• Nagy tévhit, hogy a nők a törvény előtt egyenlőek a férfiakkal: a világon élő nők 56%-a nem dönthet szabadon a saját testéről és egészségéről.
• Ezen kívül a nők a férfiak fizetésének átlagosan 77%-át kapják kézhez ugyanazért a munkáért.
• A kirekesztő törvények nem tűntek el ma sem, csak átalakultak.

Bár sokan állítják az ellenkezőjét, a nők jogaiért ma is folyik a harc. Ennek nem az az oka, hogy nemük képviselői soha nem elégszenek meg azzal, amit kapnak, hanem az, hogy még mindig nem részesülünk ugyanolyan lehetőségekben, fizetésekben, mint a férfiak. Amit a nőjogi mozgalmak szeretnének elérni, az nem kevesebb, de nem is több, mint ami a férfiaknak jár.

Egy 2023-as ENSZ-jelentés szerint még további 286 évbe telhet, mire a nők elérik a teljes jogegyenlőséget. Ez azt jelenti, hogy bőven van még teendő. Talán jobban megértjük, miről van szó, ha megnézzük, milyen kirekesztő törvények uralkodtak korábban a legfejlettebb országok között számon tartott Amerikai Egyesült Államokban, s milyenek vannak érvényben most, szerte a világon, ugyanabban a témában.

Se nadrág, se cipő, se jogok

Elméletileg a nők manapság úgy öltöznek, ahogy csak szeretnének, nem igaz? Hordhatnak nadrágot is, szoknyát is. Ehhez képest a 17. századi gyarmati Massachusettsben betiltották a magas sarkú cipő viselését, mondván a csábító cipellő hatalommal ruházza fel a nőt, ezért joggal feltételezhetik róla, hogy így akarja megdelejezni férfitársait. Aki ellenállt, azt bíróság elé citálták boszorkányság vádjával.

Mindeközben a nadrág szerepe még hangsúlyosabbá vált: számos amerikai város (köztük San Francisco és Chicago) tiltotta meg törvényi erővel a nőknek a nadrág viselését, még az 1800-as évek második felében is.

Aki nem a „neméhez illő” ruhában jelent meg nyilvánosan, azt letartóztatták. 1923-ig kellett várni, mire az amerikai ügyészség legalizálta a nadrágviselést, s újabb negyven évbe telt, mire általánosan elfogadottá vált a szoknya lecserélése. Azaz ami most számunkra alapvető, azért évtizedeken át kellett harcolni, s a világ számos részén ma sem hordhat egy nő férfiasnak titulált ruhadarabokat. Ha a csadorra és a burkára gondolunk, látjuk, hogy más nemzeteknél milyen módon próbálják teljesen elzárni a női testet a világ elől.

A szüfrazsettek fáradozásainak köszönhetően változnak a nőjogi törvények (Fotó: Getty Images)

Clevelandben a lakkcipők viselését tiltották be, mondván, nehogy a férfiak kísértésbe essenek, és a cipő felületén visszatükröződő képen nézegessék a nők alfelét.

Vajon miért nem inkább a férfiaknak tiltották meg a leskelődést?

Öltözködéssel kapcsolatos elvárások persze most is léteznek szinte az egész világon, és ezeket extrém esetekben az áldozathibáztatás kapcsán emlegetjük. Pedig számos tudományos tanulmány elmagyarázta már, hogy az áldozat ruházatának általában egyáltalán nincs hatása az erőszaktevő viselkedésére.

Törvénytelen szórakozás

Nem kell nagyon messzire visszautaznunk a múltba ahhoz, hogy további durva egyenlőtlenségeket találjunk. 1962-ben Washingtonban még mindig érvényben volt a szabály, mely szerint nők nem ülhettek bárpulthoz. Pultosként, csaposként sem dolgozhattak, kivéve akkor, ha a bár tulajdonosának feleségeként vagy lányaként kötöttek kötényt. Sokáig az éttermeket is csak korlátozottan látogathatták nők, vagy egyáltalán be se mehettek, mivel pletykálkodásukkal és lassabb tempójukkal elvették volna a dolgozó és sietve evő férfiak elől a teret és az időt.

