—SZPONZORÁLT TARTALOM—
Amikor az ismeretségi körömben elújságoltam, hogy Üzbegisztánba utazom, a többség visszakérdezett, hogy milyen messze is van, vajon biztonságos-e, és egyáltalán minek megyek oda. Felvilágosítottam őket, hogy a tőlünk ötórányi repülőútra található, harmincötmilliós országban tökéletes a közbiztonság, és olyan kivételes történelmi emlékek vannak, hogy majd leesik az álluk, miket posztolok az Instagramra. Igazam lett, és most a sok kételkedő azt tervezi, hogyan mehetnének tavasszal ők is a selyemútra.
Velünk élő történelem
Ebben a remek adottságokkal rendelkező országban a következő években egészen biztosan ugrásszerűen megnő majd a turisták száma. Jelenleg tökéletes körülmények várják az utazókat, mert még nincs tömeg, de az infrastruktúra adott: kényelmesen lehet odarepülni és az országon belül utazgatni, kitűnő szállodák közül válogathatunk, a helyiek pedig örömmel fogadják az utazót, és büszkén osztják meg velünk a fordulatos történelmükhöz fűződő összes legendát.
Üzbegisztánban hét UNESCO világörökségi helyszínt találunk, az egyik legkülönlegesebb a Hívában található réges-régi oázis, Itchan Kala, a karavánok itt tudtak megpihenni utoljára, mielőtt neki indultak a sivatagnak. A magas falakkal körülvett óváros pont olyan, akár egy mesekönyv illusztrációja; homokszín épületek, keskeny sikátorok, tágas terek, kék csempékkel kirakott mecsetek, medreszék (egykori iskolák), paloták, valamint a tekintélyes méretű, élénk kerámiákkal díszített minaret. Nem egy szabadtéri múzeumban járunk, a nagyon is élő településen a mai napig háromszázötven család él, az utcákon gyerekek fociznak és gördeszkáznak, a felnőttek kedélyesen beszélgetnek, szombaton pedig egymást érik az esküvői menetek.
Bukhara szintén kihagyhatatlan, az Ázsiát Európával összekötő kereskedelmi útvonalon található város évszázadokon át virágzott, a 9. században a Számánida Királyság fővárosa volt. 1220-ban Dzsingisz kán hordája kifosztotta, de még a rettegett kán is elámult a Poi Kalon komplexumhoz érve. Az égre törő minaretet csodálta, és annyira hátrahajolt, hogy leesett kalapja. Lenyúlt érte, amire a mögötte várakozva figyelő sereg azt hitte, hogy a vezérük fejet hajtott, ezért ők is meghajoltak, így ezek az épületek megúszták a mongolok pusztítását.
Az ország ékköve
Egy ennyire izgalmas, ugyanakkor bonyolult múlttal rendelkező országban nagyon fontos, hogy az élmények egymásra épüljenek. Közép-Ázsia, és az üzbegisztáni utazások megbízható szakértője, az 1000 Út úgy alakítja a programot, hogy végigjárjuk a selyemút emlékekben leggazdagabb szakaszát, így Szamarkandba érve érteni véljük az egymással hol együtt élő, hol harcoló népek eszejárását, és azt gondoljuk, már nem lehet minket meglepni. A Registan téren azonban, megpillantva az egykori medresze, mecset, szeráj hármasát, azonnal kiderül, mennyire kevés volt a fantáziánk mindahhoz, ami itt vár bennünket.
Timur Lenk mauzóleumában az is világossá válik, miért ez a 14. században uralkodó, egyszerre istenített és rettegett fejedelem az ország történelmének leghíresebb alakja. Az ő személyisége rávilágít ennek az egész keleti világnak az ellentmondásaira is; miközben az volt a legfőbb hitvallása, hogy „A harc az élet fűszere”, békeidőben bölcs uralkodó, a művészet és tudomány pártolója volt, és neki köszönhetően lett Szamarkand az a lenyűgöző város, aminek ma is látjuk. (Aki szeretne elmerülni ennek a különleges hangulatú metropolisznak a hangulatában és történelmében, az olvassa el Amin Maalouf Szamarkand című bestsellerét, ami a 11. században játszódik, és nemcsak Omar Khajjám költő és tudós előtt tiszteleg, de a város előtt is.)
A kelet meséi
Egy utazás során a látványosságok mellett nagyon fontos szerep jut a történeteknek, mert azokból rengeteget megtudhatunk a történelemről, valamint az itt élők lelkületéről. Az egész selyemút mentén, de különösen Üzbegisztánban nagyon gazdag a mese- és legendakincs, és ezek mind egy tőlünk nagyon eltérő világról regélnek. Az 1000 Út magyar idegenvezetője tudja, milyen sztorikkal lehet ámulatba ejteni az utazókat, és úgy tud mesélni Vámbéry Árminról, hogy az út végére mindenki megrendeli az orientalista, világutazó valamelyik kötetét. A helyi idegenvezetők is hozzáteszik a magukét, hogy a kép teljes legyen, őszintén mesélnek a hétköznapokról, ünnepekről, a mai társadalomról.
Táplálék azonban nemcsak a szellemnek és a léleknek kell, de a testnek is, és Üzbegisztánban elkényeztetnek minket. Bár egzotikus helyen járunk, a helyi ételeknek az európai gyomor is örül; nemzeti eledelük a plov, a répával, hagymával együtt főtt fűszeres rizs, a tetején különböző húsokkal; de tökéletes választás a parázs fölött sütött bárány, és a különböző tésztagombócok, valamint a kivételesen zamatos zöldségek és gyümölcsök is.
