Mostanában rengeteget hallunk, olvasunk az énidő és a self-care (önmagunkkal való törődés, öngondoskodás) fontosságáról, olyannyira, hogy már azt sem tudjuk, mihez fogjuk, ha akad fél óra szabadidőnk. Vegyünk egy forró, illatos fürdőt? Tegyünk egy sétát egy közeli parkban? Olvassunk? Fejtsünk keresztrejtvényt, hogy megtornáztassuk az agysejtjeinket? Megannyi lehetőség, oly kevés idő… Holott az utolsó, ami hiányzik a 21. századi életünkből, az még egy dolog, ami miatt stresszelünk.

Tudunk ma még egyáltalán pihenni, kikapcsolódni? Meg tudjuk nevezni azt a tevékenységet, ami érezhetően feltölt és kisimít? Egyáltalán, mi számít ma pihenésnek? Az énidő fogalmának lényege, hogy szünetet tartsunk, ami után kipihentebbnek, boldogabbnak, nyugodtabbnak érezzük magunkat. Az, hogy ezt milyen aktivitással – vagy épp teljes semmittevéssel – érjük el, mellékes. Csak a végeredmény számít. Ahhoz viszont, hogy ne pazaroljuk el a magunkra szánt értékes perceket, órákat, érdemes néhány szempontot figyelembe venni.

Énidő okosan: tartózkodjunk a túlzásoktól!

Rossz hírünk van: egy teljes doboz jégkrém felhabzsolása nem számít öngondoskodásnak, ahogyan az sem, ha a fél fizetésünket elverjük röpke egy óra alatt a közeli ruhaboltban olyan holmikra, amit aztán soha nem fogunk viselni.

Az önmagunkra fordított idő lényege ugyanis az, hogy hosszú távra vértezzen fel bennünket, hogy

a jó hangulat, amit általa elértünk, minél hosszabb ideig kitartson.

A fentiekhez hasonló túlzások azonban csak pillanatnyi örömet adnak, amelyet villámgyorsan követhet a megbánás és a lelkiismeret-furdalás. Kutatások igazolják például, hogy a túlzásba vitt sorozatnézésnek hosszú távon rendkívül káros hatása lehet a mentális egészségünkre: függőséget, depressziót, szorongást okozhat, amivel épp az ellenkezőjét érjük el, mint ami az énidő célja lenne.

Ne gondoljuk és ne tervezzük túl!

Ha az énidő extra feladatként szerepel a listánkon, rossz úton járunk. A kikapcsolódást nem szükséges hosszasan, bonyolultan szervezni, hiszen akkor már kötelességgé válik. Ne vegyünk magunkra azt a nyomást, hogy a szabadidőnket valami igazán trendivel, a közösségi médiában megoszthatóval kell eltölteni. Mindannyian mások vagyunk: van, akinek az jelent feltöltődést, ha gyönyörűen dekorált muffinokat süt, másnak viszont az, ha csak békében elüldögélhet a kanapén, vagy sétálhat egyet a környező utcákon.

Túlságosan stresszes vagy? Ezek az étrend-kiegészítők segíthetnek rajtad!

Az énidő rólunk szóljon!

Az énidő nem feltétlenül jár cselekvéssel, ne a lemaradásainkat igyekezzünk behozni! Nem számít önmagunkkal való törődésnek, ha éjjel fél egykor tudjuk feldobni a hajfestéket a lenőtt hajtöveinkre. Sőt, még az sem, ha intenzív edzéssel próbáljuk bepótolni az elmulasztott korábbi pilates órákat, főként, ha szenvedünk közben, és utána úgy érezzük magunkat, mint a kifacsart felmosórongy.

Ugyanígy, az sem énidő, ha főzés közben podcastot hallgatunk, vagy sorozatot nézünk. Egyáltalán: ha mentálisan fáradtabbak vagyunk utána, mint előtte, valamit egészen biztosan nem jól csináltunk.

Az énidő akkor éri el a célját, ha okosan csináljuk (Fotó: Canva)

Derítsük ki, mi tölt fel bennünket a leginkább!

Ahogy előbb is írtuk, az énidő nem lehet kimerítő, nem lehet fárasztó. A lényeg, hogy a pihenés után megnyugodva, mentálisan és lelkileg megerősödve folytathassuk a napunkat.

A vizualizáció jó módszer annak kiderítésére, mire is van szükségünk.

Képzeljük el, mit csinálnánk az adott időben a legszívesebben, lássuk magunkat, miközben csináljuk, majd azután is, hogy befejeztük. A vizualizációval hatékonyan magunk elé vetíthetjük, milyen hatással lenne ránk az adott tevékenység. Ha feltölt, csináljuk, ha merít, hanyagoljuk, keressünk valami mást!

Értsük meg az énidő fontosságát!

Az öngondoskodás nem lustaság, hanem létszükséglet. Legalább ugyanolyan fontos – vagy sok esetben még fontosabb is – mint a mosás, a bevásárlás, illetve egyéb hétköznapi teendőink. Ne legyen hát rossz érzésünk, ha magunkat olykor előnyben részesítjük a házimunkával vagy a munkahelyi e-mailekkel szemben. Nem csak nekünk, de a környezetünknek is az a jó, ha energikusak, derűsek, kedvesek vagyunk, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy önmagunkkal kezdjük a gondoskodást.

Kapcsolódó: 6 jellegzetes tünet, amiről kevesen tudják, hogy túlzott stressz jele. Kattints!

Kiemelt kép: Getty Images