Mint megannyi karácsonnyal kapcsolatos hagyomány, úgy az adventi koszorú is Németországból indult hódító útjára, hála Johann Hinrich Wichernnek, a hamburgi Rauhes Haus gyermekotthon evangélikus lelkészének. A történet szerint a szociális intézményben élő gyerekek azt számolgatták, mennyit kell még aludniuk karácsonyig, és addig-addig kérdezgették erről a lelkészt, míg Wichern 1839-ben úgy döntött, karácsonyi kalendáriumot készít.
Fogott egy szekérkereket, és annyi gyertyát rögzített rá december elsején, ahány nap maradt szentestéig. Így történt, hogy a világ legelső adventi koszorúján összesen 24 gyertya égett. Wichern koszorúja a Rauhes Haus imateremében kapott helyet. Húsz kisebb, piros és négy vastagabb, fehér gyertya volt rajta. A gyerekekkel minden nap új gyertyát gyújtottak meg: a pirosakat a hétköznapokon, a fehéreket pedig az adventi vasárnapokon – így mindig tudni lehetett, hogy hány nap maradt még karácsonyig.
Kapcsolódó: A Csendes éj története
A koszorúnak pedig volt egy másik nagy előnye is: a gyerekek megtanultak számolni általa. Wichern naplója szerencsére fennmaradt az utókor számára, melyben így fogalmaz az első adventi koszorú fogadtatásáról: „Minél több a fény, annál nagyobb az öröm a gyerekek szemében. Az egész éppúgy épült, mint az erő és öröm az Úrban.”
Az adventi koszorú meghódítja a világot
Johann Hinrich Wichern német teológus és szociálpedagógus (Fotó: Getty Images)
A lelkész elképzelése, miszerint Krisztus érkezését gyertyákkal vizualizálja, nem csak a gyerekek körében aratott sikert – a szokás lassacskán minden német háztartásban elterjedt. Mivel Wichern találmánya túl nagy volt (alig fért el egy nappaliban), az évek során elkészült az adventi koszorú azon helytakarékos és kevésbé tűzveszélyes formája – mindössze négy gyertyával –, amelyet ma is ismerünk. (A hamburgi Rauhes Haus ma karitatív szervezetként működik, itt napjainkban is él a „sokgyertyás” wicherni hagyomány.)
A koszorú alapjához kezdetben nem használtak fenyőágat, ez a díszítési mód csak 1860 körül vált elterjedtté. Arra pedig, hogy az adventi koszorú hagyománya a templomokban is elfogadottá váljon, egészen 1925-ig kellett várni – úgy tartják, ekkor lógott először koszorú a kölni katolikus templom mennyezetéről. A 20. század elején német bevándorlók aztán magukkal vitték a hagyományt Amerikába is. A második világháború éveiben a legtöbb keresztény országban már senkinek sem kellett bemutatni az adventi koszorút.
Az adventi koszorú szimbolikája
A kör alakú adventi koszorú formája a végtelenséget, a feltámadást és Isten szeretetét, az örökzöld fenyőág a megváltás ígéretét és az örökkévalóságot, a négy gyertya, illetve liturgikus színeik pedig sorban: a reményt (lila), a békét (lila), az örömöt (rózsaszín) és a szeretetet (lila) jelképezik.
Az adventi koszorú gyertyái az ünnep legfontosabb üzeneteit jelképezik (Fotó: Getty Images)
A templomi koszorúkon sokszor egy ötödik, fehér gyertya is helyet kap Jézus születésének jelképeként, amit szenteste vagy karácsony napján szokás meggyújtani.
Az adventi koszorú elődje
Sokan nem is gondolnánk, de az adventi koszorú előfutára valójában nem kapcsolódik a kereszténységhez. Az örökzöldekkel körbefuttatott szekérkerék a pogány hitvilágban ugyanis a fényt és a tavasz eljövetelét szimbolizálta a téli napforduló ünnepén. A történészek úgy tartják, hogy a kora középkori cselédek egy íratlan törvényre támaszkodhattak, mely szerint a kemény téli hidegben nem kell a szabadban dolgozniuk.
Ennek jelképeként a szekeret, amellyel általában a mezőre hajtottak, a pajtában tárolták. Mivel a Nap és az idő ciklikusságának szimbólumaként tekintettek rájuk, a szekérkerekeket kicsavarták, majd örökzöld fenyőágakkal díszítették a tavaszi fénysugarak visszatérésének jelképeként. A kereszténység elterjedésével a pogány népszokások egy-egy elemét az új vallás ünnepkörei közé is beépítették. Nem kizárt tehát, hogy mindez közvetett módon ugyan, de hatással lehetett az adventi Wichern-koszorú születésére is.
Kapcsolódó: Öt különleges adventi koszorú, amelyet együtt készíthet el a család
Kiemelt kép: Getty Images
