkezett haláláig alázattal és szeretettel írt Afrikáról, a délibábos tájakról és az ott megismert emberekről.

A Volt egy farmom Afrikában című memoárja 1937-ben jelent meg először, mely az írónő Brit Kelet-Afrikában töltött tizenhét évét foglalja össze lírai stílusban, keserű-bús nosztalgiával. Noha Karen korábban is publikált már novellagyűjteményt, kétségkívül a Távol Afrikától címmel is futó életrajzi regénye – és Sydney Pollack 1985-ben rendezett filmadaptációja – írta be a nevét az irodalomtörténet nagykönyvébe. 

Kiemelt kép: Bettmann Contributor/Bill O’LearyThe Washington Getty Images

Rendeld meg ingyenes házhoz szállítással a Nők Lapja A 100 legjobb könyv bookazine-t, hogy megtudd, melyek voltak az elmúlt egy év legjobb regényei, gyerek- és ifjúsági könyvei!

Csatlakozz a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunkhoz!