Eszes Andrea – Fenyőágak a kertből
Az advent valódi üzenetét nem lehet rohanásban megélni, érdemes megteremtenünk azokat a pillanatokat, amelyek teljessé tehetik az ünnepet. Az első lépés nálam az, amikor előveszem a bejgli receptjét, és összeírom, mit kell hozzá megvásárolni. Egy alkalommal, amikor a cukrászdában várakoztam a kalácsokért, jutott eszembe, hogy az apai és az anyai nagymamám maga sütötte a bejglit a családnak. Sőt, édesapám is elkészítette néhányszor, gondoltam, miért ne próbálhatnám meg én is. Azóta Lajos Mari receptjének minden lépését precízen betartva sütöm meg a süteményt. Mákosat és diósat. Az adventi koszorú is ugyanígy saját, a kertünkben szedem hozzá a fenyőágakat, borostyánt, és ha nem is lesz tökéletes, a készítése minden pillanatában átélhetem a várakozás örömét. Tavaly korán reggel felkeltem, és elmentem rorátéra, a hajnali misére. Ilyenkor a reggel fényei váltják fel a csillogó égősorokét; fázós, nagykabátos emberek sietnek a templomba. Elfeledve a napi gondokat, merülnek bele az imádságba. Az ünnephez hozzátartozik az esti ragyogás, a forró csoki és a sült gesztenye, amit az adventi vásárokban lehet megkóstolni – biztos, hogy számomra nem telik el december enélkül.
Lami Juli – Előkarácsonyi ajándék
A nővérem minden adventben meghívja magához vacsorára az én legközelebbi barátaimat, legalábbis azokat, akiket ő is ismer. Minden évben fantasztikus a hangulat, főleg, hogy ruhákat is hozunk csereberélni, amit különösen szeret kommentálni a társaság egyetlen férfi tagja. Íratlan szabály, hogy a következő évben olyan ruhadarabban kell érkezni, amely ebből a csereberéből származik. Valahogy ez az alkalom az is, amikor néhányan garantáltan előjönnek egy-egy igazán szaftos és eddig nem hallott történettel, úgyhogy egy idő után zeng a nevetéstől a ház. Sokszor elkeseredem, mennyire nem jut időm a barátaimra, ezt az eseményt azonban minden évben kiemelt helyen kezelem. Most, hogy belegondoltam, rájöttem, ez a testvérem legjobb előkarácsonyi ajándéka számomra… amit néha csak januárban tudunk megtartani. De megtartjuk!
Balázs Barbi – Szaloncukor-küldetés
Nem állítom, hogy mi vagyunk a legjobb szomszédok. Elismerem például, hogy túl sok holmit pakolunk ki a folyosórészünkre, és azt is, hogy egy elefánthorda lépteinek neszével közlekedem a harmadikon. Advent idejére viszont kialakítottunk egy szokást, ami nekünk és a többi lakónak is örömöt szerez.
Lányom adventi naptárát én szoktam összeállítani. Van olyan nap, amire vers, van, amire kisebb ajándék, nass, megint másra közös program jut. Az egyik ajándék viszont fix, amióta – lassan tíz éve – ideköltöztünk.
Ez a szaloncukor-küldetés: az egyik adventi tasakban csak ez a szóösszetétel szerepel. Aznap fogunk negyvenhat szaloncukrot, felzsinórozzuk, és este, suttyomban a többi lakó kilincsére/ajtórácsára akasztunk egy-egy szemet. A lányom már tizenhét, az én koromat meg ne is firtassuk, de mindketten egészen fel tudunk villanyozódni, miközben akasztgatunk. Úgy spurizunk be egy félreeső zugba, mint a betörők, ha jönni találna valaki: nem derülhet ki ugyanis, hogy mi vagyunk a meglepetés forrása. Eddig megúsztuk – nem kis részben annak az elővigyázatosságnak köszönhetően, hogy elterelésből a saját kilincsünkre is teszünk cukrot. Inkognitónkat őrizzük, tavaly viszont névtelen, csuda kedves-rajzos köszönőlevelet ragasztott ki valaki a liftbe. Idén így még nagyobb kedvvel cukrozunk, és remélem, ez alkalommal sem bukunk le.
