Ez az advent más lesz, fogadom meg sokadszorra. Nem lesz kapkodás, sem utolsó pillanatban boltba loholás. A lelassulásé lesz a főszerep. Ma még persze késve indulok a gyerekért, kicsit még dolgozom este, fejben listákat írok, hajnalban kipattan a szemem, mert eszembe jut, mit nem csináltam meg. Rendben, majd holnaptól lassulok.
A kisebb fokozatra kapcsolás Mautner Zsófinak is elérendő cél, ezen a héten ő segítette munkánkat vendégszerkesztőként. Közel áll a lap a szívéhez, hiszen úgy nőtt fel, hogy a nagymamájánál állandó program volt a hétvégi ebéd után végigolvasni a magazint. A hagyomány folytatódott, anyukája is előfizető volt, és Zsófi is veszi a lapot.
A szerkesztőségi munka nagy élmény volt számára, meséli, eddig bele sem gondolt, milyen szervezés kell ahhoz, hogy egy újság hétről hétre megjelenjen. Hogy kit tenne a címlapra legszívesebben? Ha rajta múlna, egy olyan, gasztronómiában dolgozó asszonyt, aki vidéken igazi, ízes, házias konyhát visz, boldogságot ad neki mások etetése.
Az advent előtti időszak nagyon sűrű az ő életében is, hiszen a recepteket jóval korábban megírja, mire az első gyertyát meggyújtjuk, addigra az összes bejglit, mákos desszertet, halászlevet elkészítették, lefotózták. Érthető, hogy Zsófi négy héttel karácsony előtt már „kisütötte, kifőzte magát”, szeretne pihenni, minőségi időt tölteni a családdal.
Ezt kívánjuk minden kedves olvasónknak: legyen ideje magára, engedje el a kapkodós hétköznapokat. Egy jó könyv, lenémított telefon csodát tesz a lelkünkkel pár óra alatt. Kezdjük a hangolódást a Nők Lapja ünnepre készülődő írásaival.
A főszerkesztő levele.