Mivel a kedvesség első hallásra megfoghatatlan, olyan, mint a szépség definícióját keresni, ezért a kutatók megpróbálják egyértelműen leírni, hátha az segít megérteni és megmérni. Így derült ki, hogy a kedvesség például úgy is mérhető, hogy megnézzük, milyen költséget hajlandóak az emberek fizetni azért, hogy mások javát szolgálják: ez a „kedvességi hányados”.

Ha van a kezünkben két szendvics épp, amiből csak egyre van szükségünk, szívesen odaadjuk azt a másiknak. Nincs nagy költség. Ám, ha mindkettőre égető szükségünk van, és mégis odaadjuk az egyiket, már jóval többet veszítettünk, míg a másik ugyanannyit, egy szendvicsnyit nyert.

Mégis mit jelent a kedvesség?

A kedves cselekedetek a velük járó áldozatok, szakmai nyelven vele járó költségek és előnyök tekintetében mindig különböznek. Beszédbe elegyedni valakivel például alacsony költségvetésű kedvesség, cserébe nem is jár túl sok haszonnal. Átkísérni valakit az úton már sokkal magasabb eredménnyel jár, mégis a mi erőforrásainkból alig fogyott valami, maximum pár percnyi időt veszítettünk.

Ennek a fordítottja is megtörténhet, például lemondunk egy átpihent estéről a barátunk kedvéért: nagyot veszítünk, a nyereség pedig a barátság fontosságától függ.

Ha csak egy távoli ismerősünkért tettünk ilyet, az nem jár azzal az elégedettség-érzéssel, mint amikor a legjobb barátnőnkkel erősítjük így meg a kapcsolatunkat. Amióta a kedvességet és a motivációinkat kutatják, azt is megmérték, miként zajlik a döntés folyamata, azaz hogyan határozzuk el magunkat egy szívesség vagy kedves cselekedet véghezvitelére. Mit mérlegelünk? Kiderült, hogy nemcsak a jótett költségeit és hasznát, de a költségek és a haszon arányát is.

A kedvesség teszt segítségével is mérhető (Kép: Getty Images)

Csak akkor vagyunk kedvesek, ha a költség-haszon arány egy bizonyos szint alatt van. Tehát ha nagy hasznot remélünk, hajlandóak vagyunk sokat feláldozni, de ha a várható haszon kicsi, megnézzük a befektetett munkához való arányát, és inkább vállaljuk, hogy önzőnek tartsanak, de akkor sem leszünk kedvesek, önfeláldozók vagy mártírok.

Kapcsolódó: Mennyire vagy kedves? Tesztünkből kiderül!

Közben azért a felnőttek között is jócskán akadnak különbségek, hiszen nem ugyanúgy mérlegelünk, nem ugyanolyan okokból és mértékben vagyunk kedvesek. Össze sem igen mérhetjük, hiszen mennyivel jobb ember az, aki attól fél, hogy ha nem táplálja szívességekkel a kapcsolatait, akkor elveszíti azokat?

Az ő jócselekedetei többet érnek, mint azé, aki biztonságosan tud kötődni, de így is kedves a hozzá közel állókkal?

A várható haszon érdekében vajon az cselekszik helyesen, aki idegenekkel is kedves (alacsony megtérülés, nem a közeli kapcsolatait táplálja), vagy az, aki ismerőseinek bármikor bármit megtesz, de az ismeretlenekkel nem törődik? Mi a helyzet azokkal, akik vallás (például túlvilági jólét), munkahelyi előrelépés vagy más jutalom érdekében tesznek jót? Ők vajon a maguk örömét keresik vagy másokét? Milyen alapon mondjuk valakiről, hogy kedves, ha nem ismerjük a belső motivációit?

Ez a teszt méri a kedvesség mértékét?

