Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain. 

Ezúttal egy kétségbeesett szülő levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert problémái akadtak gyermeke óvodájával.

A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

Az elmúlt évben az óvodásoknak nálunk sokat kellett ünnepelniük. Volt, hogy az egész óvoda, volt, hogy csak a nagycsoport kivonult az ünnepi beszéd színhelyére zászlókat lengetni. Az óvónők szigorúan ellenőrizték, hogy az ünnepi beszédre figyelnek-e, lengetik-e a zászlókat, mikor az óvó néni int. Sokszor megszidták őket, hogy nézelődtek a téren vagy az utcán, ha a szüleiket észrevették, integettek nekik. Az egyik óvó néni megmondta, hogy ilyenkor rá sem szabad nézniük a szüleikre.

Baj volt az is, hogy Ünnep címen „rossz” rajzokat készítettek, mert nem puskát vagy tankot vagy zászlót rajzoltak (október 23-a után), hanem hóembert és karácsonyfát. A nem ünnepi idő is elég szigorú, szerintem túl követelő légkörben telik a nagycsoportban. Már maga az is, hogy az óvodásokat úgy „edzik” az iskolára, hogy például 45 percig nem engedik ki őket pisilni. Olyan feladatlapokat kapnak, melyeken különbséget kell tenni a kör és a gömb, a kocka és a négyzet, a téglatest és a téglalap között.

Alig játszanak. Szinte egész délelőtt „foglalkozás” van. Ha alváskor valaki nem akar aludni, vagy rendetlenkedik, akkor esetleg – ez már többször is előfordult! – tizenöt perc guggolásra büntetik.

Mindez azért van így, mondják az óvónők, mert az iskola tavaly panaszt tett, hogy az óvoda felkészületlenül küldte a gyerekeket „mert nem bírnak ki 45 percet pisilés nélkül” stb. Nemrégiben az egyik szülő megszerezte Az óvodai nevelés országos alapprogramját, kézről kézre adtuk, és úgy látjuk, hogy abból mindez nem következik. Mi, szülők szeretnénk ezen a helyzeten változtatni, már most, hogy úgy mondjam, a naptári év elejétől kezdve, és ehhez szeretnénk megismerni a véleményét.

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Rémülten olvastam levelét. Eszembe jut az egyik fiam, aki még a rendszerváltás előtt járt óvodába. Jó óvoda volt, de egy-egy „ünnepre” készülve ilyen dalokat hozott haza töredékesen: „… menetel az ezres / dong a lépés / államharc” – vagyis egy kukkot sem értett az énekből, mely szerint „menetel az ezred” és „áll a harc”. Aztán elmondta, hogy egy virágszállal elmentek az aktuális emlékműhöz, a virágot ott le kellett tenni és „meg kellett csókolni” a kerítésre kovácsolt kis csillagok közül valamelyiket.

Szerintem nem kellett megcsókolni, csak le kellett hajolni a kerítésnél, amikor a virágot letették, ő azonban a lehajlást, meghajlást sem értette, úgy látta, hogy ez valamiféle megcsókolás, így hát ő is ezt tette. Vizsgálatokból is tudjuk, hogy az óvodás gyerekek semmit nem értenek a számunkra fontos történelmi ünnepekből, március 15-éből vagy október 23-ából, és nem is kell, hogy értsenek.

Németh László az 1940-es években arra inti a pedagógusokat, hogy ne neveljék a gyerekeket érzelmi hazudozásra az anyák napja vagy a nemzeti ünnepek túl korai megünnepeltetésével.

Miért kellene az óvodásoknak a többnyire mérhetetlen unalmú, és sajnos, sablonos ünnepi beszédekre – vagy akár a kitűnő és eredeti, de felnőttekhez szóló ünnepi beszédekre – figyelniük, miért is kellene ilyeneket meghallgatniuk, ott álldogálniuk, adott jelre zászlókat lengetve? Ez megint az úttörő díszsorfalakra emlékeztet, amelyekből egy-két ájult gyerek mindig kizuhant (pedig ők már iskolások voltak).

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el

Aki ünnep címen hóembert és karácsonyfát rajzol óvodáskorában – vagy bármi mást, ami neki ünnepet jelent –, az jót rajzol, és teljes tévedés (mondhatnám, szakmai, didaktikai tévedés), hogy meg kellene követelnünk a tematikus rajzot. Csak egy kicsit is normális iskolában még jelentkeznie sem kell a kis elsősnek, ha pisilnie kell, már első nap megmondják neki, hogy akkor mehet ki a vécére, amikor akar. Ez a fajta „edzés” az iskolára, amit maga leír, szigorúan tilos, ellenkezik a gyermekek jogairól kötött nemzetközi egyezménnyel, amelyet Magyarország is aláírt.

Természetesen: nem kell az óvodásnak különbséget tennie – feladatlapokon! A feladatlapokat egyszer s mindenkorra ki kellene söpörnünk az óvodából (szerintem az iskolából is) – körök és gömbök, kockák és négyzetek, téglalapok és téglatestek között.

Viszont hagyni kellene őket szabadon játszani, a legfejlesztőbb tevékenység ebben az életkorban a szabad játék. A feladatlapokkal való bíbelődés leállítja a gyerek – s a központi idegrendszer – fejlődését. A tizenöt perces guggoltatásra már nem találok szavakat. Más államokban – például Svédországban – egy ilyen eseményt feljelentés és büntető ítélet követne… (A nem alvó gyerek nézegessen képeskönyvet.)
Jól olvasták Az óvodai nevelés országos alapprogramját.

Abból éppenséggel az következik, hogy az iskolának kell felkészülnie az óvodás gyermek fogadására, és nem az óvodának kell az iskolára előkészítenie a gyereket.

Az is kiolvasható a programból, hogy az óvodáskor végéig a játék, a vers, a mese és az ének a legfontosabbak a gyerek életében. A tanulás elsődleges formái pedig nem a „foglalkozások”, hanem a spontán utánzás, a játékos tapasztalatszerzés, a gyermeki kérdésekre adott válaszok… Remélem, sikerül óvodájukból óvodát csinálni a 2001. évben.
Nők Lapja 2001/49. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images

Megjelent a Nők Lapja évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!