Ezt a szabályt is csak az 1960-as évek végén érvénytelenítették. Azt gondolhatnánk, hogy mára nyoma sincs ennek a megkülönböztetésnek. Ennek cáfolata azonnal megérkezik, amikor egyedülálló nőként belépünk egy bárba, és rögtön mindenki arról érdeklődik, hol a kísérőnk, vagy legalább a barátnőnk. Egy egyedülálló férfi nem kap ilyen kérdéseket, sem egy bárban, sem egy étteremben.

Egy nő és az ő neve

Magyarországon még mindig sok helyen olvashatjuk Gipsz Jakabnék neveit: ezekből csak egy dologra nem jövünk rá, mégpedig arra, hogy az adott asszonyt hogyan szólítsuk. Ez a szokás más országokban is dívik, de tudjuk, hogy az a nő, aki nem cserélte le házasságkötéskor az édesapja vezetéknevét a férjéére, az a társaságból való kirekesztést, majd a szavazati joga elvesztését, később akár a munkalehetőségekből való kizárást kockáztatta.

Ma már választhatunk, sőt, akár a férjünk is felveheti a mi nevünket, ha úgy dönt. Mégis, az amerikai adatok szerint 2023-ban a nők mindössze 14%-a tartotta meg születési nevét a házasságkötés után. Ráadásul a születéssel járó név és örökség sem teljesen a sajátunk: nagyon könnyű elveszíteni, vagy eleve meg sem kapni.

A név mint identitásuk egyik fontos jelzője mellett a nőknek az 1800-as évek végéig tulajdoni joguk sem igazán volt:

a család vagyona felett eredendően az apa rendelkezett. Az ő halála esetén minden a legidősebb fiúgyermekre vagy az elhunyt vejére szállt, a gyakorlatban és jogilag egyaránt. És hogy mi a helyzet manapság? 2024-ben a világ összes országának 40%-ában korlátozzák a nők saját tulajdonhoz való jogát.

Nők és gyereklányok

A létező legszomorúbb jogtiprás a gyerekházassággal kapcsolatos. Az UNICEF adatai szerint a világon ma élő összes 20–24 éves nő 20%-át gyerekként adták férjhez. Jelenleg 650 millió olyan nő él a világon, akit 18 éves kora előtt házasítottak ki. Szudánban a törvények szerint a lányok már tízéves koruktól férjhez adhatók. Az USA-ban meglepően sok államban nem tiltják a gyerekházasságot: 2010 és 2018 között több mint 300 000 kiskorú állt oltár elé – 86%-ban lányok.

Emellett sokkoló a nők feletti kontroll egy másik formája is: a világon létező országok 30%-ában még mindig korlátozzák a nők szabad mozgását. Ez azt jelenti, hogy nem vezethetnek autót, nem utazhatnak az apjuk vagy a férjük engedélye és kísérete nélkül – akár csak a szomszéd faluba sem.

19 országban ma egy nő még munkavégzés céljából sem hagyhatja el az otthonát házastársa vagy közeli férfi családtagja engedélye nélkül.

S akkor még nem beszéltünk a házasságon belüli erőszak kriminalizálásának hiányáról (Indiában nincs is ilyen törvény, sőt, a döntéshozók megmondták, hogy nem is látják értelmét), a reprodukciós jogok feletti rendelkezés, a nők elleni erőszak, és még egy sor olyan ügy kérdéseiről, amelyek minden nap korlátozzák az emberiség felének életét. Tényleg úgy gondoljuk, hogy a feministák már mindent elértek?…

Kapcsolódó: Így segítette a sport a női egyenjogúság fejlődését

Kiemelt kép: Getty Images