Lapozzatok bele a magazinba a képre kattintva!
Mondj igazat…
– Ide figyelj, fiam! Nem te voltál, aki…
– Nem én voltam! Becsületszavamra! Hogyan is lehettem volna?! Hiszen én akkor ott sem voltam! Egy kicsit sem! Nem is láttam, hogy ki volt ott, mert én biztosan nem! Csak valaki más lehetett, mert…
– Állj már le egy kicsit! Véletlenül nem te voltál az, aki behozta a kertből a biciklimet, amit tegnap kint felejtettem? Mert látom, hogy bent van.
– …de én.
– Csak szeretném neked megköszönni, nem kell egyből tiltakozni!
Rossz szájízzel hagytam ott a fiamat, mert milyen szülők vagyunk mi, hogy ennyire tartanak a gyerekeink a retorzióktól?! Az e heti lapszámban a Nők Lapja Témában azt boncolgatjuk, hogy miért is hazudunk. Az egyik nyilvánvaló ok a jogos következmények elkerülése. A másik a jogtalan előnyszerzés. De van úgynevezett kegyes hazugság is, amikor például nem áruljuk el, hogy egy olyan gasztronómiai újításnak, mint a fetás görögdinnye, olyan az íze, mint a hányás, hanem azt mondjuk, hogy „izgalmas” vagy „érdekes”. És így tovább, vannak helyzetek, amikor a hazugság a kisebb rossz, illetve a nagyobb jó.
Mégis az igazság az, ami szabaddá tesz.
– Papa, figyelj! Elmondhatok neked valamit?
– Hogyne, fiam, mondd bátran. – A Nők Lapja Család rovatának cikkeiből egy dolgot biztosan megtanultam, hogy amikor egy alapvetően mogorva és zárkózott kamasz megnyílik és beszélni kezd, akkor érdemes mindent félretenni és megértően figyelni.
– Mondd csak nyugodtan, hallgatlak.
– De megígéred, hogy nem leszel mérges?!
– Mmm…meg…
– Véletlenül beleejtettem a telefonodat a vécébe.
– Mi? Hogy csináltad???
– Bevittem magammal, hogy PUBG-zzek, és véletlenül beleesett.
– És tönkrement?
– Azt nem tudom, nem próbáltam meg bekapcsolni.
Ezt helyesen tette. Az egyik alapszabály, hogy bármilyen vizes elektromos eszközt addig tilos bekapcsolni, amíg ki nem száradt teljesen. A telefonnal történteknek sem örültem, az azonban jobban bosszantott, hogy sutyiban játszott rajta, mégpedig egy olyan online játékot, ahol realisztikus környezetben kell egymást gyilkolászniuk. Ha tehetné, állandóan ezzel játszana. Már a játékfüggőség rémképe is felmerült bennem. A mostani lapszámban erről is szó lesz, mármint a videojátékozásról, amit igyekeznek a sokkal jobban hangzó „e-sport” névre átkeresztelni. A videojátékokkal nem az a baj, hogy rosszak, hanem éppen hogy annyira jók és vonzóak, hogy sokan – zömében fiatal férfiak – hajlandóak lennének minden idejüket ezzel tölteni. Miközben elsuhan mellettük az élet.
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó, illusztráció: Thinkstock, Archív
