A spanyolországi San Pedro Manriquében rendezett tűzön járási rítus egyidős a helyiek történelmével. A hetvenhárom éves Alejandro helyi lakos, élete során egyetlen alkalmat sem szalasztott el a hagyományos szertartásból, melynek keretében a résztvevők arra vállalkoznak, hogy mezítláb sétálnak át az izzó parázsdarabokon.
Ám egy nap az idős férfit szívritmuszavarára hivatkozva orvosa eltiltotta a felfokozott hangulatú eseménytől. Csakhogy Alejandro végül úgy döntött, szembeszegül az utasítással. „Azt mondta az orvos, hogy ha részt veszek a tűzön járáson, akkor valami szörnyűség történhet a szívemmel. De vajon tudja, mi történne a szívemmel, ha nem vennék részt rajta?”
Dimitris Xygalatas antropológus beszámolója (melyet A rítusok ereje című könyvében említ) halványan sejteti, milyen elemi erő késztet bennünket arra, hogy kövessük ezeket a szokásokat, melyeknek látszólag egyáltalán nincs is hasznuk.
Noha a múlt tradícióit idézik, a rituális cselekedetek a mai napig átszövik életünket a vallási hagyományoktól kezdve a modern törvényhozáson át egészen személyes ünnepeinkig. A kérdés már csak az, miért tartjuk ezeket a szertartásokat olyan fontosnak még akkor is, ha céljuk korántsem egyértelmű.
Költséges, mégis kifizetődő
Születésünktől fogva felnőttkorunkon át egészen a halálunkig szertartások ünneplik életünk legfontosabb fordulópontjait, a felnőtté avatási és temetkezési rítusok mellett azonban kétségkívül az esküvői szertartások számítanak a legpazarabb rituáléknak.
1981-ben Károly herceg és Lady Diana esküvője elképzelhetetlenül sok pénzbe került, de nem az angol királyi család az egyetlen, akik megadják a módját a házasságkötésnek. Az indiai esküvők akár egy hétig is eltarthatnak, egy jamaicai ceremónián az egész falu meghívást kap, míg több afrikai országban a vőlegény haszonállatokat ajándékoz a menyasszony családjának.
De miért pazarlunk ennyi időt, energiát és költséget egy látszólag értelmetlen tevékenységre? A tudomány szerint ahol a fejlett stratégiáink csődöt mondanak, ott a rítusok hatékony megküzdési eszközként szolgálhatnak, hogy képesek legyünk megbirkózni a nagy változások okozta érzelmekkel, legyenek azok örömteli vagy negatív emóciók. Kapaszkodót nyújtanak a lelki kihívások idején, átsegítenek az élet sokszor megfoghatatlan változásain.
Flashdance a verseny előtt
A rítusok azonban nem csupán szimbolikus átmenetek két életszakasz között. Általuk arra is kísérletet tehetünk, hogy irányítsuk a körülöttünk zajló történéseket. Ha megfigyeljük, általában a sok stresszel és szorongással járó területek a leginkább ritualizáltak, mert itt őszintén reméljük, hogy rítusaink majd hatással lesznek az eseményekre. Minden idők legjobb női teniszezője, Serena Williams valamennyi mérkőzése előtt ugyanazt a szertartást végzi: ugyanazt a pár zoknit viseli, ugyanúgy köti meg a cipőfűzőjét, és mindig Irene Cara Flashdance… What a Feeling című számát hallgatja, mialatt besétál a pályára.
És hogy mennyire fontos ez a szabályosság? Barack Obama 2009-es elnöki beiktatása után sokan megkérdőjelezték elnöksége legitimitását, mivel az eskütétel során hiba csúszott a fogadalomba. Végül Obama a Fehér Házban, a sajtó jelenlétében megismételte az esküt, hogy eloszlassa az aggályokat.
Ebből is látszik, hogy nem azért ragaszkodunk a régi hagyományokhoz, mert azok logikusak, hanem azért, mert az ellentmondások dacára valamilyen formában működnek számunkra, a kontroll illúzióját adják nekünk. Még akkor is, ha általuk nem vagyunk képesek közvetlenül manipulálni a történéseket.
Csak a királynő után
Egy kísérlet során azt találták, hogy az emberek a rituálisan végrehajtott cselekvéseket különlegesnek érezték még akkor is, ha a cselekvés maga lényegében megegyezett egy hétköznapi tevékenységgel. Ezért is van az, hogy a rítusok sokszor a pompára helyezik a hangsúlyt, és ezáltal válnak jelentőségteljessé.
A néhai II. Erzsébet királynő például minden parlamenti ülés alkalmával bonyolult szertartás keretében, aranyszínű hintón, a házi lovasság kíséretében érkezett a Buckingham-palotából a Westminster-palotába. A Lordok Házában koronájával és uralkodói öltözékével foglalt helyet az aranyozott trónon,
