A sütőtök pucolása közben megcsúszó kés, az olló, a tűzforró edény füle, a tűzifa aprításánál használt balta mind komoly, fájdalmas sérüléseket okozhatnak, amelyek akár kórházi ellátást is igényelnek. Ezekhez képest az, hogy papírral vágjuk meg magunkat, alig emelkedik az érzékelés szintjére, legalábbis elméletben.

A gyakorlatban viszont napokig erősen fáj, víz érintésére visítani tudnánk és csodálkozva nézzük a könyveinket, hogy egyetlen éles papírszél hogy okozhat ennyi, a papír késhez viszonyított szerepe alapján is aránytalan kínt. A tudósok utánajártak, miért pont a papír ekkora ellenségünk.

Nem mindegy, hol keletkezik a papír általi sérülés

Az erős fájdalom egyik oka az, hogy papírral általában az ujjaink között vagy az ujjainkon vágjuk meg magunkat, ami igencsak érzékeny terület. Aki pedig még mindig hisz a bélyegek és a borítékok lenyalásában, az a nyelvét vágja meg, ami szintén az egyik legsérülékenyebb részünk, ha fájdalomról van szó.

Ezeken a helyeken az ideghálózat nagyon sűrű, extrém érzékenyek a hőmérséklet változásaira és a nyomásra. Sőt az agyunk a kéz és a nyelv tájékáról érkező ingereket még fontosabbnak is tartja, így nagy figyelmet fordít a a feldolgozásukra – igen, a fájdalomra is. Az a kiváló érzékelő képesség, ami az ujjainkat, az ajkainkat és a nyelvünket olyan ügyessé és érzékennyé teszi, ilyenkor a legnagyobb hátrányunkra van.

A papírvágás okozta sérülés nagyon tud fájni akkor is, ha szinte alig látszik (Fotó: Getty Images)

Miért pont a papír vág ilyen kegyetlenül?

A fájdalmas sérülés másik oka nem a mi érzékenységünkben, hanem a papír alakjában keresendő. Szabad szemmel nézve egy papírdarab széle szép, tiszta, egyenes, de kicsit közelebbről megvizsgálva látjuk, hogy inkább egy fűrészlapra hasonlít, azaz miközben kívülről nézve csak vág, valójában szakít is.

Pont olyan mélyen, hogy a bőr idegrostjai extrém izgalmat élnek át és közvetítenek az agy felé.

Ez egy érdekes paradoxon: egy mély, komoly seb már károsítja az ideget, rontva ezzel a fájdalomvezető képességét, míg a papírral okozott vágás pont annyira okoz sérülést, hogy az idegrost tökéletesen közvetítse az üzenetét.

A vágás újra és újra felnyílik

Akár a kezünket, akár a nyelvünket vágtuk meg, nagy eséllyel mindkét testrészt használjuk még sokszor a nap folyamán. A nyelvet ért sérülés fáj minden falatnál, amit megrágunk, de a beszéd is eszünkbe juttatja a kínt. A kezeinkkel pedig gépelünk, fogunk, szorítunk, hideg és meleg vízbe mártjuk őket, azaz ezernyi alkalommal nyílhatnak fel a vágott sebek. A sekély vágásokon ráadásul nehezebben alakul ki heg, ami védelmet nyújthatna.

Hogyan kezeljük a sebet?

Először is mossuk le a vágást szappannal és vízzel, akármennyire is fájdalmas tevékenység ez. Muszáj megszabadulunk a kórokozóktól, amelyek esetleg megfertőzhették a sebet. Tartsuk tisztán és szárazon a vágást, azaz mosogatáshoz használjunk sebtapaszt, arra pedig húzzunk gumikesztyűt, és ezt ne felejtsük el takarításkor sem.

Ha épp nem lesz vizes a kezünk, hagyhatjuk kötözés nélkül levegőzni, gyógyulni a sebet. Különféle, a gyógyulást gyorsító krémeket is kaphatunk, amikkel kezelhetjük.

Kivéve persze akkor, ha háziállat van a közelben, aki látva, hogy megsérültünk, előzékenyen a saját gyógyítási módszerét veszi elő, azaz elkezdi nyalogatni sebes kezünket. Ezt semmiképpen se engedjük, hiszen a macskák és a kutyák szája is tele van olyan baktériumokkal, amelyekkel mi nem feltétlenül tudunk megküzdeni.

Ha kimegyünk a hidegbe, ismét tapasszuk le a vágást, és húzzunk meleg kesztyűt, mert minél rosszabb a vérkeringés az adott területen a hideg miatt, annál lassabb a gyógyulás.

Így kezeljük a kisebb sérüléseket gyerekkorban.

Kiemelt kép: Getty Images