Fehérváry-ménes Anna – Puszifa
Nálunk három dolog sosem hiányozhat az adventi készülődésből: a puszifa, a koszorúkészítés és A diótörő balett. A puszifát még akkor vadásztam le, amikor a lányom és a fiam picik voltak, és nem szerettem volna édességgel megtölteni az adventi naptárjukat – erre jelentett alternatívát a zöld textilből készült kis fenyőfa, amelyen huszonnégy papírdísz lóg, egy-egy különleges puszi leírásával a hátulján. Nyuszipuszitól a szuperhőspuszin át a dinópusziig van itt minden. Karácsonyig minden reggel megfordítunk egy díszt, és egymáson előadjuk az adott puszifajtát, imádjuk. (Persze most már van csokinaptár is.) Minden évben kötelező lányos program A diótörő balett megtekintése az Operában, kiöltözve, átszellemülve, a szünetben almalével és pereccel. A húgommal egyáltalán nem vagyunk kézműveskedős talentumok, de évente egyszer úgy teszünk, mintha… A gyerekeinkkel elmegyünk a kerületi közösségi házba, és az ott kikészített tobozokból és apró izékből próbálunk létrehozni egy viszonylag kellemes külsejű asztali koszorút, amelyet aztán rituálisan anyukánk lakásában helyezünk el, afféle ajándékként. A dizájn minden évben más és más, ami állandó, az a ragasztópisztoly által okozott bőrsérülés, és a szomszéd asztalnál készülő versenymunkák felé vetett irigykedő pillantások.
Pór Attila – Szellem a palackból
Gyerekkoromban a nagymamámmal minden karácsony előtt elmentünk a Vígszínházba, Halász Judit ünnepi műsorára. Az este csúcsélményét számomra a Karácsony este, jöjj el már kezdetű Bojtorján-dal adta. Annyira szerettem a dallamát, a hangulatát, hogy ‒ a várható ajándékok miatti izgatottságomban ‒ heteken át azt énekeltem otthon.
Aztán eltelt több évtized, két fiú apja lettem, és fontosnak éreztem, hogy a dalt továbbadjam a gyerekeknek is. Ezért az adventezés nálunk abból áll, hogy vasárnaponként meggyújtjuk a gyertyákat, és elénekeljük a Karácsony estét. Tavaly azonban elkövettem egy végzetes hibát. Az eredeti szövegben így szerepel: „Anyám, nyisd ki az ablakot, / Megjöttem, már itt vagyok.” Egy gyenge pillanatomban viszont átköltöttem a második sort: „Anyám, nyisd ki az ablakot, / Hagymát ettem, egy jó nagyot.” Innentől már nem volt visszaút. Mivel az „…egy jó nagyot” rész elé korlátlanul beilleszthető bármi, a fiaink soha többé nem énekelték az eredeti változatot.
Jónap Rita – Miss Marple és Poirot
Én már az első kánikulai naptól kezdve várom az adventet, mert vitán felül áll, hogy ez a legjobb időszak az évben. Millió mániám kötődik hozzá, giccsesen túldíszítem a házat, kizárólag karácsonyos tányérkákból eszem és bögrékből iszom, fenyőfás ágynemű közt, síelőkkel díszített pizsamában alszom, és rogyásig sütök mindent, ami eszembe jut. Idén azonban lesz egy új elem is; adventi krimiket fogok hallgatni hangoskönyvben, gyaloglás közben. Nyáron fedeztem fel, hogy Csankó Zoltán – aki a Thomas, a gőzmozdony óta hatalmas családi kedvenc – több Agatha Christie-regényt és -novellát is felolvasott. Az ő hangján a vízállásjelentést is elhallgatnám napestig, így Poirot és Miss Marple történetei, amelyek ráadásul a karácsony előtti időszakban játszódnak, igazi ajándékot jelentenek nekem! Büszke vagyok magamra, hogy ezt a novellakollekciót megtartottam november végéig, már látom magam, ahogy baktatok Budafok tetején a hidegben, de közben gondolatban valahol Dél-Angliában járok majd, gyilkosokra és gonosztevőkre vadászva.