Emiatt azt, ki kedves és mennyire, nagyon nehéz megállapítani. A kutatók így inkább bevezettek egy mértékegységet, méghozzá a pénzmegosztást. Az az ember, aki hajlandó 5 dollárt (körülbelül 2000 forintot), vagy ennél kisebb összeget költségként fizetni egy 10 dolláros (azaz 4000 forintos) vagy annál nagyobb haszonért, 0,5-ös költség-haszon arányú döntést hozott. A teszt elvileg azt méri, ki mennyit hajlandó áldozni, mennyire törődik másokkal és mennyire a saját érdekeivel.

A teszt megalkotói szerint a 0,5-ös arány azt jelzi, hogy valakit ugyanannyira érdekel saját maga (s ez nem jellemhiba), mint amennyire mások jóléte foglalkoztatja. Ahogy az arány közelít a nullához, az illető úgy minősíthető egyre önzőbbnek, míg az egyes felé tendáló számok az önfeláldozást jelzik. Persze, az sem jó nekünk, ha elérjük vagy meghaladjuk az egyes arányt, azaz másokkal jobban törődünk, mint saját magunkkal. Na és mi van a teszt azon kitöltőivel, akik mondjuk sikeres üzletemberek, és igen sokat foglalkoznak okos befektetésekkel?

Vannak bizonyos helyzetek és emberi kapcsolatok, amikor önzetlenebbek vagyunk, és vannak, amikor nem. Jellemzően szívesebben segítünk egy ismerősnek, mint egy idegennek. Sőt, minél közelibb rokon valaki, annál önzetlenebbek leszünk. Egy 2017-es vizsgálat szerint az emberek átlagosan 1,07-es arányú döntéseket hoztak a szüleikkel, 0,93-as arányút a házastársukkal/élettársukkal, 0,80-as arányút a testvérekkel és barátokkal, 0,53-as arányút az ismerősökkel, és 0,27-es arányút az idegenekkel kapcsolatban.

Kapcsolódó: Így árt a mártírkodás a családnak

Már a fenti számok is megnyugtatóak, legalábbis ha a családunkra és a barátainkra gondolunk. De a kutatók azt is megmérték, hogy a tesztalanyok milyen arányban hoznak döntéseket, ha mindennapi kedvességekről van szó, például arról, hogy odaadják-e valakinek a leesett sapkáját. A The Kindness Questionnaire (Kedvesség-kérdőív) nevű kísérletben azt kérdezték a résztvevőktől, hogy milyen kedvességet hajtanának végre másokért.

Összesen 8500 embert kérdeztek meg arról, hogy a felkínált 22 kedvesség közül melyikre lennének hajlandók a szomszédaikkal kapcsolatban. Ennek mérésével pontosan meg tudták mondani, a hányadosa alapján mennyire kedves valaki. Az eredmény még így, a szomszédokkal kapcsolatban is megnyugtató volt, azaz az emberek inkább önfeláldozók, mint önzők: válaszaik alapján 74%-kal többet törődnek a szomszédjaikkal, mint saját magukkal. Aki jól tud angolul, az ide kattintva kitöltheti ezt a tesztet és megtudhatja, mi az ő kedvességi hányadosa.

A kedvesség oda és vissza is hat

Az eredmények gyanúsan hasonlóak voltak a pénzmegosztási feladat eredményeihez, ami azt jelenti, hogy az emberek hasonló döntési logikát alkalmaznak, amikor a kedves cselekedeteiket teszik mérlegre. További jó hír, hogy az egyén is megváltozhat – igaz, bármilyen irányban.

Tehát ha valaki jó passzban van, biztonságban érzi magát, valami jó történt vele aznap, szívesebben oszt meg az öröméből és az erőforrásaiból, mint az, akit aznap bocsátottak vagy hagytak el. Ami egy újabb érdekes témát vet fel: a kutatók szerint a kedvesség visszafelé is hat, azaz jó érzésünk lesz attól, ha önzetlenek vagyunk. Meglehet tehát, hogy pont akkor kellene többet adnunk, amikor a legrosszabb passzban vagyunk?

Kapcsolódó: Így kezdhetjük kicsiben a kedvesség gyakorlását!

Kiemelt kép: Getty Images